PaleoTündér

Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy attól még, hogy paleozunk, nem kell lemondanunk az ízekről, a kényeztetésről… Málnaszezon van, megint csináltam egy adag házi málnafagyit csokoládéval, (a receptjét keressétek az oldalamon), és mivel még maradt málnám, csináltam egy sűrű, ízes málnakrémlevest, kábé 5 perc alatt.

Málnakrémleves
3 doboz málnát (125 grammosak voltak) megmostam, és mellé egy fél almát. Ez egyébként elhagyható, én is csak azért tettem bele, hogy gazdagítsam az ízeket. Nem volt nagyon édes most ez a málna, úgyhogy két teáskanál 1:4-es cukorhelyettesítő került még bele. Botmixer elő, összepürésítettem, aztán pedig egy kis doboz Cocomast hozzákevertem.

Betettem a hűtőbe kábé egy fél órára, hidegen az igazi. Amit a képen láttok mellette, az egy édes kenyér, őzgerinc formában sütöttem le, nem most, így a fagyasztóból került a leves mellé, természetesen kiengedve. Ha lett volna itthon ToTu-m, akkor biztosan valami kis édes túrógombócos megoldásban gondolkodtam volna levesbetétként, de majd legközelebb…

Új ételötletnek álcázott hűtős készletkisöprés volt soron. És szerencsére ismét remek egybe-rakottas lett belőle. Még mindig a marokkói fűszerkeverék hatása alatt vagyok, úgyhogy megint ez lett a fő fűszer benne, de használtam mellé még egyéb erős fűszereket is, friss gyömbért, curryt. Ma már elég sokféle fűszerkeveréket lehet kapni főleg bioboltokban, úgyhogy bátran helyettesítsétek a marokkóit garam masalával is akár… Tök egzotikus lesz tőle az étel! Így nyáron, amikor éppen nem nyaraltok, akkor is elhozhatjátok a messzi földrészek ízvilágát otthonra.

Fűszeres zöldséges rakottas
Jól tesszük, ha önmagában nem erőteljes ízű zöldségeket választunk, a fűszerezés ugyanis mindent visz. A rakottas rétegei a következők voltak: édesburgonya karikákra vágva – sózva – friss gyömbér felkarikázva, cukkini karikák – só – curry, gomba darabolva (ennek előtte picit kipároltam a levét kis sóval, fokhagymával), pulykahús csíkok marokkói fűszerkeverékkel megszórva, 1 sárga kaliforniai paprika feldarabolva és sok hagyma a tetejére. A végén még egy kis cheddar sajtot olvasztottam rá (a képen a sajt előtti és utáni állapot). 200 fokon a sütőben nagyjából 1 óra alatt megvan.

Szeretem az ilyen rakottasokat, mert egy edényben piszkolunk, nem kell sokat mosogatni utána, ráadásul bármilyen zöldséget bele tudunk vágni, így készletkisöprésre teljesen alkalmas, és hát az sem utolsó szempont, hogy az összeállítással van dolgunk, kábé 20 perc, aztán amíg sül, csinálhatjuk a dolgunkat… Ez meg háziasszonyoknak, dolgozó nőknek maga a megfizethetetlen kategória!

Imádom az epret, úgyhogy bármit elkövetek, csak valahogy meghosszabbítsam még az idényt. Ez most Rita eperlekvárjával sikerült, hétköznapi paleo ebédötlet: karfiolleves és epres palacsintatorta.

Karfiolleves
Sárgarépa, fehérrépa, hagyma – feldarabolva, kókuszzsíron megfuttatva. Pirospaprika megy rá és víz, majd mehet bele a karfiol rózsákra szedve. Fűszerezés: római kömény, koriander, só volt most éppen. Forrástól számított 20 perc múlva kész.

Epres palacsintatorta
Kisütöm a paleo palacsintákat, ismét csalva – palacsintának való száraz lisztkeverékből (Paleolit Éléskamra – Nagyi palacsintája. Egyébként nekem ez nagyon bevált, kettőnknek pont jó adag, és mindig tökéletes palacsintám lesz belőle.) Szépen elkezdtem egymásra tenni torta szerűen a palacsintákat úgy, hogy mindegyiket megkentem eperlekvárral (ami persze mindenmentes).

Csináltam egy adat csokoládés chia pudingot (2,5dl kókusztejbe beleolvasztottam 4 kocka paleo csokoládét, majd 4-5 evőkanál chia magot tettem bele). 20 perc után, amikor a chia magok megszívták magukat és pudingos állaga lett, nyakon öntöttem vele a palacsinta tortát.

És hát tejszínhab nélkül nem élet az élet – pláne ha van mindenmentes verzióban is, egy doboz Cocomast felvertem tejszínhabnak és ezzel koronáztam még meg a tortát.

Bébikönnyű recept. 3 + 1 hozzávaló, 5 perc és egy botmixer. Az eredmény: isteni házi fagyi, most éppen málnával. Ugye azt nem kell mondanom, hogy az íze meg sem közelíti a boltit? Ja, és persze mindenmentes…

Paleo málnás – csokis házi fagyi
250 gramm málna, 1 kis doboz Cocomas, fél banán (hogy krémesebbé tegye a fagyinkat, az íze nem fog érződni). Ezeket mind egy botmixerrel pürésítjük, a plusz 1 hozzávaló hedonistáknak a paleo csokoládé, én persze ezt is tettem bele apróra vágva. Egy műanyag dobozba öntöttem, be a mélyhűtőbe, pár óra múlva ehető is…

Két megjegyzést fűznék hozzá. Egyrészt jól látjátok cukor vagy cukorhelyettesítő nem kell bele, a gyümölcsöktől pont elég édes lesz. Az érzés pedig, amikor rálelsz egy – egy csokidarabkára, megfizethetetlen. Szerintem egyébként alapreceptnek ez tuti jó, bármilyen más gyümölccsel is működőképes lehet. Gondoljatok bele, lassan jön majd a barack és sárgadinnye szezon…

Másrészt pedig még egy tapasztalatot osztanék meg veletek. Én este csináltam meg, betettem a mélyhűtőbe, ott is hagytam, nem kevergettem menet közben, így eléggé egybe fagyott, úgyhogy másnap amikor enni akartunk belőle, kábé fél óra múlva tudtunk kultúráltan, amikor már kicsit engedett. Lehet, hogy ha fagyás közben egyszer – kétszer átkeverem, akkor talán nem fagy így egybe… Legközelebb kipróbálom!

Mint azt már egy előző posztban írtam, FÉRJ-et kiküldték Marokkóba munkaügyben. Az alap aggódáson túl azon morfondíroztam hogyan is fogja megoldani a paleos – vagy legalábbis ahhoz közelítő – étkezést kint. A válasz most következik vendégbloggerem, a FÉRJ tollából…

Tehát Marokkó… Soha nem jártam arrafelé, de még az afrikai kontinensen sem. Egyben biztos voltam, semmiképpen sem szerettem volna feladni az elmúlt hónapok eredményeit, hogy hazatérve a mérleg megint túllengjen, így reménykedtem, hogy a kiküldetés alatt tudok majd paleos ételeket fogyasztani. Hát már most mondom, könnyedén megoldható volt…

A marokkóiak úgy tartják, hogy az étel a test megtisztítására hivatott. Én ezt ottlétem alatt végig éreztem, ugyanis semmi olyan nem került az asztalra, aminél azt éreztem volna, hogy egészségtelen, vagy a származása nem tuti… Folyamatosan változatos, egzotikus ételeket fogyasztottunk.

Reggeli
A reggelivel általában nem volt bajunk, egyes elemei igencsak változatosak voltak. Például a reggelihez felszolgált „kenyér” több típusa is landolt az asztalunkon, melyek kisebb – nagyobb elismerést nyertek a csapat vonatkozásában. Volt olyan, amelyik kőkemény volt, de olyan is amin szinte összevesztünk, hogy kié legyen az utolsó falat. A kenyérfélékhez rendszeresen kaptunk rántottát, valamint lekvárokat, de érdekes volt, hogy szalámi soha nem került az asztalra reggel. A lepények nagy részét szerintem kukoricadarából, a palacsintákat – mert ezt is kaptunk – szerintem búzadarából készítették, ami nem igazán paleobarát. Mindenesetre a reggelinél is tudtam tartani magam, bár igencsak csábító volt.

Amiről még pár szót írnék, az a menta tea és a narancslé. A frissen facsart narancslé mintha csapból jött volna, de tényleg. Mindig mindenhol rendelkezésre állt, és akkor facsarták. A menta tea kiesett számomra két ok miatt. Egyrészt brutál meleg volt mindig és nem esett jól az afrikai hőmérséklet mellett, valamint telenyomták cukorral.

Ebéd
Minden főétkezés hideg-meleg salátákkal indult. Általában lencse, répa, olíva bogyó, cékla került az asztalra, de esetenként darált zöldség mix, csicseriborsó és paradicsom saláta is felbukkant. A gondolat zseniális egyébként. A használt fűszerek teljesen felizgatják az ember gyomrát és már alig várja a következő fogást….

Ami nekünk igazán bejött az a tagine-ban készült ételek. Étteremben ideális egytálétel elkészítésére, és mi ezt ki is használtuk rendesen. Csirkéből és bárányhúsból isteni étkek kerültek az asztalra, melyet zöldségek változatos arzenálja támogatott.

Vacsora
Esténként megfáradtan estünk be a szálloda éttermébe, a többiek szemében is láttam az elhatározást, hogy bőven fogunk fogyasztani, mert megérdemeljük a kemény nap után. Mindenki elszántan lapozgatta a francia nyelven írt étlapot, és érdeklődve hallgattuk a pincér szavait, aki nagyon lelkesen fordított és válaszolt minden kérdésünkre angolul egy arab államban. (JESSZUS!)

A női vonal egy fokkal könnyedebb ételek felé kacsingatott, míg a csapat másik fele igazi férfiakból állt, így nem maradhatott el a nagy betűs „HÚS” sem.

A Harira leves alapjában véve ha jól tudom zöldségekből áll. Javarészt csicseriborsó, lencse és paradicsom részeket véltünk felfedezni benne. Néhány perc leforgása alatt a lányok majdnem lepucolták a levest az asztalról, ha hagytuk volna. Ugyanis félúton annyira megkívántuk tőlük, hogy mi is beszálltunk, nem bántuk meg. Isteni volt.

Nekünk férfiaknak sem kellett sokat várni, a kiérkezett nyársakon borjú és birkahús figyelt párolt zöldségekkel.

Nem kell hangsúlyoznom azt gondolom, hogy Marokkóban a fűszerek nagy szerephez jutnak. Az óvárosi részen – medina – kifejezetten a fűszerekre szakosodott kis üzletek találhatóak, ahol minden ételhez külön-külön társítható valami fűszerkeverék, amit az ott dolgozó fűszermester készít el. Szóval ezt a lehetőséget nagyon ügyesen alkalmazzák a marokkói szakácsok, ugyanis olyan ízvilágot kaptunk vissza, amit sosem fogunk elfelejteni.

Az „utolsó vacsoránkon” a szálloda vezetője egy meglepetést készített számunkra. Kitaláljátok mi van a tányéron?

Hát persze. Kuszkusz. A kollégák csak úgy hívták: darált rizs. Már most mondom, hogy nem aratott nagy sikert. Számomra azért, mert nem paleós, a többieknek meg egyszerűen nem ízlett. A tetejére számomra csupa (a paleo miatt) ehetetlen finomság került: cukros szószos csirkehús, csicseriborsó, burgonya. De volt azért mellette káposzta és répa is.

Egy étel volt azért, ami mindenkinél kiverte a biztosítékot: a Pastilla. Lehet valakinek bejön, de nekünk nem ízlett. Kép sem készült róla. A Pastilla nem más, mint fűszeres csirkehús, tésztába sütve, majd tetején porcukorral és fahéjjal megszórva. Megvan? Arcok összerándultak? Nekünk is.

Összefoglalva az ételek közötti válogatás 99%-ban jól sikerült, azt gondolom. Tehát, ha paleozol és Marokkóban jársz, ne aggódj, nem kell nagy kompromisszumokat kötnöd az étkezésedben…

Az előző posztomban írtam a szombati kerti partyról, ez a könnyű kis nyári sütemény oda készült. Nagy sikere volt, receptet is kértek a csajok, úgyhogy bátran merem közkinccsé tenni, kipróbált és bevált fogás… Mutatós is, szóval nyugodtan lehet vinni partykra, hamar el fog fogyni… Pláne ha megtudják, hogy mindenmentes és annyit lehet enni belőle, amennyi csak belénk fér…

Paleo erdei gyümölcsös piskóta

Piskóta: Piskóta: 210 gramm Szafi Fitt Paleo süteményliszt, 6 tojás, 35 gramm kókuszolaj, 0,8 dl víz. A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjékből kemény habot verünk. A lisztet, a tojássárgákat, a folyékony kókuszolajat és a vizet keverjük ki a kemény hab felével, majd a hab másik felét is keverjük hozzá, de azt már óvatosan. 180 fokon kábé 40 perc alatt készre sütjük.

Nagy szerencsém volt, mert isteni házi eperlekvárhoz jutottam idén, ami már inkább eperzselé, ráadásul ez is mindenmentes. Innen is köszönet Rita! Amikor kihűlt a piskóta jó vastagon megkentem ezzel az eperlekvárral, ne spóroljunk vele! Egy kis doboz Cocomast felvertem tejszínhabnak, ez ment a lekvár tetejére, és a végén jól megpakoltam erdei gyümölcsökkel.

Sajnos éppen nem volt friss gyümölcsöm otthon, de ilyenkor jó, ha van mélyhűtött erdei gyümölcskeverékünk a fagyasztóban, azzal oldottam meg végül, remekül működik. Előtte hagytam kiolvadni, lecsepegni, de tök jó volt, mert ahogy rátettem a sütire még engedett levet és szépre megszínezte a fehér habot…

Hedonisták még csurgathatnak rá olvasztott paleo csokit is, na de ezért a megjegyzésért már én kérek elnézést…

Van olyan vasárnap reggel, amikor nemhogy főzni, még felkelni sincs kedve az ember lányának az ágyból… Merthogy kerti partyk időszaka van, szombaton mi is egy ilyen remek kis összejövetelen voltunk. Hajnalig. Ráadásul egy-egy nem kimondottan paleos fogással is kilengtünk.

Gondolkozni sem volt nagyon kedvem, hogy mit is együnk, úgyhogy újra elővettem a paleosok gyorssegélyét: a rántottát. Mert hol is van az kőbe vésve, hogy vasárnap húslevest kell enni meg rántott húst?

Úgyhogy most éppen a vasárnapi ebéd felturbózott rántotta lett, persze mellé hús a FÉRJnek bacon formájában, és zöldség minden mennyiségben és formában – sülve és nyersen.

A bacont nyersen egy tepsibe fektettem, és 200 fokon kábé 15 perc alatt megsütöttem. Újra szólok: a kisült zsírt tegyétek el valami kis pohárkába a hűtőbe, bármikor hasznos lehet, ha egy zöldséget ízesíteni kell.

Egy másik kis tepsiben egy kaliforniai paprikát felszeleteltem és egy pár szem koktélparadicsomot mellédobáltam, ezt is betoltam a sütőbe ugyanúgy 200 fokra. Ennek sem kell 15 percnél több.

Amíg sültek mostam még paprikát és koktélparadicsomot, ezek nyersen is kerültek a tányérra, volt még kovászos uborkám, és megcsináltam a rántottát, aminek a tetejére még forrón parmezánt reszeltem.

Hát ennyi! Állati jót ettünk belőle, nem kellett a fél délelőttömet a konyhában tölteni, szóval már megérte…

Szóval az úgy van, hogy én nőből vagyok, nem különösebben vagyok oda a vadakért, nekem ilyenkor mindig kijön az érzelmesebb énem, kis csíkos ari vaddisznókat látok meg Bambit pöttyöstől. Nem tehetek róla, így vagyok bekötve.

FÉRJ meg férfi a javából, szerintem ez a paleozás is azért fekszik neki olyan nagyon, mert valahonnan mélyről előjön belőle az ősi férfi, műanyag kaják helyett a hús és az „élő” élelmiszerek preferálása, valamint hát ugye a dolgozzunk meg azért, amit eszünk elve.

Persze ez így nem teljesen igaz, sarkítottam egy kicsit, mindenesetre neki nincs baja a hallal – nagy horgász a drága, és a vadászattal mint tevékenységgel sem. Amikor én könnybe lábadt szemmel hallgatom a vadász sztorijait, hogy és „akkor meglőttük a 120 kilós vaddisznót”, neki csillog a szeme… Leszögezem, azért nincsenek gyilkos hajlamai, én viszont sehova sem tudom tenni, hogy egy éppen kajáló állatot hogy az úristenbe lehet lelőni…

Szóval épp egy vadászatra hívták, igazi férfiprogram, csak én hülye arra nem gondoltam, hogy konkrétan egy fél vaddisznóval fog hazajönni… Brrr… Szerencsére viszonylag fel volt dolgozva, úgyhogy legalább azzal nem kellett megküzdenem, de időm az nem volt felcímkézni az alkatrészeket mélyhűtés előtt. Így ez most kihívás, hogy amit éppen kiveszek és felolvad, milyen formában fogja végezni a tányérunkon, azaz hogy mi a jóéletet fogok én ebből főzni…

És a nyertes jolly joker megoldás most a vadpörkölt lett. A vadpörkölt nem lett túl klasszikus, nem volt itthon babérlevél, sem vörösbor, de azért elég jól sikerült megoldani a helyzetet, gyakorlatilag az utolsó cseppig elfogyott minden. Egyedül a koktélparadicsom saláta nem keményvonalas paleos, ezt vegyétek figyelembe.

Vadpörkölt paleos körettel
Három fej hagymát apróra vágtam, mangalicazsíron barnára pirítottam, pirospaprika ment rá, majd pedig felöntöttem vízzel, beletettem a kockára vágott húst, jöhettek a fűszerek: só, fokhagyma, bors, és most jött a csavar: a vörösbor és babérlevél hiányát eredeti marokkói marha fűszerkeverékkel pótoltam. 2,5 órát főtt, puhult, közben többször fel kellett önteni vízzel, mert elfőtt a leve. Az utolsó fél órában egy kis chillipehely is ment bele FÉRJ kedvéért.

Aztán a köret: két szem édesburgonya és két szem cukkini lett, amiket kockára vágtam és kókuszzsíron kisütöttem, és azt kell mondjam milyen jól tettem, mert valami állatira jó lett a vadpörkölttel. És mivel savanyúságom éppen nem volt itthon, koktélparadicsomom meg igen, kis hagymával meg egy ecetes lével salátát varázsoltam belőle.

Az ecetes lénél én is úgy kezdtem anno, hogy bárhol kérdeztem, bárhol olvastam utána, senki sem tudott pontos receptet adni, így meg, hogy 1:4-es cukorhelyettesítőt használtam végképp magamra voltam utalva. Tehát a tanácsom, kóstolgassátok finomra, kábé 2 deci vízhez másfél teáskanál cukorhelyettesítőt tettem és nagyjából 1 teáskanál ecetet, picit felmelegítettem, és így ráöntöttem a felszeletelt koktélparadicsom és hagyma keverékére.

A bolognai egy nagyon jó dolog, persze csak akkor, ha nem abból a célból készül – mint általában a menzákon, kifőzdékben – hogy a megmaradt cuccokat felhasználjuk valahogy, raguban meg nem tűnik fel, hogy mi is volt eredetileg. Rengeteg urban legend terjeng a rántott hús maradékok meghámozásáról és bolognai raguként való felhasználásáról, és még sorolhatnám… Nálam egy teljesen más cél szülte az ötletet, mégpedig az, hogy a paleos tészta azért elég drága, hogy egy kajához egy egész zacskóval kifőzzek, úgyhogy gondoltam egyet, és fele részben cukkinivel pótoltam, nyakon öntöttem isteni – házi készítésű – bolognai raguval, és mehetett is a sütőbe.

Sütőben sült paleo bolognai
2-3 salátacukkinit meghámoztam, felkarikáztam, ez került a tepsi aljára, megsóztam, majd 2-3 marék paleo tésztát csak úgy szárazon, tehát előfőzés nélkül elrendeztem rajta (ne aggódjatok a ragutól fog megfőni, megpuhulni, mint a lasagne-ban a tészta). Aztán elkészítettem a bolognai ragut: egy nagyobb fej hagymát, és egy sárgarépát aprítóban összeaprítottam, egy kanál kókuszzsíron a darált hússal együtt megfuttattam, raktam bele egy doboz (140 grammos) Kecskeméti sűrített paradicsomot, sóztam, fűszereztem (oregánó, bazsalikom). Nem kell sokáig főzni, mert a sütőben lesz ideje, csak úgy mégis melegedjen fel. Aztán ezt az egészet ráöntöttem a cukkinire, tésztára, a sütőben 200 fokon 30-40 percet sütöttem, az utolsó 10 percben cheddar sajtot raktam a tetejére.

Az egyik leggyakoribb kifogás közé tartozik, hogy „Én azért nem kezdek el paleozni, mert mégis mit ennék a húshoz, ha rizst meg krumplit nem lehet? Állandóan csak párolt zöldségeeeet???” Na, kérem szépen erre szeretnék most rácáfolni! Konkrétan öt féle körettel, amik változatosak és jééé, van élet a rizsen meg a krumplin túl… És halkan jegyzem meg, hogy a párolt zöldségeket is meg lehet úgy csinálni, hogy annak íze és zamata legyen…

Az elsőnél jogosan mondhatja mindenki, hogy jó, jó, a saláta nem nagy kunszt. Hát pont ez az! Gyakorlatilag bármilyen formában kiváló köret lehet bármihez, nálunk mindig van egy zacskóval valamilyen salátakeverék. Szerintem fontos, hogy a tányérunkon valamilyen „élő” összetevő is legyen, a sütött – főtt dolgok mellett. Öntetnek ne nagy dolgokra gondoljatok, olívaolaj, citromlé, esetleg bazsalikomos pesto. És máris egy köretünk megvan…

Második: gomba. Én nagyon szeretem, gyakran esszük. Ha bacont sütök, akkor annak a zsiradékát mindig megtartom, most is így volt ez, ez volt a csavar a sült gombában most. Tehát a gombákat megtisztítottam, felvágtam darabokra, aztán egy serpenyőben meglocsoltam a bacon zsiradékával, ami éppen elég sós, szóval ne sózzunk rá, és tettem bele még zúzott fokhagymát. Kábé 15 perc alatt kész.

Három: spárga, igen, tudom, ez szezonális, ilyenkor a csapból is ez folyik. De! Ha van kapacitásunk, akkor érdemes lefagyasztani egy-egy adaggal belőle konyhakészen, és akkor akár még októberben is tudunk spárgát enni. Én most ismét vajasan és parmezánosan csináltam, vagyis a spárgasípokat egy tepsibe elrendeztem, megsóztam, vajdarabokat dobtam rá, és lefedve sütöttem a sütőben kábé fél órát, amikor puha lett, parmezánt reszeltem rá és még egy 10 percre visszatoltam ezúttal lefedés nélkül.

Négy: fűszeres cukkini. Erre is az utóbbi pár hónapban kattantam rá, eddig nem használtam cayenne borsot, csak amióta paleozunk. A cukkinivel pedig nagy szerelemben vannak, nem is gondoltam volna. Hasonlóképpen készül, mint a spárga, tehát a cukkinit karikákra vágom (nálam hangulatfüggő, hogy rajta hagyom-e a héját, vagy nem), elrendezem egy tepsiben, megsózom, cayenne borsot szórok rá, vajdarabokat, aztán mehet a sütőbe lefedve, 20 perc alatt kész, igény esetén erre is mehet reszelt parmezán.

Öt: sült hagyma és sült édesburgonya. Ezt a köretet így egy kalap alá veszem, mert együtt isteni az íze. A dolog rettentő egyszerű kókuszzsíron kisütöm a karikákra vágott édesburgonyát, majd a karikára vágott hagymát. Sózom, és kész. Az édesburgonya sajnos drága mint az arany, de néha – néha beleférhet egy ilyen kényeztetés is. Pénztárcabarát megoldásként pedig a zellert ajánlom, ugyanígy sütve, a sült hagymával.

Hát ennyit most a köretekről, az alábbi képeken ezeknek a variációit látjátok, egyik alkalommal tojással töltött egybefasírt volt mellé, másik alkalommal pedig húsgolyók és bacon. Remélem, hogy adtam új ötleteket, és többé ez már nem lesz kifogás, hogy csak a rizst és krumplit tudjuk köretként elképzelni…