Ázsiai rák – paleosan

Nem, nem hagytam abba a főzést. Az év végi hajsza, mint kifejezés szerintem mindenkinek ismerős, hát velem is most ez esett meg. Ez nem jelenti azt, hogy abbahagytuk volna a paleozást, vagy már nem főznék, csak éppen új receptek nem kerültek kipróbálásra, ötletekben abból gazdálkodtam, ami már fent van az oldalon, nézzétek ezt el nekem.

Az újabb inspirációt azonban az élet szülte, ezért mindenképpen meg akartam ezt osztani veletek. FÉRJ újabb kiküldetésen volt, ezúttal Ázsiában, amit gasztronómiai szempontból kifejezetten élvezett. Zöldségek és hús általában, ezek mindenféle variációja, bár láttam képeket, amik egy piacon készültek és szépen felhalmozva egymásra lárvák láthatók rajta. Meg béka. Meg kígyó. Meg valamilyen rovar. Na mindegy, ezen lépjünk is túl hamar, éppen elég, hogy nekem beleégett a retinámba… De megesküdött, hogy ilyet még csak kóstolni sem kóstolt, „Nem vagyok én hülye!” felkiáltással, elég meggyőzően.

A garnélarákkal nekem egészen távoli a viszonyom, életemben egyszer kóstoltam, hát állatira nem győzött meg. Mindenki azt mondja, hogy csirkeízű, hát szerintem meg rákízű. Vagy hal. Vagy tenger. De semmiképpen nem csirke. (Ez pont olyan, mint amikor a vérvételre azt mondták gyerekként nekem, hogy olyan mint a szúnyogcsípés, mert el akarták fogadtatni. Nem, nem olyan. Szóval ne kamuzzunk, nem csirkeíze van és kész.) Fura az állaga és egyáltalán, szóval nem lettünk barátok. Meg hát nem is egy olcsó fogás, úgyhogy jó ideig békén hagytuk így egymást, nagy örömömre. FÉRJ viszont alapvetően szereti, étteremben evett, ha evett, most viszont ahogy hazaért, imigyen szólt: „Nyuszika, arra gondoltam, hogy csinálj nekem rákot, mert annyira szeretném megkóstolni, hogy Te hogyan készítenéd el. Olyan Te-ízűt…” Hát Nyuszika meg mit reagálhatna erre, mint hogy – szemforgatva ugyan, félve a kudarctól, de azért „Nem ígérek semmit, de legyen így…”

Összességében állati gyorsan elkészíthető, mutatós. Nagyon hamar megvolt, úgyhogy ez ismét „dolgozó nő” kompatibilis, én is egy esti vacsinak csináltam. Ízre pedig azt mondanám, hogy kezdünk közeledni egymáshoz – mármint én és a rák. El tudom már képzelni vele a kicsit közelebbi kapcsolatot, ez pedig azért nagy szó nálam… De ami mindennél többet ért, hogy FÉRJ kábé másfél perc alatt eltüntette a tányér tartalmát és ahogy rámnézett…

Ázsiai rák – paleosan

Egy zacskó garnélarákot úgy fagyott állapotban beleöntöttem egy tálba. Locsoltam rá olívaolajat, citromlevet, és megszórtam fokhagyma granulátummal (nyilván ez helyettesíthető igazi fokhagymával, nekem éppen nem volt, ezért lett ez a megoldás). Aztán így hagytam kábé másfél órát, néha átkevertem. (Saját hatáskörben azt mondanám, hogy ha nincs másfél óránk, akkor szerintem fél óra is elég lehet neki. Amikor hazaérsz, gyorsan összekevered, utána még elpakolászol, stb, és már lehet is sütni.)

Amikor letelt a pácolási idő, egy darabka vajon megsütöttem szép ropogósra. Közben feltettem a zöldségkeveréket, ami jelen esetben Frosta Thai zöldségkeverék volt. Ebben az volt most a csavar, hogy eleve ízesített szójaszósszal, így nem kell fűszerezni, ellenben 10 perc alatt megvan, ami nagyon jól jön, amikor éhesen hazaesik az ember.