PaleoTündér

Akartam egy posztot szánni ennek is, gondolom sokakat érdekel, hogy hogyan lehet paleo-san megoldani az ünnepeket, például a húsvétot. Van egy jó hírem: könnyedén. A rokonság meg is jegyezte, hogy azért ez így még nagyobb piszkosság, hogy nem elég hogy lefogytunk, még jól is érezzük magunkat és egyáltalán nem jelent kínlódást, hogy mást választasz az asztalról, mint eddig… Tehát értitek: fogyás = kínlódás = rosszul érzed magad közben = elcsábulsz. Hát ezt mi most megcáfoltuk.

A legjobb dolog ebben az életmódváltásban, hogy nem kínlódásként éljük meg. De ez nyilván azért van, mert nem is éhezünk. Soha. Eddig én próbáltam olyan diétát, hogy öt után már nem ettem semmit, napközben is csak keveset, én olyan éhes voltam, hogy konkrét házisárkánnyá váltam otthon azokban a napokban, hetekben. Most meg azért van, hogy este nyolckor is lelkifurdalás nélkül eszem egy pár szelet sonkát mondjuk olajbogyóval…

Visszatérve a húsvétra, mivel az összejövetel nálunk volt, ezért én előző nap csináltam egy adag fűszeres cukkinit, meg brokkolis kosárkákat. Ezek másnap melegítve is jók, szóval príma megoldás. Teljesen hagyományos menü volt, mert rajtunk kívül mindenki azt szereti, vagyis húsleves, rántott hús, krumpli, rizs többek között.

Na most, húsleves tészta nélkül zöldségekkel tök rendben van paleosoknak is, nálunk volt még halászlé, aminél a helyzet ugyanaz. A főételnél nyilván nem csak rántott hús volt, hanem natúr szelet is, meg köretként zöldsalátát és csalamádét is lehet választani. Gyakorlatilag választás kérdése, vagy inkább elkerülés kérdése az egész.

Jó, igen, tudom ha te mész vendégségbe rázósabb ügy, bár szerintem hagyományosan is mindenki csinál valamilyen salátát vagy kitesz az asztalra valamilyen savanyúságot. És alapvetően nem rondít bele senki étkezésébe, ha ezen az egy napon csöppet megengedőbb. Itt mondjuk nem a krumpli – rizs kombóra gondolok, hanem ha valahol rántott hús van, akkor nyilván nem állunk neki lefejtegetni a panírt róla, merthogy mi paleozunk…

A legcsábítóbb a desszert, bár most úgy vagyunk már vele, hogy nem is kívánjuk az édes hagyományos sütiket. Én azért csináltam aranytartaléknak előző nap Cocomasból csokis habot, nekem az teljesen jó volt. Annyi „bűnözésem” volt, hogy a csokis mignon-nak nem tudtam ellenállni, megkóstoltam, de nem kattantam már rá, mint régen, amikor kettőt-hármat is simán bevágtam belőle. Sőt, szinte zavart, hogy annyira édes… De tényleg!

Úgyhogy a lényeg, hogy ne parázzunk rá, paleosan is lehet vendégséget is tartani, meg vendégségbe is menni, csak okosan kell választani, és némi megengedés is beleférhet ezekben az esetekben…

Ez a leves megint csak megengedőnek bizonyult, mert van benne egy marék kukorica és egy marék zöldbab is. Ezt viszont bármivel helyettesíthetitek. Klasszikus kertész leves – az óvoda óta tudjuk – akkor jó, ha minél többféle zöldségből készül. Persze tudjuk azt is, hogy ott mindig a maradék zöldségekből készítették, olyan is volt az íze…

Tehát egy gyors „mindentbele” leves és TúróRudi gombóckák lett a mai ebéd. A leves a koriandertől hihetetlenül finom lett, a gombóckák pedig nagyon gyorsan elkészíthetőek és semmiféle konyhai tudást nem igényelnek, összekevered a hozzávalókat és kész.

Kertész leves Sárgarépát, vöröshagymát és egy fél karalábét összevágtam, kókuszzsíron megfuttattam, majd mehet rá a pirospaprika, és víz. Utána mehet a többi zöldség, nálam egy kis brokkoli, kelbimbó, zöldbab és kukorica, hát így pont elég színes és ízes lett. A férjem miatt került bele egy kis karikákra vágott paleo debreceni is, miattam meg egy marék paleo tészta. Fűszerek: só, zellerpor, bio fokhagyma granulátum, őrölt koriander. Felforralod, forrás után nagyjából 20 perccel kész is.

TúróRudi gombóckák Két kis doboz ToTu-t édesítettem cukorhelyettesítővel, egy citrom reszelt héja, egy kis citromlé, vaníliakivonat ment még bele. Szándékosan nem írok arányokat, mert a család szája szerint készül szerintem mindenkinél, szóval bátran kóstolgassatok közben és hagyatkozzatok az ösztöneitekre. Ha ez megvan, annyi krémes ToTuval keverjétek össze, hogy gombócokat lehessen formálni belőle. Nálam ez nagyjából két evőkanál volt, de szerintem túltoltam, mert gombóckákat csak nagy nehezen sikerült belőle formálni, annyira szétfolyt. A végén eritrites 70%-os étcsokit olvasztottam és a tetejét megcsorgattam vele. Hát ízre nem a tökéletes TúróRudi, de illúziónak tökéletes lett ez is!

Ez a hét már a húsvét előtti teendők jegyében telt. Vendégváró nőknek ezt nem kell elmagyarázni… Ha már húsvét, meg tavasz – az időjárás tréfája ellenére is – akkor tavaszi nagytakarítás meg ablakpucolás. Plusz munka, plusz bevásárlás a hétvégi vendégseregre, akiknek nagy része naná, hogy nem paleos, hanem hagyományos táplálkozású. Locsolkodókat nem várok, de a hagyományos családi összejövetel nagyjából 13 fővel most nálunk lesz.

Na hát ember legyen a talpán, aki mindezek mellett új receptet próbált volna ki. De mivel az én blogom elsősorban a férjem és az én életmódváltoztatásunkról szól, ezért kötelességem a heti táplálkozásunkról is szólni, avagy hogyan oldd meg paleosan a hajszás heteket.

Természetesen voltak igazi született feleséghez nem méltó megoldások, fúj… Például rögtön első nap, hétfőn voltam bajban, hiszen hétvégéről nem maradt meleg étel, nem gondolkoztam előre, és későn is értem haza. Úgyhogy aznap az esti étkezést hidegből dolgozva oldottuk meg. Ha sütök kenyeret, azt én mindig felszeletelve lefagyasztom, gyakorlatilag sosem fogy ki, mert erre azért odafigyelek. Teljesen önző okokból, mert ilyen esetekben életmentő lehet. Szóval kenyér szeletek ki a fagyasztóból, füstölt sonka, kolbász ki a hűtőből, kis olívabogyó, paprika, paradicsom a megengedőknek.

Másnap szintén hihetetlenül megúszós voltam, mentségemre szóljon, hogy egész nap tavaszi nagytakarítottam. Ebédre egy gyors rántottát ütöttem össze, vacsorára pedig rendeltünk. Grillezett zöldségek, friss saláta és csirkemellcsíkok, FÉRJnek pedig csirke helyett pisztráng, de ugyanezekkel a köretekkel. A jó hír az, hogy ezzel szerintem sikerült egy tökéletesen paleo választást abszolválni.

Szerdán már főztem, de túl sok időm most sem volt, és mivel zöldborsóm volt itthon (fagyasztott), gyorsan felraktam egy levest. Tudom, tudom, paleosoknak a hüvelyesek nem férnek bele, nekem viszont igen. Mellé kisütöttem egy pár szem palacsintát, ebben azért csaltam, mert előre elkészített paleo lisztkeverékből dolgoztam, hihetetlenül megkönnyítik az ember dolgát. A töltelékkel trükköztem, ugyanis a biokakaóporos eritrites megoldás a múltkor annyira nem jött be, most meg volt még egy doboz krémes ToTu-m, abba tettem egy evőkanál paleo csokis mogyorókrémet, egy kis édesítőt, és egy fél banánt. Hát ez valami istenien sikerült így…

Némi szót az édesítőről, ha már megemlítettem. Mostanában Dia Wellness 1:4 arányú cukorhelyettesítőt használok, elképesztően gazdaságos. Jó az íze, és én sem hittem el, hogy kábé feleannyi elég belőle mint az eritritből, ezért aztán kénytelen voltam egy bögre kávét az elején halálédesen meginni. Nem baj, tanultam belőle, de tényleg alig kell belőle használni.

Mára még maradt a tegnapi levesből, sőt a palacsintából is, úgyhogy még egy nap kipipálva. Holnapra szerintem bevetek egy könnyű tonhalas salátát, és elmondhatom, egy hetet sikerült paleosan végigcsinálni úgy, hogy az ételkészítésbe nem kellett megszakadnom… Ne szégyelljük, van az úgy, hogy nincs kedvünk/időnk/energiánk játszani a tökéletes háziasszonyt. Nincs ezzel baj, a tanulság, hogy paleos megoldás ilyenkor is mindig van…