PaleoTündér

Valahogy úgy esett, hogy a csillagok együttállása is jó volt, meg a szerencse is velem volt, szóval a nagy hajtás közepette ki tudtam próbálni egy most bevezetett terméket, sőt még le is tudtam fotózni. Nagy szó ez az utóbbi hetek tükrében…

Szafi sós nyújtható kelt tészta keverékéről van szó. Nem titok, szeretem a lisztkeverékeket, elkényeztetve érzem magunkat (paleosokat) általuk, megspórol nekünk időt és még pénzt is, úgyhogy jöhet. Amikor megvettem tisztán láttam magam előtt, hogy ToTu-val lazított spenóttal fogom megtölteni, de aztán…

Kinyitottam a hűtőt, ránéztem egy zacskó (még tavasszal lefagyasztott) medvehagymára, és nem is volt kérdés, hogy én akkor most egy kis tavaszi ízt fogok megidézni. Hát így születtek a medvehagymás táskák. (A spenótos pedig tervben van, egészen bizonyosan meg fogom sütni, lehet hogy pont a két ünnep között.)

Medvehagymás táska
240 gramm Szafi sós kelt tészta lisztkeveréket, 70 gramm olvasztott kókuszzsírt, 280 gramm meleg vizet és 2 tojás fehérjét összekevertem. Először kanállal, aztán ne féljünk bepiszkolni a kezünket, dagasszuk át a kezünkkel. Pár perc múlva szépen összeáll a tészta.

Én kettészedtem, mindkettő bucit nagyjából azonos méretűre nyújtottam, két sütőpapír között. Hát nem egy mértanilag tökéletes téglalap lett, de mondjuk rá, hogy nagyjából.

A töltelék nálam a következőképpen alakult: egy kis dobozos ToTu-t (100 gramm) beleöntöttem az aprítóba, megsóztam, egy löttyintésnyi kókusztejet raktam bele, plusz a két tojás sárgáját, átpörgettem, amíg egynemű nem lett, aztán belekevertem a medvehagymát.

Elővettem egy tepsit, rátettem egy sütőpapírt, ráfektettem az egyik kinyújtott tésztát, felvágtam hat részre (úgy ahogy egy téglalapot vágnál egyenlő részekre), majd mindegyik közepére tettem a töltelékből. Közben a másik kinyújtott tésztát ugyanúgy felvágtam hat részre, és ráfektettem a töltelékesekre. Kicsit összenyomkodtam az oldalukat, a tetejüket bevágtam, mert állati pofás lesz tőle. Mehet a sütőbe, 200 fokon fél órára.

A tojás sárga a töltelékbe nem muszáj, csak nem akartam kidobni, most már úgy csinálnám, hogy az egyiket beleraknám a töltelékbe, a másikkal meg megkenném a táskák tetejét, hogy szép fényes legyen. De ez már csak a tipp része a dolognak…

Egyébként ez egy nagyon jó kis alaprecept, azért fejben már pár variációját megcsináltam: bolognai szószosat, húsosat, zöldségkeverékeset, és így tovább… Ha ténylegesen sor kerül rájuk, akkor pedig hozom a képet és a receptet!

Nem, nem hagytam abba a főzést. Az év végi hajsza, mint kifejezés szerintem mindenkinek ismerős, hát velem is most ez esett meg. Ez nem jelenti azt, hogy abbahagytuk volna a paleozást, vagy már nem főznék, csak éppen új receptek nem kerültek kipróbálásra, ötletekben abból gazdálkodtam, ami már fent van az oldalon, nézzétek ezt el nekem.

Az újabb inspirációt azonban az élet szülte, ezért mindenképpen meg akartam ezt osztani veletek. FÉRJ újabb kiküldetésen volt, ezúttal Ázsiában, amit gasztronómiai szempontból kifejezetten élvezett. Zöldségek és hús általában, ezek mindenféle variációja, bár láttam képeket, amik egy piacon készültek és szépen felhalmozva egymásra lárvák láthatók rajta. Meg béka. Meg kígyó. Meg valamilyen rovar. Na mindegy, ezen lépjünk is túl hamar, éppen elég, hogy nekem beleégett a retinámba… De megesküdött, hogy ilyet még csak kóstolni sem kóstolt, „Nem vagyok én hülye!” felkiáltással, elég meggyőzően.

A garnélarákkal nekem egészen távoli a viszonyom, életemben egyszer kóstoltam, hát állatira nem győzött meg. Mindenki azt mondja, hogy csirkeízű, hát szerintem meg rákízű. Vagy hal. Vagy tenger. De semmiképpen nem csirke. (Ez pont olyan, mint amikor a vérvételre azt mondták gyerekként nekem, hogy olyan mint a szúnyogcsípés, mert el akarták fogadtatni. Nem, nem olyan. Szóval ne kamuzzunk, nem csirkeíze van és kész.) Fura az állaga és egyáltalán, szóval nem lettünk barátok. Meg hát nem is egy olcsó fogás, úgyhogy jó ideig békén hagytuk így egymást, nagy örömömre. FÉRJ viszont alapvetően szereti, étteremben evett, ha evett, most viszont ahogy hazaért, imigyen szólt: „Nyuszika, arra gondoltam, hogy csinálj nekem rákot, mert annyira szeretném megkóstolni, hogy Te hogyan készítenéd el. Olyan Te-ízűt…” Hát Nyuszika meg mit reagálhatna erre, mint hogy – szemforgatva ugyan, félve a kudarctól, de azért „Nem ígérek semmit, de legyen így…”

Összességében állati gyorsan elkészíthető, mutatós. Nagyon hamar megvolt, úgyhogy ez ismét „dolgozó nő” kompatibilis, én is egy esti vacsinak csináltam. Ízre pedig azt mondanám, hogy kezdünk közeledni egymáshoz – mármint én és a rák. El tudom már képzelni vele a kicsit közelebbi kapcsolatot, ez pedig azért nagy szó nálam… De ami mindennél többet ért, hogy FÉRJ kábé másfél perc alatt eltüntette a tányér tartalmát és ahogy rámnézett…

Ázsiai rák – paleosan

Egy zacskó garnélarákot úgy fagyott állapotban beleöntöttem egy tálba. Locsoltam rá olívaolajat, citromlevet, és megszórtam fokhagyma granulátummal (nyilván ez helyettesíthető igazi fokhagymával, nekem éppen nem volt, ezért lett ez a megoldás). Aztán így hagytam kábé másfél órát, néha átkevertem. (Saját hatáskörben azt mondanám, hogy ha nincs másfél óránk, akkor szerintem fél óra is elég lehet neki. Amikor hazaérsz, gyorsan összekevered, utána még elpakolászol, stb, és már lehet is sütni.)

Amikor letelt a pácolási idő, egy darabka vajon megsütöttem szép ropogósra. Közben feltettem a zöldségkeveréket, ami jelen esetben Frosta Thai zöldségkeverék volt. Ebben az volt most a csavar, hogy eleve ízesített szójaszósszal, így nem kell fűszerezni, ellenben 10 perc alatt megvan, ami nagyon jól jön, amikor éhesen hazaesik az ember.