Akartam egy posztot szánni ennek is, gondolom sokakat érdekel, hogy hogyan lehet paleo-san megoldani az ünnepeket, például a húsvétot. Van egy jó hírem: könnyedén. A rokonság meg is jegyezte, hogy azért ez így még nagyobb piszkosság, hogy nem elég hogy lefogytunk, még jól is érezzük magunkat és egyáltalán nem jelent kínlódást, hogy mást választasz az asztalról, mint eddig… Tehát értitek: fogyás = kínlódás = rosszul érzed magad közben = elcsábulsz. Hát ezt mi most megcáfoltuk.
A legjobb dolog ebben az életmódváltásban, hogy nem kínlódásként éljük meg. De ez nyilván azért van, mert nem is éhezünk. Soha. Eddig én próbáltam olyan diétát, hogy öt után már nem ettem semmit, napközben is csak keveset, én olyan éhes voltam, hogy konkrét házisárkánnyá váltam otthon azokban a napokban, hetekben. Most meg azért van, hogy este nyolckor is lelkifurdalás nélkül eszem egy pár szelet sonkát mondjuk olajbogyóval…
Visszatérve a húsvétra, mivel az összejövetel nálunk volt, ezért én előző nap csináltam egy adag fűszeres cukkinit, meg brokkolis kosárkákat. Ezek másnap melegítve is jók, szóval príma megoldás. Teljesen hagyományos menü volt, mert rajtunk kívül mindenki azt szereti, vagyis húsleves, rántott hús, krumpli, rizs többek között.
Na most, húsleves tészta nélkül zöldségekkel tök rendben van paleosoknak is, nálunk volt még halászlé, aminél a helyzet ugyanaz. A főételnél nyilván nem csak rántott hús volt, hanem natúr szelet is, meg köretként zöldsalátát és csalamádét is lehet választani. Gyakorlatilag választás kérdése, vagy inkább elkerülés kérdése az egész.
Jó, igen, tudom ha te mész vendégségbe rázósabb ügy, bár szerintem hagyományosan is mindenki csinál valamilyen salátát vagy kitesz az asztalra valamilyen savanyúságot. És alapvetően nem rondít bele senki étkezésébe, ha ezen az egy napon csöppet megengedőbb. Itt mondjuk nem a krumpli – rizs kombóra gondolok, hanem ha valahol rántott hús van, akkor nyilván nem állunk neki lefejtegetni a panírt róla, merthogy mi paleozunk…
A legcsábítóbb a desszert, bár most úgy vagyunk már vele, hogy nem is kívánjuk az édes hagyományos sütiket. Én azért csináltam aranytartaléknak előző nap Cocomasból csokis habot, nekem az teljesen jó volt. Annyi „bűnözésem” volt, hogy a csokis mignon-nak nem tudtam ellenállni, megkóstoltam, de nem kattantam már rá, mint régen, amikor kettőt-hármat is simán bevágtam belőle. Sőt, szinte zavart, hogy annyira édes… De tényleg!
Úgyhogy a lényeg, hogy ne parázzunk rá, paleosan is lehet vendégséget is tartani, meg vendégségbe is menni, csak okosan kell választani, és némi megengedés is beleférhet ezekben az esetekben…