PaleoTündér

Nem tudom kinél hogy szokták, a mi családunkban a hurka – kolbászt anyukám mindig karikára vágott krumplival egyben sütötte meg. Én is ezt a hagyományt követtem, ma pedig mindezt paleosítottam is. Ez most nagyképű kijelentés volt, ugyanis rém egyszerű az egész…

Hurka-kolbász paleosan, zellerrel, savanyú káposztával Jó kis háztáji hurkát, kolbászt sikerült beszerezni, ami a mélyhűtőben várta jó sorsát. Egy tepsibe szépen elrendezgettem, krumpli helyett pedig egy jó nagy zellert felvagdostam vékony szeletekre, megsóztam, és köré rendeztem. Majd megkoronáztam az egészet savanyú káposztával. 200 fokon sütöttem, majdnem másfél órát, félidőben megfordítottam a hurkát, a kolbászt. Fontos, az elején ne felejtsétek el villával megbökdösni!

Újabb gyöngyszem került az utamba. Menet közben vettem azonban észre, hogy a megadott alapanyagokból van olyan, amiből nincs éppen itthon annyi, amennyi kellene, de nem esünk ilyenkor kétségbe, hanem helyettesítünk. Így tettem én is, szóval leírom az eredeti receptet, meg hogy én mit mivel helyettesítettem, és látni fogjátok, hogy a végeredményen ez nem változtatott semmit.

A recept úgy szól, hogy fontos, hogy csak akkor szeleteljük fel, ha már teljesen kihűlt. Tartsuk magunkat ehhez, és nem, a langyos sem elég… A tápiókakeményítőről azt írják, hogy megváltozhat az állaga ha fagyasztjuk a pékárut, ezt még nem tudom, de majd írok róla, ha tényleg így van.

Saját felelősségre mindenki olvasson utána, hogy belefér-e a táplálkozásába a nyílgyökérliszt vagy a tápiókakeményítő, sok ellentétes nézetet olvastam, hogy magas a szénhidráttartalma meg hogy az autoimmun betegeknek kifejezetten tilos. Nálam nyilván mértékkel, de belefér az étkezésembe.

Paleo ToTu-s kenyér

Hozzávalók:

200 gramm Totu
2 evőkanál folyékony kókuszzsír
100 gramm kókusztej

6 tojás
2 teáskanál só
fél teáskanál szódabikarbóna
1 teáskanál almaecet

110 gramm szezámliszt (nálam ez szezámliszt és dióliszt keveréke lett)
30 gramm kókuszliszt
100 gramm nyílgyökérliszt (nálam ez nyílgyökérliszt és tápiókakeményítő keveréke lett)

Az első három összetevőt összeturmixoljuk, majd jöhet a második fázis, ezzel is turmixoljuk. A végén adjuk hozzá a liszteket, én itt már turmixról átváltottam kézi dagasztókaros mixerre az állaga miatt. Mehet bele az őzgerincformába, 190 fokon 60 percre, aztán hagyjuk kihűlni, majd szeleteljük.

Régóta kerülgettem már ezt a karfiolrizs nevezetű köretet, és úgy látszik a hiba az én készülékemben van, mert nekem tökre nem olyan lett, mint amit írnak róla mindenhol. Mindenesetre rossznak nem mondanám, csak vannak ezzel kapcsolatban is tapasztalataim, úgyhogy mindenképpen megosztom ezt veletek.

Tehát a nagykönyv szerint „élő” karfiolból (értsd: nem fagyasztott) készítve, olajon megpirítva, majd felöntve vízzel, pergős, rizs állagú lesz. Hát jól van. Nálam már ott bukott a mutatvány, hogy nem volt élő karfiolom, viszont volt egy csomag fagyasztott. Mivel ezt persze sehol nem írják, hogy ezzel hogy működik a dolog, hát gondoltam, majd én kitapasztalom. (Csendben jegyzem meg, hogy amióta egyszer egy élő karfiolból készített egész fazék levest ki kellett öntenem olyan vegyszeríze volt, azóta fenntartásaim vannak az élővel. Fagyasztottban még sosem csalódtam.)

Szóval zacskót kivettem úgy két órával korábban, szétterítettem a karfiolt, hogy kiolvadjon. Majd elővettem az aprítómat, aztán szépen 3-4 rózsánként gondoltam felaprítom rizsszem nagyságúra – ahogy a receptek írják. Aha, persze. Hát most vagy én nem vagyok normális, vagy egyszerűen fagyasztottból nem működik, de vagy 20 percig aprítgattam egy csomag karfiolt. Kínlódás volt, na… Nyilván ugye még jeges volt, más ilyenkor a víztartalma, értem én, de akkor is kész voltam tőle. Komoly káromkodás közepette végülis meglett.

Aztán folytatódott, hogy ugye olajon pirítsuk meg, hát ugye, inkább pürésedett mint pirult, ahogy a jeges karfiol kezdett olvadni. Megsóztam, pici vizet öntöttem még rá, aztán hagytam puhulni. A végeredmény rizsre kicsit sem hasonlító, inkább közelebb a püré állaghoz, de összességében egy egész jó ízű valami lett. Valószínűleg tényleg abban van a hiba, hogy nem szabad fagyasztottal próbálkozni, elhatároztam, hogy ki fogom próbálni élővel is majd, nem fogom feladni, és akkor majd jövök annak a tapasztalatával is.

A bolognai ragu viszont isteni lett:

Bolognai ragu

Egy hagymát és egy répát aprítóba tettem, majd mehet egy kanál olajon egy edénybe, sóztam, fokhagymát tettem bele, fűszereket – oregánó, bazsalikom, kakukkfű. Darált pulykahús, és egy 140 grammos Kecskeméti sűrített paradicsom meg egy löttyintésnyi víz ment még bele. Kábé fél órát rotyogott fedő alatt és kész is volt.

Megígértem, hogy a botladozásaimról ugyanúgy írni fogok, mint arról, ha valami frenetikusan sikerül. Kérem szépen én úgy gondoltam, hogy majd akkor csinálok egy sült túrógombócot. Az alapötletet valamilyen magazinban láttam, ahol persze rendes túrót, tejfölt, búzadarát használtak. Én meg paleosítani akartam, hát mi lehet ebben olyan nagyon nehéz…

Összességében azt mondanám, hogy nem is volt nehéz paleosítani, mégis elszúrtam. Mindegy ha figyelembe veszitek a tapasztalataimat, akkor egy remek kis édesség sülhet ki belőle. Három ponton sikerült elbaltázni: • íztelen lett – tanácsom kóstolgatni, kóstolgatni közben is, és úgy édesíteni ízléseteknek megfelelően • száraz lett – ha újracsinálom, akkor kevesebb szezámpelyhet tennék bele • ne legyünk türelmetlenek, ha már egyszer tojáshabot csinálunk a tetejére, tartsuk be a játékszabályokat, vagyis a sütőben hűljön ki az a szerencsétlen tepsi, én türelmetlen voltam, kivettem mielőtt magától kihűlt volna, úgyhogy szépen össze is esett a tojáshab a tetején Próbáltam menteni, ami menthető, én még szórtam rá egy kis cukorhelyettesítőt, a FÉRJ meg paleo csokis mogyorókrémet, úgyhogy végülis elfogyott, de nem tettem el a sikeres receptek közé…

Sült túrógombóc

Hozzávalók: két kis doboz ToTu két kis doboz krémes ToTu 6 tojás 1 citrom reszelt héja cukorhelyettesítő szezámpehely

Pontos arányokat nem tudok írni a cukorhelyettesítőnél és a szezámpehelynél, vegyétek elő az ösztöneiteket, aztán majd kisül belőle valami.

Két kis doboz ToTu-t nagyjából egy fél doboz krémes ToTuval lazítottam, négy tojás sárgájával és 1 citrom reszelt héjával, valamint cukorhelyettesítővel (eritrit, sztívia, bármi használható) összekevertem. Szórtam bele szezámpelyhet, aminek az lett volna a funkciója, hogy összeállítsa a cuccot, hogy gombócot lehessen formálni belőle, de ez nálam nem sikerült. Viszont száraz lett a végére, úgyhogy óvatosan vele! Kicsit állni hagytam, addig két tojás fehérjét felvertem habnak, és óvatosan hozzákevertem.

Ebből próbáltam gombócokat formálni, de az állagát tekintve inkább úgy mondanám, hogy kanállal halmokat csináltam egy kerek tűzálló edénybe.

Aztán megcsináltam a szószt, ami a maradék krémes ToTu-ból, két egész tojásból, valamint némi édesítőből állt. Ezzel öntöttem nyakon a halmokat. Ezt 180 fokon kicsit elősütöttem, nagyjából 20-25 percig. Egyébként itt marha jól nézett ki, szépen barnult a teteje, biztató volt…

Közben felvertem a maradék két tojásfehérjét, és a 20 perc után ráhalmoztam a sült túrógombóc tetejére. A sütőt beállítottam 130 fokra, és így még 30 percet szárítottam a habot rajta. Amikor kész, nyitogatás nélkül hagyjuk a sütőben kihűlni, utána lehet szeletelni.

Szombatra egy olaszos padlizsánt gondoltam ki. Milyen jól hangzik, igaz? Pedig semmi nagy mutatvány, az étel a fűszerektől – bazsalikom, oregánó – lett olaszos… Figyelem, a nagyon paleosoknak a padlizsán nem fér bele, egy egészséges embernél viszont olyan nagyon nem rondíthat bele az étkezésünkbe…

Olaszos padlizsán

A szokásos rakottas módon dolgoztam vele, két kisebb padlizsánt meghámoztam, és karikákra vágtam. Egy tepsibe belereszeltem két szál répát, ezt valahogy így ilyen formában nagyon megszerettem, nem erőteljes az íze, és bármilyen rakott cuccot lehet vele dúsítani, ráadásul reszelve nagyon gyorsan meg is puhul. Erre mehet rá a karikákra vágott padlizsán. Egy TV paprikát is rákarikáztam, majd jöhettek a fűszerek: só, bazsalikom, oregánó.

A következő réteg egy adag darált pulykahusi volt, ezt is sóztam, borsoztam, és egy fej apróra vágott hagymát, pár szem koktélparadicsomot szórtam még rá, kis hántolt szotyit még a végén a ropogósság miatt, aztán mehetett is a sütőbe 200 fokra, úgy 45 percre.

Csináltam hozzá egy adag friss salátát is, olívaolajjal leöntve.

Képzeld el… Hazaérsz péntek este. Egész napi meló, egész heti lótás-futás után… Fáradt vagy. Nyűgös. És éhes. Feltéped a hűtőt, paleos vagy. Kéne valami meleget összeütni… Hmmm… Rántotta… A tojás oké, bolondítsuk meg valamivel, kábé két mozdulattal több, de a végén az élmény leírhatatlan.

Paleo tortilla töltve – friss salátával, csírával Két kisebb méretű tojáshoz egy evőkanál krémes ToTu-t kevertem, felvágtam egy szál friss újhagymát, sóztam, borsoztam, majd palacsintasütőbe öntöttem, nem fordítottam meg, a vége felé egy szelet füstölt sonkát rátépkedtem, meg egy szelet sajtot, összehajtottam, még egy kicsit sütöttem, és kész.

Salátakeverékre öntöttem egy kis tökmagolajat, egy marék csírát is tettem mellé, meg egy pár szem koktélparadicsomot.

A sajt és a paradicsom keményvonalas paleosoknak természetesen nem fér bele, de a fantáziátok szab határt a variációknak. Ha éppen kolbász van otthon, karikázzatok bele azt, vagy olajbogyót, fűszerezzétek bátran.

Ha már kevésbé vagyunk nyűgösek, mivel ettünk egy pár falatot, azért így a hét vége felé kényeztessük is magunkat, mert megérdemeljük. Ez a pohárkrém kábé 10 perc alatt kész van, és akkor sokat mondtam…

Málnás csokihab Egy doboz Cocomas-t egy teáskanál tápiókakeményítővel elkezdtem felverni, mintha tejszínhabot csinálnék. Amikor már majdnem kész, egy-két evőkanál paleo-s mogyorókrémet tettem még bele, és azzal tovább vertem még. Poharakba szedtem, és egy pár szem fagyasztott málnát raktam a tetejére.

Fontos, hogy a Cocomas hideg legyen, hűtőből kivéve dolgozzunk vele. A paleo-s mogyorókrémet be lehet szerezni paleo boltokban, drága mint az arany, készüljetek fel, viszont sokrétűen fel lehet használni, krémekhez vagy palacsintába tölteléknek is. A málnát pedig úgy a fagyasztóból tettem a krém tetejére, nem szórakoztam a felengedéssel, de így is elképesztően jó volt. Kezd körvonalazódni a fejemben nyárra valami fagyis recept is ennek kapcsán…

Macerásnak tűnik, de nem az. Viszont isteni finom, mutatós, szóval akár vendégeknek is lehet vele villantani. Én a cukkinivel kezdtem, és amíg az sült, összeállítottam a kosárkát és a töltelékét. Egyébként bármilyen variációban el tudom ezt képzelni, attól függ mi van a hűtőben éppen, ez megint egy jolly joker alaprecept lehet. Mehet bele sonka is, vagy reszelt sárgarépa, amit szerettek…

Roppanós paleo kosárka, fűszeres cukkinivel és salátával

Két salátacukkinit meghámoztam és karikákra vágtam, szépen leterítettem egy kis méretű tepsiben, sóztam, cayenne borsot szórtam rá, és karikára vágott póréhagymát. Egy korty víz alá, és ez így 200 fokon 20 perc alatt puha is lesz.

Közben 20 dkg hámozott mandulát aprítóban összedaráltam, 1 tojással, 2 evőkanál vízzel, 2 evőkanál paleolajjal összedolgoztam. Kicsit sóztam, egy fél teáskanál szódabikarbónát tettem hozzá. Muffinsütő mélyedéseit, kábé 8-at kókuszzsírral bekentem vékonyan – utólag láttam nem szükséges, de biztos ami biztos, hogy a végén szépen kijöjjön a kosárka – és elegyengettem benne kosárjellegűen a tésztát. Az a lényeg, hogy az oldalára is kerüljön tészta, és jó nagy mélyedés legyen a közepén, hogy a töltelék belemenjen. Kábé 5-10 percet elősütöttem 200 fokon.

A töltelékhez – ha már elöl volt az aprító, beleszórtam egy pár szem aszalt paradicsomot, egy pár rózsa brokkolit, egy fél póréhagymát. Sóztam, egy tojást ráütöttem, és összekevertem. Ezt a tölteléket kanalaztam bele a kosárka mélyedéseibe, még 15-20 percet sült 200 fokon.

Közben a salátakeveréket megöntöztem olívaolajjal, és lehet is tálalni.

Vessetek meg érte, de szeretem a spenótot. Nagyon és bármilyen formában. Főzelékként, bébispenótként nyersen salátába, vagy éppen tészta tetejére szószként. Ráadásul villámgyorsan lehet belőle összerittyenteni valami ebédet, sok fűszer sem kell bele, a fokhagymával vannak igazán nagy szerelemben.

Spenótos paleo tészta

Végy egy csomag paleo szélesmetéltet, és főzd ki forró, lobogó vízben 6-8 perc alatt. Nyilván friss spenótból lenne a legjobb, de nekem most mélyhűtött verzióból készült. Szóval egy doboz fagyasztott spenótot – én nem a pürét veszem sosem, hanem a darabos, leveles fajtát – felolvasztok egy edényben a tűzön, közben jól megsózom és fokhagymát teszek bele, jó sokat, mert tényleg nagy szerelemben vannak egymással. A vége előtt 2-3 evőkanál krémes ToTu-t kevertem hozzá, ettől lett olyan frankó szószos az állaga. A tészta közben meg is van, leszűrtem, mehet a tetejére a spenót. Aki nem keményvonalas paleos, az olvaszthat rá sajtot, én is így tettem, és díszítésként füstölt sonkát hajtogattam a tetejére.

Úgy adódott, hogy a hűtőben elég sok feldolgozásra váró alapanyag maradt, nemcsak zöldségek (például egy fél zeller), hanem mondjuk egy fél doboz krémes ToTu is elég közeli lejárati idővel, vagy például 3 tojás sárgája, mert hétvégén megint Pavlova tortát csináltam, és ez ugye megmaradt onnan.

Hát úgy gondoltam csináljunk egy nagy készletkisöprést, fűszerezzük, süssük meg rakottasnak…

Zöldséges rakottas 4. Két sárgarépát, egy fél zellert feldaraboltam, és elkezdtem rétegezni. Fűszereztem gyömbérrel, sóval, garam masalával. Ezt így egy húsz percre betettem elősütésre 200 fokra. Közben egy pár szem gombát felszeleteltem, és egy fej hagymát, valamint két szál debrecenit karikákra vágtam. A krémes ToTu-ba tettem fokhagymát, sót. Amikor lejárt a 20 perc, rátettem a gombát, hagymát, a debreceni karikákat, a három tojás sárgáját (azt csak úgy simán ráöntöttem), majd elkentem rajta a fűszeres ToTu-t. Megszórtam tökmaggal, és még egy jó 50 percre visszatoltam. A végén kis cheddar sajtot olvasztottam rá, vigyázat, ez megengedő a paleo-ban.

Remek kis kaja lett belőle, az összes félbe-alapanyagot felhasználtam, szóval nincs para, hogy úristen mire használjam azt a két kanál ToTu-t, ami a hűtőben maradt…

Ezt az ételt még nem paleos időszakunkban kísérleteztem ki, imádtuk. Itt volt az ideje, hogy megcsináljam most is, immár paleosan…

Amin el kellett gondolkodnom, az a burgonyapüré és a szósz volt. Az eredeti megoldás szerint jó sok zsíros tejszínnel, vajjal csináltam a krumplipürét, hogy minél selymesebb legyen az íze, a szósz pedig egy borsmártás volt eddig, egyszerű besamel alapon. De hát ugye tudjuk, hogy az is tej – tejszín keverékéből van, pláne hogy liszttel sűrítve.

Nagyon nem is gondolkodtam előtte, valahogy nekem mindig főzés közben jönnek az ötletek, szóval belevágtam „lesz ami lesz” alapon… Ez lett belőle:

Marhahusi sült hagymával, zellerpürével és gombás szósszal

Bármilyen marhahússal működik az étel, dijoni mustárral és vad fűszerkeverékkel kell előtte bepácolni. Az a jó, ha egy éjszakát áll így, én persze most ennyire nem gondolkodtam előre, szóval nekem úgy egy órát állt csak a pácban, de így is jó lett. Egy fej hagymát felkarikázunk, és tulajdonképpen ezen az ágyon sütjük meg a húst, pici zsiradékot meg egy pici (tényleg pici) folyadékot tegyünk alá. Ne toljuk túl alá a vizet, mert akkor inkább párolódik és nem sül.

Ez mehet is be a sütőbe, 200 fokon, kábé egy óra alatt megvan, én félidőben meg szoktam fordítani, illetve van amikor félbevágom, és még úgy fejezem be a sütést, ha olyan fajta a hús, hogy nem nagyon akar átsülni. De ne essünk kétségbe, felvágjuk darabokra és prímán át tud sülni. Utána meg úgyis hajszálvékony szeletekre vágjuk… A hagyma pedig ennyi idő alatt finom puha és ízes lesz.

Közben krumplihelyettesítőként egy zellert darabokra vágtam és feltettem főni. Amikor puha lett egy darabka vajat raktam hozzá és összetörtem, mintha csak burgonyapürét csinálnánk. Nekem elég sok leve maradt még rajta, így nem tettem hozzá kókusztejet. Aztán gondoltam egyet, és egy kis méretű tepsiben szétsimítottam, kis mangalicazsírral megpöttyöztem és betoltam a hús mellé a sütőbe, hogy kicsit megbarnuljon.

A borsmártás helyett gombaszószt csináltam, egy pár fej gombát darabokra vágtam, fokhagymával, sóval megpároltam, majd kókusztejjel öntöttem fel, és ezt még beforraltam. Nem kell túl sok tejet aláönteni, inkább kétszer öntsetek, ha kevésnek találjátok, hogy el tudjon forrni. És senki se aggódjon, nem lesz a gombamártásnak fura kókuszíze…