A címben úgy is írhatnám, hogy már megint – még mindig… Nem hagy nyugodni ez a paleo brownie project, de csak nem akar összejönni. A tegnapi posztomban azt ígértem, hogy leírom hogy is állok éppen a kérdéssel. Most saját receptet alkottam, borzasztó lelkes voltam, és rettentően büszke, hiszen a sütőbe kukucskálás jó eredményt ígért. A kóstolás már kevésbé…
Állagra a tegnapihoz képest klasszisokkal jobb lett, a sütőportól szépen feljött, viszont az ízében bármennyire is apró darabra vágtam a céklát, lehetett érezni, és az azért biztos elvárás a csokis brownie-val szemben, hogy nem akarod, hogy céklaíze legyen. Én is pusztán csak azért csempésztem bele, mert azt olvastam, hogy szaftos tud lenni tőle bármilyen csokis süti. Aha, ja, szaftos. Meg céklaízű. Gondolkodtam az ötleten, hogy 70%-os csokit olvasszak és azt keverjem a tésztába, de az én paleo-mba ez egyenlőre nem fér bele, túl nagy kompromisszum.
Na azért leírom ezt a receptet is, mégiscsak saját kreálmány, de csak saját felelősségre csináljátok meg, és szerintem inkább hívjátok kakaós muffinnak, mint brownie-nak. 2 db muffin formájú süti lesz belőle: 1 tojást elkezdtem elektromos habverővel felverni, hozzácsurgattam 2 evőkanál olvasztott kókuszzsírt, majd hozzáadtam az előzőleg egy evőkanál vízzel elkevert két evőkanál eritrit és egy teáskanál cukrozatlan kakaópor elegyét. Pici só, pici sütőpor (nagyjából fél teáskanál), és egy picike darab cékla apróra vágva, vagy reszelve. Még két evőkanál mandulalisztet eldolgoztam benne, majd mehet be a sütőbe, 200 fok 25 perc.
Kép alant, senkit ne tévesszen meg, lehet, hogy a kinézete elfogadható, de az íze kicsit sem közelít ahhoz, amilyet én elvárok egy csokis brownie-tól… Mindenesetre a férjemnek ízlett, kakaós muffinként elmegy, legközelebb ebbe a receptbe valamilyen aszalt gyümölcsöt még raknék, és príma is lenne…