Persze írtam egy jóképű kis bevásárlólistát, nem azért mert gyagya vagyok – nyilván a tej, kenyér, paprika, szalámi típusú bevásárlásokhoz nekem sem kell lista, na de azért amikor elolvastam az első paleo-s receptet és rögtön azzal jött, hogyaszongya: tápiókakeményítő, chia mag, útifűmaghéj… Szép Szűzmária és az összes szentek!!!
Szóval piac: ezen hamar túlesik az ember, egy mindennap főző rendes kis feleségnek viszonylag ismerős, hogy répa, karalábé, cukkini meg gomba. Amivel beújítottam az egy helyes kis darab gyömbér volt, ilyet még nem használtam.
Amúgy egy teljesen normális átlagos magyar háztartást vezettem krumplistésztástul, főzelékestül meg zöldséglevesestül. Persze néha belevittem egy kis olaszt, spagettit különböző szószokkal, de hát tegyük a kezünket a szívünkre kedves magyar háziasszonyok: a nagy többség nem használ ilyen flancos fűszert mint a gyömbér. Meg hát mibe is tennéd bele? A rizseshúsba? Na ugye…
A következő megálló egy speciális paleo-s kisbolt volt, merthogy ugye életem párjának a reggeli szendvicsébe muszáj volt valami szalámi félét venni. Ebből aztán végül lett paleo-s virsli meg debreceni, ezeket lefagyasztottam későbbi felhasználásra! Bátran fagyasszátok, utána úgyis sütitek vagy főzitek, tökre jól működik így is, cserébe nem kell aggódni, hogy lejár a szavatossága és ki kell vágni a kukába. És a szendvicsbe való pedig egy szép pár tartósítószermentes kolbász lett. Príma!
A boltban rárepültem a lisztekre meg az egyéb alapanyagokra, óvatosan válogatva, mert nem tudod még az elején, hogy ténylegesen miket fogsz használni, a ti életmódotokba, szátok ízébe mi fér bele, másrészt pedig kisebbfajta stroke-ot kapsz a pénztárnál, amikor meglátod a végösszeget. Úgyhogy a tanácsom, csak óvatosan az elején mindennel!
Nekem van egy pár fájó pont ebben a diétában, a tej, a csoki például. Bernadett vagyok, 36 éves és csokifüggő. El tetszenek tudni képzelni! Úgyhogy landolt a kosárban még egy tábla steviás csoki meg két zacskó mazsolás csokis drazsé. Szándékosan nem néztem meg az árát. Szándékosan.
Utolsó állomás a biobolt. Fűszerek. Öntsünk tiszta vizet a pohárba. Azt gondolom, hogy alapvetően ez is túl van dimenzionálva. Merthogy piszok jól hangzik, hogy „garam masalás csirkecsík”, csak az ember lányának ezt olvasva élből elmegy a kedve, hogy én ilyet biztos nem, és egyáltalán mi ez, és úgysem fog sikerülni, meg minden. Na hát az van, hogy lehet itt állati jól hangzó neveket adni az ételeknek, de ez kábé annyit jelent, hogy a sima csirkecsíkra szórsz ebből a fűszerkeverékből. Ennyi, és nem több. Bemész a boltba, leveszed a polcról a fűszerkeveréket és használod. És máris mekkora királynő vagy már, hogy az „És mit szoktatok enni ebben a paleo-s izében?” kérdésre válaszolhatod, hogy „Te, figyelj, hát kedden összedobtam egy garam masalás csirkét, meg cayenne borsos cukkinit…” Aztakutya!
Tehát nőtársaim, bátran a fűszerekkel, egy olyan 8-10 félét leemeltem a polcról, aztán most kísérletezgetek… Lestyán, garam masala, római kömény, cayenne bors, stb.
Még aznap délután nagy levegőt vettem, és életem párjával „méregtelenítettük” a konyhát, szekrényt, hűtőt, vagyis kiszórtunk minden tiltólistás alapanyagok. Aztazúristenitneki! Hát ilyenkor látod igazán, hogy mennyi szemetet eszel, és rengeteg rejtett cukrot. Nem voltunk kíméletesek, azt megmondhatom.
A feng shui-ban mondják, hogy áramoltatod az energiát azzal, ha régi cuccokat kiszórsz, és utána jöhet az új. És hogy ez milyen igaz… Frankón már attól jobban voltunk, hogy kiszórtuk ezt a rengeteg mindent. Pedig mi még a jobbik fajtából vagyunk, nem ittunk cukros üdítőket, nem ettünk chips-et, ilyesmiket, de ugye rejtett cukor van például a ketchup-ben, vagy a paradicsomlében, repült a tehéntej is, liszt, volt egy konzerv löncshús, azt elolvastuk mi van benne. Hát tanulságos, azt elmondhatom.
És mindenki nyugodjon le, ezek a holmik végülis nem a szemétben végezték, anyukám igényt tartott rá. Bár abban nem vagyok meggyőződve, hogy ez jó hírnek minősül… Mindenesetre ő meg végképp az old school magyar konyhát viszi, házi sütistül, pörköltöstül, Isten áldja meg a két kezét még sokáig…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: