Vajas spárga

Én bizony hosszú ideig féltem a spárgától. Mármint az elkészítésétől. Nem volt ennyire népszerű alapanyag mint mostanában, és teljesen elvesztem az útmutatások között. Hogy akkor most mi a különbség a zöld meg a fehér között, kell-e hámozni vagy sem, és egyáltalán sütöd, párolod, vagy főzöd. Viszont annyira imádtam/imádtuk az ízét, hogy jó pár éve vettem egy nagy levegőt és belevágtam a spárga megismerésébe. Nem volt akkora nagy projekt mint gondoltam…

Azóta csináltam már zöldet és fehéret, levest, köretet, tejszínesen, meg natúr. A mostani ebédre – mivel ismét szezonja van, zöldet választottam, lazac és friss saláta került mellé, totál könnyű kis paleos lett az egész. A spárgától tehát ne féljünk, a zöldnek csak az alját vágjuk le, nem kell hámozni, míg a fehéret meg kell.

Vajas – parmezános spárga
A dolog rém egyszerű, a spárga sípoknak levágtam az alját, kb. 1 centis darabokat, megmostam, majd egy tepsiben szépen elrendezgettem. Vizet öntöttem alá, megsóztam, lefedtem, aztán 220 fokra betettem, nagyjából egy fél órát párolódott. Amikor kivettem leöntöttem a vizet róla, egy darabka vajat tettem rá és reszelt parmezánt, majd lefedés nélkül még egy 10 percre visszatoltam a forró sütőbe.

Lazac nekem fagyasztott volt, kis olívaolaj alá meg citromlé, só, mehet is be a forró sütőbe, kábé 15 perc alatt kész. A friss salátakeverékre tökmagolaj került.

Az egyetlen kakukktojás a képen az a barna szósz, mert az egyáltalán nem friss, úgy is mondhatnánk hogy zacskós műkaja. Ikeás barna szósz alap, még a húsgombócokhoz vettem ott, de gondoltam, hogy nem lehet rossz a spárgához sem.