Úgy gondoltam érdekes lehet egy kis összefoglalás arról, hogy milyen változásokat tapasztaltunk egy hónap paleo étrend után. Hangsúlyozom, nem azért kezdtük el, mert betegek vagyunk, így nem is számítunk keményvonalas paleosoknak.
Nálunk megengedhető volt a sajt, a paradicsom, a hüvelyesek. Az alapszabály itt is a mértékkel volt, vagyis ezekkel az alapanyagokkal megengedő voltam, de ez nem jelenti azt, hogy például sajttálat vacsoráztunk. Ez csak annyi, hogy néha-néha ha rakottast csináltam, akkor reszeltem sajtot a tetejére.
Nagyjából már egy hét után érezhető volt a jobb közérzet. Elmúlt az a hasat feszítő érzés egy-egy étkezés után, ami addig jellemző volt. És nem azért, mert csak cicaadagot ettünk, ez fontos! Tény, hogy kevesebb is elég az ételekből, egyszerűen azért, mert más az étel összetétele. Nem vagyok orvos, sem táplálkozási tanácsadó, úgyhogy tartózkodnék ennek hátterének tudományos megmagyarázásától, én csak a tapasztalataimat írnám le.
Egy hónap után a férjem mínusz 6 kilónál, én mínusz 5 kilónál tartok. Persze itt is a mihez képest számít, egyikőnk sem volt elhízott vagy túlsúlyos, átlagos testalkatnak mondanám, de így 30 év felett már felugranak az emberre a plusz kilók, amiktől nem tud megszabadulni, vagy csak nagyon nehezen. Most úgy tűnik mindketten beálltunk egy ideális súlyra, innen nem nagyon akar mozdulni, de igazából elégedettek vagyunk vele.
Neki kellene állni mozogni, jelen pillanatban az időhiány, a lustaság és a kifogások most erősebbek, bevallom őszintén. Ha beépítjük a testmozgást is, meggyőződésem, hogy még egy pár kiló simán leugrik.
Önbizalom – elképesztő erőt tud adni, hogy életmódot változtattunk. Érdekes látni, hogy az emberek hogyan reagálnak rá, ha valahol beszélünk róla. Egy része simán hülyének néz minket, csak úgy süt a negatív hullám, hogy „Ezek nem normálisak!”. Elgondolkodtató, hogy vajon ha komoly betegek lennénk, és azért kellett volna életmódot változtatnunk, akkor is így reagálnának? Akkor már elfogadható? És az, ha felelősségteljesen próbálsz megelőzni betegségeket az étkezéseddel, miért veri ki a biztosítékot az embereknél?
És ugye jönnek a roppant jóindulatú bekérdezések, ezt azért írom le, mert ezzel rendszeresen találkozom: hogy ja, de hát milyen drága már egy ilyen étrendet betartani! Tervezek majd egy olyan posztot írni, amiben összehasonlítok majd egy „normális” bevásárlást mondjuk egy hónapra, meg egy „paleo”-sat, de így most annyit mondanék a tapasztalataimról, hogy egyáltalán nem tűnik több kiadásnak. Eleve megváltoznak a főzési szokásaid, például nem csinálsz kelt tésztát egy kiló lisztből, ergo a „drága” gesztenye- és egyéb lisztből sem fogsz egyszerre egy kilót elhasználni.
Vagy előszeretettel hasonlítják össze a mandulatej árát a tehéntejével. Mondjuk pont jónak mondják, mert én nagyon szerettem a tehéntejet, de itt is megváltozott a szokásom, vagyis nem iszom meg egy nap mondjuk fél litert. Az meg, hogy mondjuk a reggeli tejeskávédba belelöttyintesz a mandulatejből, nem mennyiség, tehát sokkal tovább fog tartani belőle 1 liter. És ez most csak kettő alapanyag.
Azon morfondírozok, hogy ez a dolog igazából akkor lehet „drága”, ha a család nem miden tagja vevő erre az életmódváltoztatásra. Merthogy akkor fenn kell tartani egy „normális” háztartást, meg egy paleo-sat is.
Persze van az embereknek egy másik része, aki támogató és jóindulatú. Ha elkezded felkutatni az alapanyagok lelőhelyeit, vagy recepteket, bele fogsz egy csomó hozzád hasonló gondolkodású emberbe futni, akár a boltokban, akár egy paleo klubban. És ez nagyon jó.
Ide tartozik még, hogy az is önbizalmat tud adni elég erősen, hogy rájössz milyen kreatív is vagy. Például rájössz, hogy nem nagy mutatvány saját házi készítésű péksüteményt az asztalra tenni, és még csak kenyérsütő gép sem kell hozzá. Vagy rájössz, hogy pár alapanyagból is össze tudsz dobni valami finomat, ha véletlenül úgy adódott, hogy nem tudtál bevásárolni. És ez még csak az út kezdete…
Negatívumok – amik azért annyira nem is negatívumok, avagy a világ a nem normális, vagy te? Mindjárt megértitek mire akarok ezzel utalni… Bármennyire sokan is indultunk el az egészségesebb étkezések felé, ez még mindig egy kiaknázatlan terület, főleg az éttermekre, vagy szórakoztató helyekre gondolok. Megváltozott az a szokásunk, hogy csak úgy elindulunk hétvégén reggel, aztán majd bekapunk valahol valamit. Az egy hónap alatt konkrétan két olyan eset volt, ami végül gyomorfájással ért véget.
Szép fővárosunkba mentünk egy plázába, és hát ott ért minket az éhség. Tanakodás indul, mit együnk. Nyilván paleo-t nem tudsz enni, de rossz hírem van, még ha bármilyen ételallergiás lennél, akkor sem találnál magadnak semmit. Jött a kompromisszum, együnk salátát. Persze a salátát leöntötték valami szósszal, és hát úgy 15 perc múlva nekem olyan gyomorfájásom volt, hogy ihaj.
A másik eset az állatkertben történt, ahova az unokahúgomat vittük el egy szép szombati napon. Mindenre gondoltunk, csak arra nem, hogy az ott fellelhető büfék és éttermek sokaságában nem fogunk olyat találni, amit jó szívvel elfogyaszthatnánk. Még a menzai színvonalat sem érte el az a hely, amit végülis választottunk. Mindegy, túl vagyunk rajta, de a gyomorfájás itt is megérkezett egy kis idő múlva.
Egyetlen olyan cukrászda volt, ahol kifelé menet megpihentünk egy kicsit, ami gondolt az ételallergiásokra is, és gluténmentes meg cukormentes kínálata is volt. Nagy piros pont jár nekik ezért!
Engem azért mindez elgondolkodtatott és felháborított. Főleg az állatkertes dolog. Nem magamra vagy a többi felnőttre gondolok, lépjünk túl azon, hogy azért mert én mondjuk paleozok, akkor legyen olyan étterem vagy büfé, ahol van megfelelő kínálat, és vágják magukat hanyatt tőlem. De azért lássuk be, elég sok ételallergiás gyerek van, az állatkertbe meg ugye azért elég sok gyerek megfordul. Tényleg olyan nagy kérés lenne, hogy legyen legalább egy olyan hely, ahol ők is megfelelően tudnak enni? Merthogy értem én, hogy gondoskodjon róluk az anyukájuk, ha már egyszer ilyen problémával küzdenek, de most komolyan nem érné meg egy ilyen speciális igényekre szakosodott büfét fenntartani? Bár nincsenek kérdéseim azok után, hogy egy óvodába vagy iskolába is neked kell bevinni a gyerek ebédjét, ha ételallergiás… Hát ugye, egy ideális világban…
Ha esetleg mégis van az állatkertben olyan hely a cukrászdán kívül, ahol kielégítik a speciális étkezési igényeket is, akkor most kérek elnézést… Bár őszintén szólva keringtünk nem kevés időt, és nem találtunk erre utaló jelzést sehol sem…
Tehát összességében azt mondhatom, hogy ez az életmód többet hozott, mint amit vitt. Jobban érezzük magunkat minden tekintetben, és bár vannak kihívások benne, azért egész jól elboldogulunk vele. Nem járt nagy lemondásokkal, inkább csak a rossz szokások átalakításával. Izgatottan várom a továbbiakat, mert ez még csak a kezdet…