Még volt a fagyasztómban két szép darab kacsamell, viszont káposzta meg nem volt otthon. Elő a kreativitást, mi lehet még jó a sült kacsamellhez? Volt itthon zeller meg sárgarépa, így köretként sült zellert csináltam és currys sárgarépát. És tudjátok mit? Marha jó lett a húshoz…
A kacsamellnél én személy szerint hülyét kapok, amikor „rozé” elnevezéssel gyakorlatilag sületlenül nyersen eléd teszik, márpedig általában így járnak el éttermekben vagy trendi recepteknél. Persze értem én, hogy pillanatok alatt kiszáradhat, ha túl van sütve, de nekem akkor se hozzák oda rózsaszínűen. Úgyhogy a receptnél és a képnél vegyétek ezt figyelembe, nálam egy kacsamell így néz ki, átsütve és kész.
Kacsamell sült zellerrel és currys sárgarépával
Annyiban kell előre gondolkodni, hogy reggel (vagy sütés előtt pár órával) a fagyasztóból kivettem a kacsamellet. A bőrös felét kicsit bevagdostam, száraz serpenyőben elkezdtem először a bőrös felével lefelé kisütni belőle a zsírt, aztán megfordítottam, és kicsit úgy is megpirítottam.
Ezután áttettem egy tepsibe, kacsazsírt öntöttem köré (ez külön is kapható a sertészsírok környékén a boltokban), majd betoltam a sütőbe 200 fokra. Nyilván ez hús fajtájától függ, hogy mennyi idő alatt lesz kész, bátran nézegessünk rá 20-30 percenként, és akkor nyilvánítsuk késznek, amikor az ízlésünknek megfelelő állagú. (És ezzel azt akarom mondani, hogy elfogadom, ha valaki rozé módon szereti, én speciel frászban vagyok tőle.)
Amíg sült, kókuszzsírt hevítettem, és mintha csak sült krumplit csinálnék, kisütöttem a zellerkockákat. A sárgarépákat megtisztítottam, lereszeltem, és fedő alatt kábé 10 perc alatt kis folyadékkal (víz vagy kókusztej) megpuhítottam. Sóztam, curry port szórtam bele és egy kis kókusztejszínt (Cocomas) is öntöttem hozzá. (Egyébként ez utóbbi elhagyható, dob rajta ízben, az biztos, de egyáltalán nem alapfeltétel.)
Arról még nem írtam, hogy a Hideg Nyalat, akiknek a paleo fagyikat köszönhetjük, beszállt a joghurt business-be is. És milyen jól tették, Isten áldja a kezüket! Tavaly kóstoltuk először a kókusztejből készült joghurtjaikat, és apáááám, hát elájultunk tőlük Férjjel egyetemben. Konkrét függőséget okoz. Még úgy is, hogy sosem szerettem a joghurtokat, na ezt adjátok össze.
Úgyhogy mostanság mindkettőnknél ez a reggeli, és azt kell mondjam, teljesen kibírod vele délig. Én még élvezkedek is pluszban, mert teszek bele PaleoLét Paleo Granola elnevezésű csokis cuccot is. Ez meg aztán végképp a non plus ultra.
Szóval kedves „újévkor életmódváltoztatást fogadó és azóta be is tartó” illetve már régóta ezen az úton járó olvasóim az a helyzet, hogy el vagyunk kényeztetve. Ilyen cuccokkal tényleg nem nehéz étkezési szokásokat váltani és egészségesebben élni…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: