Nem vagyok egy gyakorlott méregtelenítős fajta. Mielőtt elkezdtünk paleozni – azaz kábé két és fél hónapja – csináltam egyet, írtam is róla, ez volt a Dr.Steinberger féle kúra. Akkor is inkább csak önmagam megnyugtatására csináltam, hiszen egy antibiotikum kúra után voltam.
Egyébként mélyen nem értek egyet azzal, amikor az emberek teljesen átgondolatlanul, esztelen módon kezdenek valamilyen léböjt, vagy akármilyen kúrába méregtelenítés címén. Eszembe jutott, hogy Dr. Zacher Gábor nyilatkozta azt, hogy „kizárólag az a folyamat nevezhető méregtelenítésnek, amely során valódi mérgeket, például fagyálló folyadékot, vagy a vesebetegek szervezetében a kiválasztó vese rossz működése miatt felhalmozódó mérgeket klinikai megoldásokkal távolítanak el.” Persze azt mondom, ne lovagoljunk a szavakon. Nekem a vége tetszett a cikknek: „szerintem, ha valaki erőt vesz magán, és életmódot vált, teljesen fölösleges ilyen elvonulásokra (léböjttábor, méregtelenítő tábor) járnia.” Én bírom a pasit, jó fejnek tartom.
Szóval hogy mégis miért kezdtem bele ebbe a kúrába? Mert én nem méregtelenítésnek, hanem feltöltésnek szántam. Igazából a fogyás csak plusz pozitív mellékhatás, de én konkrétan jobban akartam érezni magam, vagy ha úgy tetszik újraindítani a szervezetem.
A 9 nap két részből áll: 1-2.nap nincs szilárd táplálék, viszont egész napra be van osztva megfelelő mennyiségű aloe vera gél, és por meg bogyó formájában megfelelő rost, protein, aminosav. A 3-9.nap egy étkezés (ebéd vagy vacsora) 600 kalóriás ételből állhat, de itt is van aloe vera gél, shake (csokis vagy vaníliás) meg táplálékkiegészítők. Korrekten összeállított kis dobozt kap az ember, minden teljesen egyértelműen van benne, kis füzet is jár hozzá, amiben mindenre választ kap az ember, és még fel is jegyezheted benne a fontos dolgokat.
Nagyon fontos a testmozgás közben, és a minimum 3 liter víz naponta. Alapvetően úgy ajánlják, hogy mindenki személyre szabottan kezdje el, mert például van, aki hízni szeretett volna, annak is megvan a módja.
És figyelem! Férfiak is meg tudják csinálni… Ezt csak azért mondom, mert én sem egyedül csináltam, hanem FÉRJjel, egyem a szívét. Érdekes egyébként, hogy nem kellett rábeszélni, az tény, hogy egy pár hónapig toltuk ezt a projektet, de aztán kiböktünk 9 olyan napot, amikor úgy tűnt, hogy belefér, és megadta a zöld utat. Jelzem, hogy kedvvel állt neki!
Azért a 9 nap történései megérdemelnek két posztot, és mivel még csak a 3. napon vagyunk túl, nem akartalak benneteket élménybeszámoló nélkül hagyni.
Tehát első két nap: hű, de hű… Nyilván marha nagy önbizalommal álltunk reggel a konyhapultnál, amikor meg kellett inni az 1,2 deci aloe gélt, még koccintottunk is. Hát vasárnap este már nem koccintottunk vele, képzelhetitek.
Félelmetes, hogy minden fejben dől el. Azt is elmondom miért. Nem voltunk éhesek, de frankón, a testünk, a gyomrunk nem volt éhes. Na de az agyunk. Te jó ég! Azért azt a skizofrén állapotot, amikor az agyad úgy viselkedik mint egy duzzogó 4 éves, hogy „ADJÁL ENNI!”… Hát mit mondjak, érdekes élmény. Volt, amikor röhögni is tudtam rajta. Alapvetően maga a cselekvés hiányzott, hogy eszel.
Ezt a két napot hétvégére időzítettük, és úgy, hogy ne kelljen menni sehova, már csak a 3-4 liter folyadék következményei miatt sem. Én féltem a fejfájástól, mert fejfájós típus vagyok, és nekem ez be is jött, pedig esküszöm nem vonzottam. Mindkét nap este éreztem, de egyáltalán nem volt elviselhetetlen, csak ott futott a háttérben, hogy úgy mondjam: „éreztem, hogy van fejem” típusúan.
Nagyban megkönnyítette a dolgunkat, hogy mindketten lefoglaltuk magunkat valami olyan tevékenységgel, aminél csak úgy röpül az idő. Én nyilván nem főztem, helyette magamhoz vettem egy jó kis könyvet, és olvastam. FÉRJ pedig mint kütyümániás, a számítógép előtt ült, ilyenkor hadd ne mondjam elég nehéz elvonni a figyelmét… Hát ez most kapóra jött!
Délelőtt beiktattuk a fél óra mozgást is, ez még jól is esett. Szerintem így, hogy ennyi paleozás a hátunk mögött van, könnyebb volt az első két nap. Én személy szerint sokkal rosszabbra számítottam. Vasárnap este már azért – legyünk őszinték – mindketten hisztisebbek voltunk, de akkor már az volt, hogy „Nyuszika, már a második nap végén járunk!”, úgyhogy ezen is túllendültünk.
Így három nap után máris centikben és kilókban mérhető fogyást tapasztaltunk mindketten. Közben mégis azt érezzük, hogy a testünk fel van töltve egészséggel, nehéz ezt megfogalmazni másképp.
Harmadik nap végén vagyunk, ez már tényleg könnyedén ment. Dél körül beszéltünk egymással az urammal, és megegyeztünk, hogy ezt a pillanatot, amikor két, szilárd táplálék mentes nap után az első falatot ebédnél bekaptuk, soha nem fogjuk elfelejteni…
Folytatása következik…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: