Nemrég egy blogger társamnál olvastam, hogy ételintoleránsként mennyire nehéz neki beülnie egy kávézóba a barátnőivel és hogy ott gyakorlatilag a citromos vizen kívül nem sok alternatívája marad a választásra. És azért ez így nem jó. Pláne, hogy manapság rengeteg ilyen – olyan ételallergiás van.
Az emberek többsége egyébként még mindig kétféleképpen reagál: vagy úri huncutságnak tartja, ha valaki a betegségének megfelelően válogat ételek és italok között, vagy pedig szánakozik, hogy jaj, szegény, de a következő percben már túl is lép rajta. Nem gondolom, hogy azért mert ételintoleráns vagy, esetleg glutén- vagy laktózérzékeny, akkor a négy fal közül már ki sem mozdulhatsz.
Azért vannak jó kezdeményezések, attól függetlenül, hogy teljesen ellene vagyok a gyorséttermeknek, nemrég a McCafé bevezette a mindenmentes málnás tortáját, ami egyébként – teszteltem – nagyon is rendben van. Aztán kis utánajárással megtudtam, hogy a beszállítójuk a Cake Shop nevezetű kisvállalkozás. Úgyhogy nagy hála nekik ezért az igazi kézműves finomságért.
A nagyobb kávézóláncok azért törekszenek arra, hogy kávéik elérhetőek legyen laktózmentes tejekkel, vagy akár magtejekkel. Jó lenne, ha mindezek a kis utcai kávézóknál is mindennaposak lennének, bár úgy tűnik, hogy vannak vállalkozások, amik felismerték ezt az igényt és ki is használják.
Például a napokban nyílt Fat Mo’s kávézó is ilyen, ahol amellett, hogy prémium minőségű Lamborghini márkájú teákat, forró csokikat és kávékat lehet kóstolni, gondoltak az ételintoleránsakra is, úgyhogy kávéikat különféle magtejekkel is lehet kérni, valamint a házi szörpök is cukormentesen készülnek. Bízzunk benne, hogy egyre több hely fog ilyen kínálattal csábítani minket…
Mondjuk én személy szerint piros pontot adok még azért az odafigyelésért, ahogy a kávét elkészítik. Eleve a kávégép már egy jövőbemutató technológiát képvisel, de a levegő páratartalmára is külön kell reagálni, mert befolyásolhatja az elkészült kávét. Ahogy utánaolvastam Magyarország első háromkaros SanRemo Opera gépe ez, már akit a technikai része érdekelne. Másrészt pedig a hozzáállás is elképesztő, hogy egy sima espressot is lefőznek akár háromszor is, csak az olyan legyen, amilyennek a nagykönyvben lennie kell.
A fantáziámat izgatják még ezek a kávéalapú koktélok, amiket kínálnak, úgyhogy azokat még tuti ki fogom próbálni…
Ha valakit érdekel az előzmény: http://160gramm.cafeblog.hu/2015/06/17/etelallergiaskent-gyakran-keveredek-olyan-helyre-ahol-csak-asvanyvizet-tudok-kerni/
😀 Mélyen megmaradt bennem… 😉
Nahát, nahát, kinél olvastad a citromos víz sztorit? 🙂