Marokkói kiküldetés – paleozva?

Mint azt már egy előző posztban írtam, FÉRJ-et kiküldték Marokkóba munkaügyben. Az alap aggódáson túl azon morfondíroztam hogyan is fogja megoldani a paleos – vagy legalábbis ahhoz közelítő – étkezést kint. A válasz most következik vendégbloggerem, a FÉRJ tollából…

Tehát Marokkó… Soha nem jártam arrafelé, de még az afrikai kontinensen sem. Egyben biztos voltam, semmiképpen sem szerettem volna feladni az elmúlt hónapok eredményeit, hogy hazatérve a mérleg megint túllengjen, így reménykedtem, hogy a kiküldetés alatt tudok majd paleos ételeket fogyasztani. Hát már most mondom, könnyedén megoldható volt…

A marokkóiak úgy tartják, hogy az étel a test megtisztítására hivatott. Én ezt ottlétem alatt végig éreztem, ugyanis semmi olyan nem került az asztalra, aminél azt éreztem volna, hogy egészségtelen, vagy a származása nem tuti… Folyamatosan változatos, egzotikus ételeket fogyasztottunk.

Reggeli
A reggelivel általában nem volt bajunk, egyes elemei igencsak változatosak voltak. Például a reggelihez felszolgált „kenyér” több típusa is landolt az asztalunkon, melyek kisebb – nagyobb elismerést nyertek a csapat vonatkozásában. Volt olyan, amelyik kőkemény volt, de olyan is amin szinte összevesztünk, hogy kié legyen az utolsó falat. A kenyérfélékhez rendszeresen kaptunk rántottát, valamint lekvárokat, de érdekes volt, hogy szalámi soha nem került az asztalra reggel. A lepények nagy részét szerintem kukoricadarából, a palacsintákat – mert ezt is kaptunk – szerintem búzadarából készítették, ami nem igazán paleobarát. Mindenesetre a reggelinél is tudtam tartani magam, bár igencsak csábító volt.

Amiről még pár szót írnék, az a menta tea és a narancslé. A frissen facsart narancslé mintha csapból jött volna, de tényleg. Mindig mindenhol rendelkezésre állt, és akkor facsarták. A menta tea kiesett számomra két ok miatt. Egyrészt brutál meleg volt mindig és nem esett jól az afrikai hőmérséklet mellett, valamint telenyomták cukorral.

Ebéd
Minden főétkezés hideg-meleg salátákkal indult. Általában lencse, répa, olíva bogyó, cékla került az asztalra, de esetenként darált zöldség mix, csicseriborsó és paradicsom saláta is felbukkant. A gondolat zseniális egyébként. A használt fűszerek teljesen felizgatják az ember gyomrát és már alig várja a következő fogást….

Ami nekünk igazán bejött az a tagine-ban készült ételek. Étteremben ideális egytálétel elkészítésére, és mi ezt ki is használtuk rendesen. Csirkéből és bárányhúsból isteni étkek kerültek az asztalra, melyet zöldségek változatos arzenálja támogatott.

Vacsora
Esténként megfáradtan estünk be a szálloda éttermébe, a többiek szemében is láttam az elhatározást, hogy bőven fogunk fogyasztani, mert megérdemeljük a kemény nap után. Mindenki elszántan lapozgatta a francia nyelven írt étlapot, és érdeklődve hallgattuk a pincér szavait, aki nagyon lelkesen fordított és válaszolt minden kérdésünkre angolul egy arab államban. (JESSZUS!)

A női vonal egy fokkal könnyedebb ételek felé kacsingatott, míg a csapat másik fele igazi férfiakból állt, így nem maradhatott el a nagy betűs „HÚS” sem.

A Harira leves alapjában véve ha jól tudom zöldségekből áll. Javarészt csicseriborsó, lencse és paradicsom részeket véltünk felfedezni benne. Néhány perc leforgása alatt a lányok majdnem lepucolták a levest az asztalról, ha hagytuk volna. Ugyanis félúton annyira megkívántuk tőlük, hogy mi is beszálltunk, nem bántuk meg. Isteni volt.

Nekünk férfiaknak sem kellett sokat várni, a kiérkezett nyársakon borjú és birkahús figyelt párolt zöldségekkel.

Nem kell hangsúlyoznom azt gondolom, hogy Marokkóban a fűszerek nagy szerephez jutnak. Az óvárosi részen – medina – kifejezetten a fűszerekre szakosodott kis üzletek találhatóak, ahol minden ételhez külön-külön társítható valami fűszerkeverék, amit az ott dolgozó fűszermester készít el. Szóval ezt a lehetőséget nagyon ügyesen alkalmazzák a marokkói szakácsok, ugyanis olyan ízvilágot kaptunk vissza, amit sosem fogunk elfelejteni.

Az „utolsó vacsoránkon” a szálloda vezetője egy meglepetést készített számunkra. Kitaláljátok mi van a tányéron?

Hát persze. Kuszkusz. A kollégák csak úgy hívták: darált rizs. Már most mondom, hogy nem aratott nagy sikert. Számomra azért, mert nem paleós, a többieknek meg egyszerűen nem ízlett. A tetejére számomra csupa (a paleo miatt) ehetetlen finomság került: cukros szószos csirkehús, csicseriborsó, burgonya. De volt azért mellette káposzta és répa is.

Egy étel volt azért, ami mindenkinél kiverte a biztosítékot: a Pastilla. Lehet valakinek bejön, de nekünk nem ízlett. Kép sem készült róla. A Pastilla nem más, mint fűszeres csirkehús, tésztába sütve, majd tetején porcukorral és fahéjjal megszórva. Megvan? Arcok összerándultak? Nekünk is.

Összefoglalva az ételek közötti válogatás 99%-ban jól sikerült, azt gondolom. Tehát, ha paleozol és Marokkóban jársz, ne aggódj, nem kell nagy kompromisszumokat kötnöd az étkezésedben…