Tehát Paleo Pavlova falatkák, ezzel hagytam abba az előző posztomat. Megküzdöttem vele, de rendesen… Pedig a recept totál ugyanaz, mint a tortáé, csak a torta alapját képező tojáshabot nem egyben terveztem megsütni, hanem apró muffin formákban. Tehát nem a rendes, átlagos muffinsütőben, hanem az egy mérettel kisebbekben. Jelen esetben ez azért volt fontos, mert a Paleo Klubba mégsem állíthatok be egy egész tortával, hogy „Na itt van, aztán tessék vele megküzdeni, ez már nem az én gondom…” Kultúrált falatozásra alkalmas formába kellett öltenem. De ez a muffinos mutatvány állatira nem úgy sikerült, ahogy én azt elterveztem…
Szépen felvertem a 3 tojás habját, a vége felé nagyjából 5 dkg cukorhelyettesítőt, 1 teáskanál tápiókakeményítőt, és 1 teáskanál málnaecetet tettem bele. A málnaecetet azért hangsúlyozom, mert írtam az előző posztban, hogy új beszerzés és rettentő büszke vagyok rá! A mélyedéseket szépen kókuszzsírral kikentem, aztán belekanalaztam a habot. Mehetett be a sütőbe. Na és itt jött a gond…
Merthogy erre vonatkozó követendő utasítást baromira nem találtam sehol. Konkrétan nyolc receptből nyolc mást – mást írt, vagyis onnantól elkezdve, hogy 100 fokon süsd 2 órán át, azon át, hogy 170 fokon süsd 10 percig, egészen odáig, hogy 220 fokos sütőbe tedd be, zárd le, és hagyd ott reggelig. Hát ezzel aztán ki voltam segítve… Agyrém!
Na, én meg gondoltam, hogy akkor csináljuk fokozatosan saját felelősségre, úgyhogy 150 fokon 10 percig, majd 100 fokon 10 percig, majd 50 fokon 10 percig sütöttem, szárítottam. Hát már az első ugrásnál összeesett a hab, ahogy a nagykönyvben meg van írva… Pedig nem nyitogattam, nem kukucskáltam, mert ugye a hideg levegő a hab halála.
Káromkodtam, magamba zuhantam, de ettől még nem volt megoldva a dolog. Amikor kivettem a formákból vattaszerű kis izék lettek. Egyáltalán nem az, aminek a fejemben elképzeltem… Azért elmajszolgattuk, nehogy már kidobjam.
De hát ugye nem adjuk fel, agyaltam, és a következőt találtam ki. Semmi szükség az apró muffin sütőre, helyette a jól bevált egybe sütést választottam, annyi csavarral, hogy a felvert habot kanalanként igazítottam egymás mellé, úgy, hogy összeérjenek, így könnyebb majd szétszedni. Maradtam az eredeti recept szerint 125 fokon 60 perces szárításnál, és … tadam… működik.
Gyönyörű lett, úgyhogy a szokásos módon befejeztem, egy doboz Cocomast felvertem fél teáskanál tápiókakeményítővel, egy kis cukorhelyettesítővel, aztán mehet a tetejére, végül málnával koronáztam meg. Így most már nyugodt szívvel indulhatok majd a klubba…