PaleoTündér

Az időtakarékosság miatt ma két napra főztem, ezt általában egy jó nagy fazék levessel és valami édes másodikkal könnyen meg lehet oldani. A leves tiszta sor, semmi ördöngösség nincs benne, a palacsintát bevallom megint előre összekevert lisztkeverékkel csináltam, viszont a töltelékben lesz a csavar.

Paleo karfiolleves
Sárgarépát, hagymát összevágom, kókuszzsíron megfuttatom, paprika – víz mehet bele és a fűszerek. Most éppen só, szárított házi (anyukám által készített) zöldségkeverék, őrölt koriander, lestyán és metélőhagyma ment bele. Beledobtam a karfiolrózsákat, forrástól számított 10 perc után még egy nagy marék paleo tésztát, ezzel még egy 10 percet főztem, és kész.

Palacsinta töltelék ToTu-val
Két kis méretű ToTu-t összekevertem egy kis cukorhelyettesítővel és nagyjából egy fél doboz kis méretű krémes ToTu-val, ehhez kevertem még két nagy evőkanál paleo csokis mogyorókrémet. Ehhez még kell valamilyen gyümölcs, nálam éppen alma volt, azt darabokra vágtam és a palacsinta mellé rendeztem, de akár a töltelékbe is bele lehet keverni.

Tiszta jó ez az életmódváltás, mert úgy tűnik az uram is kedvet kapott ahhoz, hogy néha összeüssön valamit. Erre azért nem sűrűn volt példa az együtt töltött 16 évünkben. Úgyhogy én most ezt nagyon élvezem. Még úgy is, hogy természetesen a keze alá dolgozás, és a mosogatás is az én feladatom…

Persze ne gondoljatok valami bonyolult ételre, igazából csak együtt értünk haza nap végén, aztán amíg kibeszéltük a nap eseményeit össze is hoztuk ezt a gyors kaját. És hogy miért lett a neve „Férfi módra”? Hát a belekerült kolbász, szalonna, és a chillipehely miatt, gondolhatjátok nem az én ötletem volt…

Laskagombás tojás – Férfi módra Két maréknyi laskagombát megmostunk, felvágtunk csíkokra. Fokhagymával, sóval, borssal elkezdtük folyamatos ráfigyelés mellett párolni. Ment bele karikára vágott kolbász, felcsíkozott angolszalonna, amikor ez is összerottyant, akkor két szelet cheddar sajtot olvasztottunk rá, és mehetett rá a felvert tojás, ezzel egyidejűleg chillipehely.

Ennyi volt a nagy mutatvány, még volt aszalt nyers kenyerünk, és pár szem friss koktélparadicsomunk, ezzel egészítettük ki.

A másik király dolog ebben a paleozásban, hogy este tízkor is ehetsz lelkifurdalás nélkül. Az aszalt kenyér óta nem használtam az aszalómat, úgyhogy épp itt volt az ideje, hogy az esti filmnézéshez csináljunk valami nasit. Volt itthon édesburgonyánk, úgyhogy azt hajszálvékonyra szeleteltük és nagyjából 1,5 óra alatt megaszaltunk chips-szerűre. A chips meg ugye mártogatós nélkül nem is az igazi, úgyhogy csináltunk egy nyers zöldséges mártogatóst. Ezt az elején kell megcsinálni, hogy mire esszük összeérjenek az ízek. Semmi nagy átgondolás nem volt előtte, kinyitottam a hűtőmet és kivettem három olyan alapanyagot, ami éppen otthon volt, de olyan elképesztően jó lett, hogy legközelebb is ezzel fogom csinálni. Készüljetek a receptre, jegyzeteljetek, mert nagyon bonyolult lesz!

Nyers zöldséges mártogatós 1 db kis fej vöröshagymát, 2 db sárgarépát és egy kis darabka lilakáposztát beledobtam az aprítóba egy löttyintésnyi olívaolajjal, és jó sok sóval.

Ennyi! Mondtam, hogy bonyolult lesz…

Múlt heti Paleo Klubból is hoztam magammal haza valamit… A téma a nyers étkezés volt, kis előadással és kóstolással egybekötve. Le a kalappal Teca előtt ezúton is, aki tartotta és felkészült rá, köszönöm, nekem nagyon hasznos volt. Azt gondolom, hogy egy – két étekkel biztosan színesíteni fogom a mindennapjainkat, a legnagyobb királyság nekem a nyers kenyér volt, és ennek kapcsán az aszalás.

A jó hír az, hogy az aszalás sima sütőben is működik, talán még radiátoron is a téli időszakban, így egyáltalán nem kell beruházni egy aszaló gépbe. Egyébként ez szokott lenni az első kifogás az embereknél, akik nem akarnak még életmódot változtatni, hogy úristen, de hát akkor kéne vennem kenyérsütő gépet, meg aprítót, meg aszalót, meg ilyen ketyeréket. Ilyenkor mindig elmondom, itt is hangsúlyozom akkor most is, hogy nem, nem kell venni semmi ilyesmit. A kenyeret simán meg lehet sütni egy őzgerinc formában is, és lám az aszalás is működik sütőben is.

Ettől függetlenül én most beruháztam egy aszalóba, illetve a szülinapom közeledtén ezt kértem ajándékba, merthogy a Paleo Klub óta úgy rákattantam erre a témára, gyakorlatilag azóta fejben már mindent megaszaltam, még a kispárnát is… Elhatároztam, hogy mindent ki fogok próbálni a gyümölcsöktől a zöldségekig, meg hát persze a nyers kenyeret is. Hozzáteszem FÉRJ fejben már a kolbászt is megaszalta…

Úgyhogy aszalógép megvan, őrölt lenmag beszerezve, és nekiálltam szombaton nyers kenyeret csinálni. Vadásztam receptet a netről, de a következő az lesz, hogy Tecától fogom kérni az ő pontos kenyérreceptjét, mert az valami eszetlen finom volt. Az alaprecept, amivel dolgoztam: 40 dkg őrölt lenmag, 10 dkg dió, 1 reszelt alma, 1 teáskanál só, 1 evőkanál olaj, kevés víz, 2 evőkanál útifűmaghéj.

Állati bátor voltam, mert aztán nem pontosan tartottam magam a recepthez, egyrészt nem óhajtottam első körben 40 dkg lenmagot elhasználni úgy, hogy nem vagyok biztos a végeredményben, tehát ezt lecsökkentettem a felére. Aztán nem volt dióm, így mandulával helyettesítettem, viszont az 1 almát így is belereszeltem. Hát ez az egész mutatványom azt eredményezte, hogy egyáltalán nem akart összeállni a mixem, hogy azt fel is tudjam vágni, mint ahogy a recept írta.

NŐ kiakad, csapkod, megbán mindent – még az aszalógép megvételét is, és egyáltalán… Majd jön FÉRJ, Buddhai nyugalommal, a tapasztalt horgász. Sosem gondoltam, hogy a halaknak való etetőanyag (továbbiakban bojli) készítési tapasztalatai fognak kihúzni engem a csávából a konyhában. És mégis. Oltári nyugodt hangon közölte, hogy ez a cucc nem fog összeállni soha az életben, csak ha még darálom, és higgyek neki, mert a bojlinál is így van. NŐ persze szkeptikus, magában gondolja, hogy tudod ám hol használd a bojlis tapasztalataidat, de annál persze okosabb, hogy ennek hangot is adjon. Így aztán FÉRJ darál, NŐ meg nagyot néz, ugyanis jééé, tényleg összeállt. Megkövetem FÉRJet, és megígérem, soha többet nem piszkálom, amiért képes a garázsban órákat tölteni azzal, hogy megfelelő összetételű etetőanyagot keverjen össze.

Szóval cucc összeáll, lehet szeletelni, aztán mehet az aszalóba vagy a sütőbe. Kábé 45 – 50 fokot használjunk, és számoljunk legalább két órával. Én is még csak most tapasztalgatom, az én aszalómmal 3 óra volt. De mivel magának csinálja, kismillió másik dolgot lehet csinálni közben.

Amikor kész lett, ettük kolbásszal is, de kipróbáltam salátához is. Ami most nálam málnával készült. Nálam ez vékony jégnek számít, már az óvodában is értelmezhetetlen volt a marhahús – dara – meggyszósz kombó, tehát a sós meg az édes gyümölcs együtt. Nyilván a hiba az én készülékemben van, sokan szeretik a hawaii ananászos pizzát is, nekem ez is bizarr. De most – még mindig az új szerzemény málnaeceten rugózva – összeállt a fejemben egy saláta – málnával, málnaecettel. Őszintén szólva nem lett a kedvencem, inkább az az „egynek jó volt” kategória, de a ropogós nyers kenyérhez végülis jó választás volt.

Tehát Paleo Pavlova falatkák, ezzel hagytam abba az előző posztomat. Megküzdöttem vele, de rendesen… Pedig a recept totál ugyanaz, mint a tortáé, csak a torta alapját képező tojáshabot nem egyben terveztem megsütni, hanem apró muffin formákban. Tehát nem a rendes, átlagos muffinsütőben, hanem az egy mérettel kisebbekben. Jelen esetben ez azért volt fontos, mert a Paleo Klubba mégsem állíthatok be egy egész tortával, hogy „Na itt van, aztán tessék vele megküzdeni, ez már nem az én gondom…” Kultúrált falatozásra alkalmas formába kellett öltenem. De ez a muffinos mutatvány állatira nem úgy sikerült, ahogy én azt elterveztem…

Szépen felvertem a 3 tojás habját, a vége felé nagyjából 5 dkg cukorhelyettesítőt, 1 teáskanál tápiókakeményítőt, és 1 teáskanál málnaecetet tettem bele. A málnaecetet azért hangsúlyozom, mert írtam az előző posztban, hogy új beszerzés és rettentő büszke vagyok rá! A mélyedéseket szépen kókuszzsírral kikentem, aztán belekanalaztam a habot. Mehetett be a sütőbe. Na és itt jött a gond…

Merthogy erre vonatkozó követendő utasítást baromira nem találtam sehol. Konkrétan nyolc receptből nyolc mást – mást írt, vagyis onnantól elkezdve, hogy 100 fokon süsd 2 órán át, azon át, hogy 170 fokon süsd 10 percig, egészen odáig, hogy 220 fokos sütőbe tedd be, zárd le, és hagyd ott reggelig. Hát ezzel aztán ki voltam segítve… Agyrém!

Na, én meg gondoltam, hogy akkor csináljuk fokozatosan saját felelősségre, úgyhogy 150 fokon 10 percig, majd 100 fokon 10 percig, majd 50 fokon 10 percig sütöttem, szárítottam. Hát már az első ugrásnál összeesett a hab, ahogy a nagykönyvben meg van írva… Pedig nem nyitogattam, nem kukucskáltam, mert ugye a hideg levegő a hab halála.

Káromkodtam, magamba zuhantam, de ettől még nem volt megoldva a dolog. Amikor kivettem a formákból vattaszerű kis izék lettek. Egyáltalán nem az, aminek a fejemben elképzeltem… Azért elmajszolgattuk, nehogy már kidobjam.

De hát ugye nem adjuk fel, agyaltam, és a következőt találtam ki. Semmi szükség az apró muffin sütőre, helyette a jól bevált egybe sütést választottam, annyi csavarral, hogy a felvert habot kanalanként igazítottam egymás mellé, úgy, hogy összeérjenek, így könnyebb majd szétszedni. Maradtam az eredeti recept szerint 125 fokon 60 perces szárításnál, és … tadam… működik.

Gyönyörű lett, úgyhogy a szokásos módon befejeztem, egy doboz Cocomast felvertem fél teáskanál tápiókakeményítővel, egy kis cukorhelyettesítővel, aztán mehet a tetejére, végül málnával koronáztam meg. Így most már nyugodt szívvel indulhatok majd a klubba…

A mai délelőttöt főzős – kipróbálós – tesztelős napnak szántam. Hétfőn bolognai ragut csináltam, ennek a receptjét már leírtam egy korábbi posztban. Nem óhajtottam a karfiolrizzsel újabbat buktázni, úgyhogy paleo tésztát főztem ki mellé… Milyen érdekes egyébként, hogy ugyanannyit csináltam mint máskor, és két napig elég volt. Egyszerűen kevesebbet eszünk így a 9 napos kúra után…

Új dolgok kipróbálásánál meg kell még említenem a sült teát is, ígértem, hogy írok róla… Háááát, őszinte leszek, ahogy szoktam. Ajándékba vinni nagyon mutatós, meg nagy durranás lehet, de otthonra nem lesz belőle felhalmozva az tuti. Drága mint a gyémánt, és nem kiadós. Azt írták a kis üvegre, hogy másfél deci forró vízzel engedjük fel, hát másfél deci tea még arra se jó, hogy benedvesítse a szádat, úgyhogy én megküldtem kábé háromszor annyival, ha már egyszer teát iszunk, akkor az ne két korty legyen. Így viszont nyilván nem jött ki annyira az íze, úgyhogy nálam ez nem maradt meg a „jaj, de királyság” kategóriában. Másfél deci vízzel biztos nagyon intenzív az íze, de akkor sem éri meg szerintem, nekem legalábbis nem.

Tehát a mai napot először is kenyérsütéssel kezdtem, kifogyott a mélyhűtőből, úgyhogy rögtön hamarjában két félét is csináltam. Egy előre bekevert lisztkeverékből, ez a PaleoLét ropogós kérgű cipója, teljesen jó, mi szeretjük. A másiknak meg az isteni paleo kenyeret csináltam, ennek a receptjét szintén leírtam már korábban. A változtatás annyi volt benne, hogy kicsit átnéztem az alapanyagaimat és készletkisöprés (lisztek, dióvaj) mellett döntöttem, úgyhogy ilyenkor mindig variálok, hogyan lehetne elsütni – elfőzni ezeket.

Tehát az új receptem: 150 gramm darált mandula, 25 gramm mandulaliszt, 25 gramm makadámiadióliszt, 50 gramm szezámpehely, 50 gramm nyílgyökérliszt, 5 evőkanál folyékony kókuszzsír, 1 evőkanál dióvaj, 40 gramm kókusztej, 4 db tojás, fél teáskanál szódabikarbóna, fél teáskanál só, 1 teáskanál almaecet.

Teljesen jól működött így is, finom lett. Ezt csak azért írom, hogy bátorítsak mindenkit ismét, hogy kreatív legyen a konyhában, nem pánikolunk, ha valamiből nincs otthon, vagy variálunk, ha alapanyagunk marad meg, és nem akarjuk kidobni.

A kenyerek után nekiálltam az ebédnek, ami most figyeljetek: FÚZIÓS-ra sikerült. Állati vagányul hangzik, manapság trendi, ha valahol fúziós konyhát visznek. Na az enyém attól lett fúziós, (milyen nagyképű), hogy rakottast csináltam totál indiai fűszerezéssel, majd a végén – hogy hús is legyen benne és más ötletem hirtelen nem volt – IKEÁ-s húsgombócokat sütöttem a tetejére. ami meg ugye tudjuk, hogy svéd. Szóval egy frankó kis svéd – indiai rakottas lett a végeredmény.

Svéd – indiai paleo rakottas
Egy sárgarépát és két cukkinit felkarikáztam, ez ment alulra. Sóztam, és cayenne borssal szórtam meg, egy kis darabka gyömbért karikáztam még rá. Két darab karikára vágott édesburgonya következett, amit szintén sóztam és garam masalával fűszereztem. 8 nagyobb fej gombát sóval és fokhagymával feltettem párolódni, hogy kiengedje a levét, és később ne a sütőben úsztassa a többi zöldséget. Ha kész, ez is mehet a rakottasra. Két szál újhagymát és két fej paradicsomot (megengedős paleos) karikáztam még a tetejére, majd az egészet leborítottam egy öntettel, amit három tojássárgájából, curryből és kókusztejből csináltam önthető krémes sűrűségűre. Így betettem a sütőbe, 200 fokon nagyjából negyven perc, majd az utolsó negyed órában a tetejére dobáltam az IKEÁ-s húsgombócokat és cheddar sajtot.

Friss salátakeveréket adtam még hozzá, aminek az öntete olívaolaj és málnaecet(!) volt. Ez számomra is újdonság, sokat bizonytalankodtam, hogy megvegyem-e, de kijelenthetem, hogy megérte, mert úristen, milyen illata és íze van… Egy egyszerű salátát is simán feldobhattok vele!

És itt még nem volt vége a konyhában töltött időnek, mert holnap lesz egy újabb paleo klub, és gondoltam én is viszek a kóstolásra valamit. A Paleo Pavlova torta mellett döntöttem, mert az mindenki körében nagy sikert aratott, de sokat agyaltam, hogy hogyan tudnám kóstolásra alkalmas formába önteni. Hát így születtek meg a Paleo Pavlova falatkák, de erről majd következő alkalommal képpel együtt…

Hát eljött ez a nap is. Megcsináltam, megcsináltuk. Vége a 9.napnak. Az elkezdett beszámoló folytatása következik… Úgy láttam a visszajelzések alapján, hogy az első rész nagy érdeklődésre tartott számot, ezért most azzal kívántam megfejelni, hogy felkértem FÉRJet is, hogy írjon egy kis összefoglalót a saját tapasztalatairól, férfi szemmel…

Először azonban néhány gondolat tőlem. Az utolsó hat nap a kúra szempontjából viszonylag eseménytelenül telt. Most már lehetett délben egy 600 kalóriás ebédet enni, ami mindig a nap fénypontja volt. Az utolsó két napnál éreztem azt, hogy most már hiányzik a napi többszöri evés, a vacsora, az ízek, az illatok. Szeretek enni, be kell valljam. És bár nagyon jó volt, hogy 9 napig nagyon minimálisan kellett csak főznöm, de nekem a főzés, mint tevékenység is örömöt okoz, úgyhogy igen, hiányzott.

Én nem számolgattam a kalóriákat, nekem ehhez nincs türelmem, de igazából paleosan gyakorlatilag bármit lehetett enni ebédre. Grillezett zöldséget csirkehússal, tonhal salátát, egyik nap pedig lazacot sütöttem paleos tésztához egy kis kapros szósszal. És volt egy rohanós napom, amikor csak annyira volt időm, hogy egy rántottát dobtam össze magamnak. A hétvégi ebédek számítottak dőzsölésnek, paleo tojásos nokedlival és paleo pizzával.

Mozgás. Hát ezzel nekem még mindig bajaim vannak, olyan szempontból, hogy szerintem az én szervezetemből hiányzik az a boldogsághormon, aminek fel kéne szabadulnia a mozgástól. Nekem ez inkább nyűg, a legtöbb amit ki tudok hozni, az a „jól esik” érzése. De ez a ritkább. Viszont állati büszke vagyok magamra, mert betartottam és minden nap mozogtam 30 percet.

Így a kúra végén azt mondhatom, hogy nagyon örülök, hogy megcsináltam. Úgy érzem, hogy jobban működik a testem, energikusabb vagyok, tényleg újraindult. Nem mellesleg centikben és kilókban mérhetően könnyebb vagyok. Nyilván nem egyszerű végigcsinálni, de én rosszabbra számítottam. Nagyon átgondolt, többször kipróbált és biztonságos ez a 9 napos program, aki valami komolyabb méregtelenítésre vágyik, annak mindenképpen ezt ajánlom.

Én most megölelem magam, és meghúzom a tejeskávémat, ami a legjobban hiányzott a 9 nap alatt, és persze ami szigorúan csak mandulatejből készült… Közben pedig olvassuk hát a FÉRJ beszámolóját, ahogy ígértem.

Nekem soha nem volt újságírói vénám, mint az Asszonynak, de eleget teszek a kérésnek, klaviatúrát ragadok és megírom a tapasztalataimat. Szóval:

1. Előzmények
Azt gondolom nem vagyok egyedül a következő gondolataimmal. Mikor még „fiatalabb” voltam, igen gyakran sportoltam. Azt mondhatom, hogy ennek is köszönhetem a jelenlegi egészségi állapotomat és állóképességemet. Az idő múlásával azonban megjelentek ott és azok a jelek, amik a kor előrehaladtával megjelennek, de talán elkerülhető lenne. A háziorvosomnak vitt orvosi papíromon valami állt számomra idegen nyelven, amire a reakció csak ennyi volt: „kicsit zsíros a máj, ami a jólétet szimbolizálja”, majd mosolygott. Nem a világ omlott össze bennem természetesen, soha nem szeretném megérezni azt az érzést, amikor az orvos ennél sokkal rosszabb hírt közöl, de már itt is éreztem, valamit tennem kell. Persze a folyamatos munka és teendők mellett csúszott a projekt, de egy közös elhatározással elérkeztünk oda, ahonnan nem volt visszaút.

2. A kezdetek
PALEO. Ez volt a kulcsszó mindkettőnknek. Akár hiszitek, akár nem, mindent beleraktunk két vagy három szatyorba és átvittük anyósomnak. Ő nagy örömmel fogadott mindent, apósnak csak egy szava volt: ”Megbolondultatok?” Még aznap örömmel vettünk meg minden alapanyagot, mert tudtuk, hogy váltani kell és éreztük, hogy jó lesz.

3. Kezdeti sikerek
Férfi vagyok, és amikor a fogyókúráról van szó, akkor a nők mindig irigykednek. Nekem valahogy gyorsabban olvadnak a kilók, pedig fizikai munkát kevesebbet végzek. Az életmódváltozás után néhány nappal már jelentkeztek a jelek, hogy jó úton haladok. Kéthónapnyi paleo étrenddel összesen 6 kg „vegyi anyagtól” sikerült a szervezetemet mentesítenem… Éhezés nélkül, ez nagyon fontos!

4. A hab a tortán, avagy a folyamat koronája
6 kg „hulladékkisöprés” után azt gondoltam fel kell töltenem a szervezetem valami egészségessel. Nem gondolkodtunk igazából sokat, ismerve a Forever termékeket a C9 kúrát választottuk. A 9 nap nekem nem soknak tűnt első hallásra, de most már tudom, hogy AZ! 38 éves férfi létemre az evés folyamata és élménye beleégett a mindennapjaimba, meghatározó eleme volt az életemnek. Erre az első két napon jöttem rá. A paleo étrend sokat számított bemelegítésképpen ezt aláírom, de az evés élményét nem tudtam mással pótolni. Igaz megpróbáltam az agyamat kilőni, mégis rágtam volna mindent, mint az alien a vasrácsot. Szerencsére az asszony mindig megnyugtatott és jelezte a visszalevő napok számát. Ez ment is a második nap délelőttjéig, majd ezután hisztis rohamok között követeltem valami olyan összetételű étket, amint az egyik barátom szokta volt mondani: ”Csoki, ropi, zizi, szotyi, mogyi”
Szerencsére azért 2 nap nem nagy idő és az utána érkező 7 nap azért már enyhébb hangvételű volt. A napi egy 600 kalóriás étellel megmenekültem. Most, hogy véget ért, nagyon büszke vagyok magamra, csak a hisztis kitöréseimet takargatnám már így utólag.

5. Konklúzió
A C9 kúra 6-7. napján egy konferenciára voltam hivatalos. Az ebédet igyekeztem úgy összeválogatni, hogy ne haladjam meg az előírtakat. A két nap befejeztével azonban éreztem, hogy amit a szállodában kaptunk (a válogatás ellenére) az mégiscsak tartalmazott olyan anyagokat, ami nem esett jól a testemnek. Tehát most már jelez a szervezetem, ha nem jót adok neki.

Összességében azonban 10 kg-ot adtam le a nagyjából két és fél hónap alatt. Az a mindennapos éhségérzet, amit előtte éreztem teljesen elmúlt, sokkal egészségesebbnek és könnyebbnek érzem a testemet. Ami mindezek mellett még meglepő volt számomra, hogy érezhetően a szellemi munka is könnyebb volt a munkahelyen, több dologra tudtam és jobban koncentrálni.

De most már befejezem mert még hosszan tudnék írni, de a moderátor nem engedi. Lehet még visszatérek. Igény esetén. Annyi biztos, hogy nagy erőkkel készülök a csütörtöki paleo találkozóra, ahol valószínűleg mindenbe belekóstolok majd és megünneplem a dicsőségem.

Nem tudok elmenni szó nélkül a napokban hallott „fekália van a samponban” hírek mellett. És ha már a blog címe Életmódváltoztatás – Paleón innen s túl…, akkor ennek a témának bele kell férnie a „… s túl…” részbe…

Már csak azért is, mert nálunk az életmódváltoztatás nem most kezdődött. Úgy mondanám, hogy nagyjából egy 7-8 éve kezdtünk el az önismeret útján elindulni, mindenféle pszichológiai, spirituális, önmegismerős úton. Persze ehhez nagyban hozzájárultak a sorsunk történései is. Így ennyi idő távlatából viszont gyönyörűen összeáll egy út, aminek meggyőződésem, hogy még csak az elején állunk…

Amikor a gondolkodásod elkezd változni, akkor valahogy jön az igény arra is, hogy ezt fizikai szinten is alkalmazd. Nálunk az igény végülis formát öltött, mert nagyjából másfél éve volt az a pont, amikor azt mondtam, hogy én bizony kitanulom a szappan- és kencekészítést.

Nő vagyok. Ráadásul bevallom, imádom a csajoskodásokat, jelentse ez itt azt, hogy mindenféle illatos, magadra kenhető kencézést, túl a napi alap tisztálkodáson is. Aztán egyszer magamra csodálkoztam, hogy te jó ég, mennyi kemikáliát kenek én magamra össze-vissza, még jó, hogy semmiféle bőrproblémám nem alakult ki.

Úgyhogy belevágtam, és hát a kezdeti botladozások után, most már csoda dolgok kerülnek ki a kezem alól. Gyakorlatilag másfél éve csak a magam által készített szappanokkal fürdünk, fürdőbombát, fürdősót csinálok, így nullára csökkentettük a testünk kőolaj-, parabén-, meg még ki tudja hányféle kemikália szennyezését.

Testápoló tömb, arckrém – ezeket szeretem a legjobban csinálni. És hát az igazán nagy dolog az, hogy pontosan tudom, hogy mi kerül a bőrünkre, a szervezetünkbe, és nem vagyunk kiszolgáltatva a nagy multik nem túl korrekt hozzáállásának. A bőrünk egyébként meghálálja, nálunk legalábbis érezhető változásokat hozott.

Egyébként a tapasztalatom az, hogy nagyon sokan elkezdtek ezzel foglalkozni, biztosan mindenki környezetében van valaki, aki ismer valakit, akinél hozzá lehet ezekhez a termékekhez jutni. És neked is jó érzés, hogy még egy dologgal tettél valamit az egészséged, a jól-léted felé.

Nekünk innen már csak egy lépés volt, hogy akkor figyeljünk arra is, hogy mi kerül a testünkbe az étkeink által…

Nem vagyok egy gyakorlott méregtelenítős fajta. Mielőtt elkezdtünk paleozni – azaz kábé két és fél hónapja – csináltam egyet, írtam is róla, ez volt a Dr.Steinberger féle kúra. Akkor is inkább csak önmagam megnyugtatására csináltam, hiszen egy antibiotikum kúra után voltam.

Egyébként mélyen nem értek egyet azzal, amikor az emberek teljesen átgondolatlanul, esztelen módon kezdenek valamilyen léböjt, vagy akármilyen kúrába méregtelenítés címén. Eszembe jutott, hogy Dr. Zacher Gábor nyilatkozta azt, hogy „kizárólag az a folyamat nevezhető méregtelenítésnek, amely során valódi mérgeket, például fagyálló folyadékot, vagy a vesebetegek szervezetében a kiválasztó vese rossz működése miatt felhalmozódó mérgeket klinikai megoldásokkal távolítanak el.” Persze azt mondom, ne lovagoljunk a szavakon. Nekem a vége tetszett a cikknek: „szerintem, ha valaki erőt vesz magán, és életmódot vált, teljesen fölösleges ilyen elvonulásokra (léböjttábor, méregtelenítő tábor) járnia.” Én bírom a pasit, jó fejnek tartom.

Szóval hogy mégis miért kezdtem bele ebbe a kúrába? Mert én nem méregtelenítésnek, hanem feltöltésnek szántam. Igazából a fogyás csak plusz pozitív mellékhatás, de én konkrétan jobban akartam érezni magam, vagy ha úgy tetszik újraindítani a szervezetem.

A 9 nap két részből áll: 1-2.nap nincs szilárd táplálék, viszont egész napra be van osztva megfelelő mennyiségű aloe vera gél, és por meg bogyó formájában megfelelő rost, protein, aminosav. A 3-9.nap egy étkezés (ebéd vagy vacsora) 600 kalóriás ételből állhat, de itt is van aloe vera gél, shake (csokis vagy vaníliás) meg táplálékkiegészítők. Korrekten összeállított kis dobozt kap az ember, minden teljesen egyértelműen van benne, kis füzet is jár hozzá, amiben mindenre választ kap az ember, és még fel is jegyezheted benne a fontos dolgokat.

Nagyon fontos a testmozgás közben, és a minimum 3 liter víz naponta. Alapvetően úgy ajánlják, hogy mindenki személyre szabottan kezdje el, mert például van, aki hízni szeretett volna, annak is megvan a módja.

És figyelem! Férfiak is meg tudják csinálni… Ezt csak azért mondom, mert én sem egyedül csináltam, hanem FÉRJjel, egyem a szívét. Érdekes egyébként, hogy nem kellett rábeszélni, az tény, hogy egy pár hónapig toltuk ezt a projektet, de aztán kiböktünk 9 olyan napot, amikor úgy tűnt, hogy belefér, és megadta a zöld utat. Jelzem, hogy kedvvel állt neki!

Azért a 9 nap történései megérdemelnek két posztot, és mivel még csak a 3. napon vagyunk túl, nem akartalak benneteket élménybeszámoló nélkül hagyni.

Tehát első két nap: hű, de hű… Nyilván marha nagy önbizalommal álltunk reggel a konyhapultnál, amikor meg kellett inni az 1,2 deci aloe gélt, még koccintottunk is. Hát vasárnap este már nem koccintottunk vele, képzelhetitek.

Félelmetes, hogy minden fejben dől el. Azt is elmondom miért. Nem voltunk éhesek, de frankón, a testünk, a gyomrunk nem volt éhes. Na de az agyunk. Te jó ég! Azért azt a skizofrén állapotot, amikor az agyad úgy viselkedik mint egy duzzogó 4 éves, hogy „ADJÁL ENNI!”… Hát mit mondjak, érdekes élmény. Volt, amikor röhögni is tudtam rajta. Alapvetően maga a cselekvés hiányzott, hogy eszel.

Ezt a két napot hétvégére időzítettük, és úgy, hogy ne kelljen menni sehova, már csak a 3-4 liter folyadék következményei miatt sem. Én féltem a fejfájástól, mert fejfájós típus vagyok, és nekem ez be is jött, pedig esküszöm nem vonzottam. Mindkét nap este éreztem, de egyáltalán nem volt elviselhetetlen, csak ott futott a háttérben, hogy úgy mondjam: „éreztem, hogy van fejem” típusúan.

Nagyban megkönnyítette a dolgunkat, hogy mindketten lefoglaltuk magunkat valami olyan tevékenységgel, aminél csak úgy röpül az idő. Én nyilván nem főztem, helyette magamhoz vettem egy jó kis könyvet, és olvastam. FÉRJ pedig mint kütyümániás, a számítógép előtt ült, ilyenkor hadd ne mondjam elég nehéz elvonni a figyelmét… Hát ez most kapóra jött!

Délelőtt beiktattuk a fél óra mozgást is, ez még jól is esett. Szerintem így, hogy ennyi paleozás a hátunk mögött van, könnyebb volt az első két nap. Én személy szerint sokkal rosszabbra számítottam. Vasárnap este már azért – legyünk őszinték – mindketten hisztisebbek voltunk, de akkor már az volt, hogy „Nyuszika, már a második nap végén járunk!”, úgyhogy ezen is túllendültünk.

Így három nap után máris centikben és kilókban mérhető fogyást tapasztaltunk mindketten. Közben mégis azt érezzük, hogy a testünk fel van töltve egészséggel, nehéz ezt megfogalmazni másképp.

Harmadik nap végén vagyunk, ez már tényleg könnyedén ment. Dél körül beszéltünk egymással az urammal, és megegyeztünk, hogy ezt a pillanatot, amikor két, szilárd táplálék mentes nap után az első falatot ebédnél bekaptuk, soha nem fogjuk elfelejteni…

Folytatása következik…

Ugyan írtam már régebben egy posztot az első bevásárlásról, egy életmódváltás előtt álló ismerősömmel való beszélgetés azonban rávilágított arra, hogy ez is nagy félelem általában, mielőtt belevág valaki. A „hol” kérdése, és a „de sokkal drágább, én tudom” kérdése.

A két és fél hónap alatt, amióta így élünk, nálam is beálltak viszonylag a szokások, az elején vettem olyan dolgokat, amik végülis nem kellettek, vagy nem fogynak annyira. De ez szerintem mindenkinél így van.

A „sokkal több pénzbe kerül” kérdéskörnél nem fogok szándékosan forintösszegeket írni. Mindenki különböző összegből takarékoskodik, és nyilván mindannyiunk kosarába más kerül egy átlagos háztartás vezetéséhez szükséges bevásárlás során is. Tehát teljesen értelmetlennek tartanám az „én egy hónapban 18.652,-Ft-ot költök ételre hagyományosan, paleoval pedig 18.738,-Ft-ot” típusú összehasonlítgatásokat.

Az arányoknál mindenki vegye azért figyelembe, hogy például a mandulatej lehet, hogy 790,-Ft egy liter, de abból nem fogy annyi, mint a tehéntejből. A bolti zsemlét lehet, hogy megveszed 50,-Ft-ért darabját, de az uram szokta mondani, hogy ráversz egyet és veszít egy dimenziót. Tehát gyakorlatilag a levegőért adsz pénzt. Az általam sütött kenyér lehet, hogy drágábbnak tűnik, de abból egy kis szelet is bőven elég, mert abban van anyag, arra hiába ütsz rá, nem fog összemenni. A kókuszzsírt szintén mindenki felrója rosszallóan, hogy de hát mennyivel drágább mint a napraforgóolaj. Az lehet, de ebből szintén nem fogy annyi, ráadásul ennek minden cseppjét felhasználod, mert nem büdösödik ha sütsz benne, akkor sem. És azt már nem is említem, hogy a napraforgóolajat, ha hevíted műanyagot csinálsz, nem véletlenül büdös meg habosodik… És ez most csak három példa a rengetegből.

Összességében én azt mondanám így két és fél hónap után, hogy a havi költségeink nem ugrottak meg, viszont teljesen átalakultak aszerint, hogy ezt a pénzt mire és hol költöm el.

Eddig én is a bevásárlásokat egy nagy áruházláncnál tudtam le, és azért tegyük a szívünkre a kezünket, onnan azért nehéz úgy kijönni, hogy csak 1-2ezer forintot költesz. Pláne, ha nagybevásárlást csinálsz, mert ugye olyankor beugrik a kosárba több minden. Na, hát nálam ez változott meg most nagyon.

Az áruházláncnál gyakorlatilag csak a zöldég és gyümölcsfélét veszem meg. Igen, tudom, hogy egy szép ideális világban az lenne a módi, hogy azt írom a piacon szerzem be ezeket, de nem hazudok nektek, nálam nem így van. Az én lakhelyemhez közelebb van az egyik nagyáruház, nekem időtakarékosabb, ha oda ugrok be. Másrészt manapság a piacokon sem biztos, hogy háztájit kapsz, ők is nagyrészt a nagybaniról szerzik be a cuccot, akkor meg nem mindegy?

Egyből nem engedek csak, hogy a savanyúságot, savanyú káposztát csak és kizárólag a piacról egy bácsinál szerzem be, mert tudom, hogy ő nem használ cukrot. Mindenesetre ez volt az első kiakadásom, amikor elkezdtem figyelni a rejtett cukrokra, hogy a boltban kapható előre csomagolt savanyú káposztánál az összetevők között ott volt a cukor. Hát kérdem én, mi a fenét keres a savanyú káposztában a cukor???

Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy a városunkban van egy speciális igényeket kielégítő bolt, le is írom a nevüket, megérdemlik: Kalendárium Gastro Galéria Tehát az étkezésünk nagy részéhez szükséges alapanyagokat innen szerzem be. Többek között tartósítószermentes kolbász, szalámi, paleo speckós cuccok, cukorhelyettesítő, Cocomas, ToTu, lisztek. Ha éppen valamiből nincs, felírják, megrendelik, nagy köszönet nekik, hogy vannak.

Ráadásul értékelem, hogy képben vannak, hasonló életmódot folytatnak, ezért teljesen hitelesen tudnak nekem ajánlani újdonságokat. Az elején például ott kaptam tanácsot a cukorhelyettesítőre, amit azóta is használok.

Szeretek betérni általában hetente egyszer, mert amellett, hogy barátságosak, nekik tényleg a vevők és az igényeik számítanak, és próbálnak ahhoz igazodni. Minden héten találok valami újdonságot, utoljára sült teát vettem, ezt még nem próbáltam, de biztosan írok majd róla.

Tehát ezek az én szokásaim, remélem sikerült eloszlatni egy pár félelmet és sorvezetőként tud szolgálni azok számára, akik még csak kacérkodnak a az életmódváltoztatás gondolatával…

Két és fél hónap paleozásnál tartunk a férjemmel. Nem szeretem a diéta szót használni, mert ez minden tekintetben inkább életmód. Ezért szoktam felhúzni a szemöldököm, amikor megkérdezik, hogy „És akkor ez most meddig fog tartani?” vagy hogy „És akkor ezt meddig csináljátok még?”, meg az „Akkor most, hogy lefogytatok, már minek csináljátok?” . Azta… Na hát erre most mit válaszolsz kultúráltan? Ugye?

Tehát nem, nem tudom meddig csináljuk, számunkra ez tényleg nem diéta, hanem életmódváltás. Ami nem azt jelenti, hogy fanatikus, elvakult keményvonalasok vagyunk, csak annyit, hogy törekszünk ezek szerint az alapelvek szerint étkezni. És most figyeljetek, nekünk is vannak gyengéink. Például van egy kávézólánc, akiknek megdöglök a latte-jáért, és bizony azt tehéntejből csinálják. Persze felárért lehet kérni mandulatejből, de ebből azért nem engedek, ha már latte, akkor legyen abból, amiből… Lehet belőle kicsit, közepeset és nagyot kérni, hát én mindig egy lavórral kérek… Persze nagyokat röhögnek, amikor mondom, hogy egy lavór lattét szeretnék…

Amit ki akartam ebből hozni, hogy ez alatt a két és fél hónap alatt volt egy – két alkalom, amikor bizony elcsábultam erre a tejeskávéra, de nem éreztem belerondításnak az életmódomba. Akkor és ott megengedtem ezt magamnak. Más kérdés, hogy volt amikor megfájdult tőle a hasam, hiába no, el vagyok szokva a tehéntejtől.

De egy nagyon kedves ismerősöm mondta, és milyen igaza van, hogy törekszünk a száz százalékra, de azért nem esünk kétségbe ha becsúszik egy-egy paleonak nem mondható dolog…

Mindenesetre ez most eszembe juttatott egy jelenséget, amin én személy szerint felhördültem. Néha háttérként megy nálunk az országos zenetévé, és most nem a Muzsika Tv-re gondolok, hanem a másikra, ami a fiataloknak szól. Minden negyed órában a reklámokban mondjuk 8-ból 6 valamilyen gyógyszerről vagy egészségügyi készítményről szól. Ez már önmagában felháborító, hogy így próbálják szocializálni a fiatalokat, de aztán nemrég elkezdett egy gyógyszergyár nyomatni a tejcukor allergiára valamilyen gyógyszert.

El tudom képzelni, ahogy egy irodában összeült a marketingcsoport, hogy „hú, gyerekek mindenki elkezdett egészségesen étkezni, gáz lesz, találjunk ki erre valamit… Hmmm… Mit is? Hú, csináljunk akkor egy olyan bogyót, amit a fiatalokat megcélozva fogunk értékesíteni, hogy ha kávézás előtt bekapják, akkor majd nem fog fájni a hasuk…” Jesszus, de tényleg! Nézzétek nem vagyok orvos, sem egészségügyi dolgozó, de azért a józan paraszti eszemmel is durvának tartom, hogy ilyen nyilvánvalóan kiforgatják az egyértelműt a gyógyszergyárak. Mert hogy allergiás vagy a tejre, laktózra, akkor könyörgöm ne bogyót vegyél be, hanem tedd rendbe az étkezésed…

Egyébként húsvét előtt tele volt minden olyasfajta reklámokkal is, amik a gyomrot rakják rendbe, éppen csak ki nem mondták, hogy zabálj, zabálj, majd bekapsz egy Bilagit-ot, aztán minden rendben. Hát nem nonszensz?! Komoly bajok vannak itt a gondolkodással, de tényleg… Mindenesetre ha már egyvalakit sikerül meggyőznöm, hogy gondolkodjon másképp, már megérte…