PaleoTündér

Nem mondok új sztorit azzal, hogy ismét halál éhesen estünk haza este. Ilyenkor azért hajlamos lenne az ember nagyon – nagyon megengedő lenni, ha csak úgy fogyózna és diétázna, és nem pedig életmódot váltott volna.

Nálunk ez utóbbi történt meg immár egy éve, és az igényünk erős, hogy még ilyen nagyon éhes állapotban is valami egészséges, finom, gyorsan elkészíthető, lehetőleg paleonak megfelelő étket együnk. Tehát hazaestünk, hűtő ki, benne kaliforniai paprika, tojás többek között, és én, akinek nincs kedve ott álldogálni a konyhában. Ebből jött létre a színes tükörtojás.

Színes tükörtojás
A három féle színű kaliforniai paprikát felvágtam apró darabokra. Csorgattam rá egy kis folyékony állapotú kókuszzsírt és megsóztam. Fűszereztem japán öt fűszer keverékkel, de igazság szerint ez tökre ízlés függő, bármit használhattok, ami éppen otthon van, nem kell túlgondolkodni, majd beleraktam egy kerámia piteformába. 200 fokon a sütőben kábé 20 – 30 percet sütöttem.

Kivettem és öt tojást csak úgy egyben ráütöttem a tetejére, majd ezzel még visszatoltam a sütőbe. Innentől szintén személy- és ízlésfüggő, hogy ki hogy szereti a tükörtojást, én hülyét kapok, ha folyik a közepe, úgyhogy bő 10 percig hagytam. A végén még melegen megszórtam egy kis cayenne borssal, mert ugye FÉRJ nagyon szereti a csípős cuccokat.

Oké, a lencse nem paleós. Én viszont úgy vagyok vele, hogy a borsóval és egyéb hüvelyesekkel egyetemben nem tudok lemondani róla, csak mondjuk nem gyakran esszük. Újévkor meg amúgy is kötelező, mégiscsak ki merné felvállalni, hogy esetleg nem eszik január elsején, aztán tényleg nem lesz pénze azon az éven… Na ugye…

Ezért, hogy rá is segítsünk még januárban bőven erre – nehogy már ezen múljon a család pénzügyi helyzete – csináltam egy lencsefőzeléket, curryvel.

Úgy tűnhet, hogy mostanában mi csak curryvel fűszerezünk, az utolsó két receptemet nézve mindenképpen. Ez valahol igaz is, bár én inkább úgy mondanám, hogy újra felfedeztem és kísérletező kedvemnek engedve egy csomó hagyományos fogást is megbolondítok vele.

A főzelék rántás nélkül készült, kókusztejszínnel sűrítve és curryvel fűszerezve. Príma lett… A húsgolyók hozzá most időspóroló módon Ikeás zöldség- és húsgolyók lettek. És ha már időspórolás: a lencse vöröslencse, mert az kábé 15 perc alatt kész van.

Currys vöröslencse főzelék
Egy kis fej vöröshagymát feldaraboltam apróra, pici kókuszzsíron elkezdtem üvegesre pirítani, közben a vöröslencsét megmostam, és rá is dobtam a hagymára. Pici vízzel felöntöttem, sóztam és kábé 10 percet hagytam főni. Akkor beleöntöttem egy kis dobozos Cocomas-t (kókusztejszín) és megszórtam curryvel. Ezzel hagytam még egy 5-10 percet puhulni, és kész is volt. Közben pedig a hús- és zöldséggolyókat 200 fokon 20 perc alatt megsütöttem egy tepsiben a sütőben.

Még volt a fagyasztómban két szép darab kacsamell, viszont káposzta meg nem volt otthon. Elő a kreativitást, mi lehet még jó a sült kacsamellhez? Volt itthon zeller meg sárgarépa, így köretként sült zellert csináltam és currys sárgarépát. És tudjátok mit? Marha jó lett a húshoz…

A kacsamellnél én személy szerint hülyét kapok, amikor „rozé” elnevezéssel gyakorlatilag sületlenül nyersen eléd teszik, márpedig általában így járnak el éttermekben vagy trendi recepteknél. Persze értem én, hogy pillanatok alatt kiszáradhat, ha túl van sütve, de nekem akkor se hozzák oda rózsaszínűen. Úgyhogy a receptnél és a képnél vegyétek ezt figyelembe, nálam egy kacsamell így néz ki, átsütve és kész.

Kacsamell sült zellerrel és currys sárgarépával
Annyiban kell előre gondolkodni, hogy reggel (vagy sütés előtt pár órával) a fagyasztóból kivettem a kacsamellet. A bőrös felét kicsit bevagdostam, száraz serpenyőben elkezdtem először a bőrös felével lefelé kisütni belőle a zsírt, aztán megfordítottam, és kicsit úgy is megpirítottam.

Ezután áttettem egy tepsibe, kacsazsírt öntöttem köré (ez külön is kapható a sertészsírok környékén a boltokban), majd betoltam a sütőbe 200 fokra. Nyilván ez hús fajtájától függ, hogy mennyi idő alatt lesz kész, bátran nézegessünk rá 20-30 percenként, és akkor nyilvánítsuk késznek, amikor az ízlésünknek megfelelő állagú. (És ezzel azt akarom mondani, hogy elfogadom, ha valaki rozé módon szereti, én speciel frászban vagyok tőle.)

Amíg sült, kókuszzsírt hevítettem, és mintha csak sült krumplit csinálnék, kisütöttem a zellerkockákat. A sárgarépákat megtisztítottam, lereszeltem, és fedő alatt kábé 10 perc alatt kis folyadékkal (víz vagy kókusztej) megpuhítottam. Sóztam, curry port szórtam bele és egy kis kókusztejszínt (Cocomas) is öntöttem hozzá. (Egyébként ez utóbbi elhagyható, dob rajta ízben, az biztos, de egyáltalán nem alapfeltétel.)

Arról még nem írtam, hogy a Hideg Nyalat, akiknek a paleo fagyikat köszönhetjük, beszállt a joghurt business-be is. És milyen jól tették, Isten áldja a kezüket! Tavaly kóstoltuk először a kókusztejből készült joghurtjaikat, és apáááám, hát elájultunk tőlük Férjjel egyetemben. Konkrét függőséget okoz. Még úgy is, hogy sosem szerettem a joghurtokat, na ezt adjátok össze.

Úgyhogy mostanság mindkettőnknél ez a reggeli, és azt kell mondjam, teljesen kibírod vele délig. Én még élvezkedek is pluszban, mert teszek bele PaleoLét Paleo Granola elnevezésű csokis cuccot is. Ez meg aztán végképp a non plus ultra.

Szóval kedves „újévkor életmódváltoztatást fogadó és azóta be is tartó” illetve már régóta ezen az úton járó olvasóim az a helyzet, hogy el vagyunk kényeztetve. Ilyen cuccokkal tényleg nem nehéz étkezési szokásokat váltani és egészségesebben élni…

Na mármost két dolgon vagyunk túl úgy össznépileg: az egyik a karácsonyi trakta, a másik pedig az újévi életmódváltoztatásra vonatkozó fogadalmak. Hát akkor ennek jegyében következzen egy paleos húsmentes ebédötlet.

A karácsonyt szerencsésen átvészeltük az eddig is bevált két alapszabállyal, vagyis mértékkel és válogatva. Hús azért alapvetően mindenhol volt az ünnepek alatt, és szerencsére valamilyen saláta vagy savanyúság is. A krumplit, rizst általában kerültem, és milyen érdekes, mégsem maradtam éhen… Persze a desszerteknek azért lehetetlen volt ellenállni, de én ezt az elhajlást most megengedtem magamnak. Habár a házi cukros – habos költeményeket alapvetően nem is kívántam, úgyhogy idén azért ez a süteményből bezabálós vonal is elég minimális maradt.

Ennek ellenére azért most a könnyebb ételekre vágytunk, úgyhogy lett először is egy karfiolleves sok zöldséggel és sárga fűszerekkel (sáfrány, kurkuma, curry). Aztán pedig egy málnás – csokis bombasztikus lepény. Eredetileg ebből is kis cuki táskákat akartam csinálni, de menet közben meggondoltam magam, és így egészben sütöttem meg.

A karfiolleves receptjét már megosztottam veletek egyszer, azt a recepttárban a levesek alatt megtaláljátok. Annyi változtatás volt, hogy több zöldség került bele és még curry is, valamint nem tarhonya, hanem paleo orsó tészta. A lepény is ismerős lehet, mert alaprecept Szafi nyújtható lisztkeverékéhez.

Csokis – málnás lepény
230 gramm Szafi nyújtható kelt tészta lisztkeveréket 140 gramm Cocomas-szal, 120 gramm vízzel és 50 gramm kókuszolajjal összekevertem, kézzel összegyúrtam. Kettészedtem, majd a két bucit szilikonos sütőpapír között kinyújtottam nagyjából azonos kör alakra. A maradék Cocomast (2 kis dobozosból amennyi marad) összekevertem kis cukorhelyettesítővel, kakaóporral, ezt kóstoljátok finomra, itt azért nem mondok arányokat, mert van aki édesebben szereti.

Az alsó körlapot ráfektettem a tepsire egy szilikonos sütőpapírra, megkentem a csokis töltelékkel, majd a fagyasztóból jó két marék málnával (nyilván ez bármilyen fagyasztott gyümölccsel működik). A másik körlapot ráfektettem és a széleit kicsit összenyomkodtam, sütőben 200 fokon kábé 35 perc alatt kész. Bármennyire csábító, várjunk vele míg kihűl, és utána szeleteljük!