PaleoTündér

Szeretettel ajánlom egy kedves bloggertársam írását, amelyben én is vendégeskedhettem, innen is köszönöm ezt Neki. Olvassátok, inspirálódjatok, gyűjtsetek ötleteket… Olyan bloggereket és étkezési szokásaikat mutat be posztjában, akik valamilyen diétát követnek, életmódváltoztatásukból fakadó tapasztalataikat írják le, illetve megosztják kedvenc receptjüket is.

Egyébként azóta is a cikkét lezáró felvetésen töröm a fejem: ha mindannyian nemcsak az éterben, hanem élőben is találkoznánk mondjuk egy vacsoraasztal mellett, ahol mindannyian ugyanazt ennénk, vajon mi lenne a menü?

https://160gramm.cafeblog.hu/2016/02/23/igy-dietaznak-a-magyar-bloggerek/

(Kép forrása: https://160gramm.cafeblog.hu)

Az új zsemlerecept kapcsán vadászom azokat az ötleteket, ahova a maradék tojássárgákat fel lehet használni. Újból zsemlét sütöttem, és olvastam valahol a banánpalacsinta receptjét, amihez viszont kitűnően működik a maradék. Feltéve, ha…

Tehát a recept állati egyszerű: banán és tojás kell hozzá. Az eredeti recept az 1 banán és 1 tojás arányokat ajánlja, de én úgy vagyok vele, hogy egyszer élünk, merjünk bátrak lenni, meg különben is hát azért sütöm meg, hogy elfogyjanak a tojássárgák, szóval nálam ez így alakult: 1 banán, 1 egész tojás és nagyjából 4 maradék tojássárgája. Ezeket kézi mixerrel habosítottam össze, a banánt előtte egy villával azért szétnyomkodtam, de nagyjából egynemű tésztát kell kapjunk.

Viszont a sütéshez jönnek a tippek, trükkök, praktikák, tudnivalók. Nevezetesen:
– ne legyen nagyon forró a palacsintasütőd, mert pillanatok alatt leég.
– cuki kis formákban gondolkodj, eszedbe se jusson nagy méretű palacsintát sütni belőle, mert az istennek se fogod tudni megfordítani.
– ha túl folyós a tészta, márpedig az lesz, a cuki kis forma – légy felkészülve – valamilyen amőbaszerű képződmény lesz, mert úgy el fog folyni a serpenyőben a nyers tészta mint egy gyors hegyi patak vize.
És ha úgy jársz mint én, hogy hirtelen ott találod magad a serpenyő fölött káromkodva, mert nem hogy nem tudod megfordítani, de kábé összekaszaboltad az egészet a francba, akkor légy kreatív, töltse el arcodat egy angyali mosoly, és mondd azt, hogy ez bizony nem palacsinta, hanem császármorzsa. És szándékosan így akartad, hogy kinézzen. Pont.

Egyébként utólag azt mondom, hogy a lágy tésztán opciósan lehet mondjuk egy kanál valamilyen magliszttel sűríteni, nem próbáltam, de akár még működőképes is lehet.

Szóval a képen prímán láthatjátok a fázisokat. Jobb oldalon van a „még nem forró palacsintasütőben sütött, viszonylagosan elfolyó, de azért még meg tudtam fordítani” állapotot. Nagyjából a középső sorban vannak a „már túl forró sütőben sütött, és emiatt hamar odakapott, és már nem nagyon lehet megfordítani szépen” verziót. És a bal oldalon a kedvencem, az összekaszabolt és éppen ezért császármorzsának fantasztikusan elfogadható fázis.

Hát így. Viszont ettől függetlenül a receptet bátran ajánlom, mert nagyon finom. Porrá őröltem cukorhelyettesítőt a tetejére, és xilites baracklekvárral, valamint paleo mogyorókrémmel ettük. Egy erős leves után jolly joker második fogásnak.

Hétvégére készülvén még bőven van idő beszerezni a hozzávalókat, egyébként pedig ez amellett, hogy iszonyú gyorsan megvan, és persze paleo-s, alapvetően az „izmos reggeli” és a „light-os ebéd” közé helyezném, ha kategorizálni kellene.

A történet igazából nagyon egyszerű, szombaton egy vacsorára voltunk hivatalosak, ahol tudtuk, hogy jól tele fogunk lakni, de azért valamit mégiscsak kellett volna dél körül ennünk. Hát ez lett belőle…

Felsorolás jellegűen:
– minden idők legjobb paleo zsemléje
– friss saláta tökmagolajjal (vagy balzsamecettel)
– cukormentes paleo mustár
– bacon (én ezt a sütőben sütöm, egyszerűen tepsire helyezem a szeleteket és kábé 10 perc alatt kész 200 fokon)
– fűszeres sült cukkini (hámozva, karikára vágva, cayenne borssal megszórva, 200 fokon 20 perc alatt megvan)
– tojásmuffin (muffin mélyedésbe egy-egy karika csípős kolbász, majd egy-egy tojás ráütve, megsózva, 200 fokon 20 perc alatt megsütve)
– sült koktélparadicsom.

És akkor következzen kis segítség, hogy hatékonyak is legyünk és tényleg gyorsan végezzünk:
– először megsütöttem a zsemléket, (azért fontos, hogy ezzel kezdjünk, mert itt maradni fog tojássárgája, ráadásul a zsemléknek hűlniük is kell)
– aztán betettem a bacont, és az alatt a 10 perc alatt, amíg elkészült, előkészítettem a cukkinit,
– mehet be a cukkini 20 percre,
– addig elő tudjuk készíteni a muffinsütőt, benne a tojásokkal (itt el lehet használni a zsemléből maradtakat), a többi mélyedésbe pedig nagyjából 4-4 szem koktélparadicsom került, ez is mehet be a cukkini után a sütőbe.

Szóval néha nem árt átgondolni a főzés lépéseit a hatékonyság érdekében. Időt spórolunk vele, az egész nagyjából 1 óra alatt tényleg megvan. És most ebben az esetben még egy plusz, hogy a zsemlesütésből maradt tojás sárgákat is fel tudtuk használni.

A kenyérsütés nálam heti feladat, ugye ezt már írtam, hogy hétvégén megcsinálom, felszeletelem, lefagyasztom és egész héten tök jól elvagyunk vele. Az elején persze voltak nagyon csúnya félrenyúlások, például a szezámliszttől keserű lett, de ezek nagyon jó kis tapasztalatok tudnak lenni.

Mindenesetre egy ideje főleg dió alapú kenyeret csináltam, meg nem receptből, hanem érzésből, erről is írtam már egy bejegyzést.

Most azonban úgy döntöttem itt az ideje Szafi új lisztkeverékét kipróbálni, mégpedig a szénhidrátcsökkentő lisztkeveréket, és zsemlét sütöttem belőle, ami nála hamburger zsemle néven fut. Hát, én nem hamburgernek használtam, hanem csak úgy szendvicsnek, reggelire, de kedves olvasóim, azta és hűha. Úgy érzem belefutottam minden idők legjobb paleo zsemléjének receptjébe. Ja, és FÉRJ mércéjén is bőven átment, azt mondta soha többet másból ne süssek kenyeret vagy zsemlét…

A recept egyetlen hátránya, hogy egy adagnál (kábé 4 kis zsemle) 3 tojás sárgája megmarad, de ha mondjuk egyet le is számítolunk belőle, amivel megkened a kis zsemlék tetejét, hogy szép fényesek legyenek, még akkor is marad kettő.

Persze nem lehetetlen küldetés elhasználni, csak gondoltam felhívom rá a figyelmet, mert esetleg érdemes előre gondolkodni és valami olyat főzni kenyérsütés előtt/alatt/után, amibe el tudjátok használni a maradék tojássárgáját. Felhasználási ötletek, amik most így gyorsan eszembe jutottak: rántotta (persze plusz egész tojással), vagy a színes tükörtojás tetejére, vagy ha valami olyan levest főztök, akkor abba is bele lehet csurgatni, aztán utána mehet a közelharc, hogy ki fogja megtalálni a végén az egész tojássárgákat a tál levesben.

Minden idők legjobb paleo zsemléje

50 g Szafi Fitt CH csökkentő lisztkeverék
30 g Szafi Fitt sütőliszt
1 tojás
3 tojásfehérje
1,5 g szódabikarbóna
1 nagy csipet só
100 g langyos víz
A száraz hozzávalókat összekevertem és ráöntöttem a folyékony hozzávalókat, majd összegyúrtam. 5 perc pihentetés után a tésztát én 4 egyenlő részre osztottam, mert cuki kis apró zsemléket szerettem volna. Érdemes kicsit laposabbra formázni, mert meg fog nőni a sütőben! Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem őket, a tetejüket lekentem tojássárgájával, végül megszórtam szezámmaggal. Előmelegített 220 fokos sütőben 15 perc, majd 200 fokon még 25 perc.

Aztazúristenitneki, most látom csak, hogy megint milyen régen jelentkeztem. Akkor legyen úgy, hogy ez a poszt most két részből fog állni, egyrészt lesz egy kis betekintés az elmúlt hetek étkezésébe, másrészt pedig egy megengedős paleo leves receptet is hoztam.

Namármost, egy pár hónapja új munkahelyen kezdtem dolgozni, ami csak azért érdekes, mert az étkezésünket két dologban érintette: nem egy adott helyszínen vagyok minden nap, tehát az ebéd kiszámíthatatlan hogy hol fog érni, a másik pedig hogy fejből főzök, nagyon ritkán tudok új receptek után nézni.

Alapjáraton tök örülök neki, hogy immár egy éve átálltunk erre az életmódra, mert valahogy annyira belém égett ez a fajta bevásárlás, mint másodikban a szorzótábla. Úgyhogy otthon nem kúsztak be a tiltólistás alapanyagok, ugyanúgy üresnek látom a szupermarketeket, inkább csak a zöldség és gyümölcs beszerzést intézem ott. És továbbra is súlyozottan válogatok a kedvenc paleo boltomban, innen is csók nektek Kalendárium Gastro Galéria.

A reggelem továbbra is tejeskávéval indul, kapszulás fajta, szóval nem kifejezetten paleo, viszont cserébe magtejet öntök hozzá, úgyhogy így azért máris jobban néz ki. Azért fényezem ezt most annyira, mert gyónnom kell nektek, az elmúlt hetek nagy elhajlása az, hogy amikor a kollegák kávéznak, akkor alkalomadtán én is beszállok – mert ugye ki tud ellenállni a friss kávé illatának, meg valahogy ennek közösségi élménye is van, és hát új munkahely, közösségi élmény, ne maradjunk már ki. Viszont tehéntej szokott belekerülni, mert feketén én nem szeretem, egy héten 1-2 alkalom ez, de feltett szándékom, hogy ezt nagyon lecsökkentsem valahogy, mert közben meg érzem, hogy a tehéntej nem tesz jót nekem.

Akár utazom éppen, vagy akár az irodában vagyok egész nap, a délelőttöt átvészelem valamilyen gyümölccsel – mondjuk az más kérdés, hogy most már fokozottan tele a micsodám a téli kínálattal, megdöglök már egy jófajta friss eperért. Vagy őszibarackért. Vagy dinnyéért. Vagy akármiért, csak ne a banán – kiwi – alma kombót kellene tolni. Igazából szeretem, nincs is ezzel semmi baj, de nekem már annyira kellene a tavasz… De hát gondolom sokan vagyunk így.

Elkalandoztam. Tehát délelőtt mondjuk egy banán, egy joghurt (Hideg Nyalat paleo joghurt, eldobom magam tőle, annyira finom), meg mondjuk ha utazok, akkor mindig van nálam egy zacskó majomkenyer.hu-s paleokeksz. Nem, egyik cég sem fizet nekem a reklámért (sajnos – és most érezzétek a kikacsintást), viszont azért írom le ilyen részletesen, hátha segít valakinek, ha tanácstalan a válogatásnál.

Itt megint kitérnék arra, hogy ha vásároltok, első körben valószínűleg elájultok, ha a paleos cuccok árára néztek. Nos, hangsúlyozom, ha teljesen átálltok ilyen étkezésre, egyszerűen nem fogtok enni annyit, mert nem lesztek farkaséhesek. Például itt van ez a keksz téma, nincs is benne túl sok, drága is mint az arany, de cserébe állati sokáig elég. Nálam kifejezetten elsősegély miatt van, ha csúszik az ebéd megbeszélések miatt mondjuk, akkor van nálam valami a tarsolyban, és mégsem valami olyanért nyúlok, ami nem megengedett ebben az étkezésben. Egyébként ilyen jolly joker lehet még az aszalt gyümölcs is.

Na de következzen az ebéd: ebben azért az utóbbi hetekben bőven megengedő voltam, mármint paleos szempontból. Van az ételfutáros megoldás, nálam most nem játszik a több helyszín miatt. Viszont menüztetős étteremben a legritkább esetben tudsz paleosat választani, meg merem kockáztatni, hogy egyáltalán nem. Ellenben ha úgy esik, hogy így tudom megoldani az ebédet, akkor nem játszom az eszemet, azt választom, amihez a nagyobb kedvem van, legyen ez főzelék akár, vagy krumplis tészta. Meggyőződésem, hogy nem ezen fog múlni…

Aztán elérkeztünk az estéhez, amikor vagy főzök valamit, inspirálódok saját magam által, vagyis felcsapom a RECEPTKÖNYVEM, aztán választok valamit. A másik megoldás, és most tök őszinte leszek ismét, hogy van olyan, hogy felmentem magam a főzés és minden alól, aztán rendelünk valamit. Jó, mondjuk én alapjáraton szeretem a cézár salátát, ez nekem benne van a top3-ban rendelés szempontjából, de ha éppen pizzát kívánunk vagy tésztát, akkor jöhet az is.

Úgyhogy összességében változott valamelyest az étkezésünk, jobban megengedősebb lett, és ennek érezzük is hátrányát, viszont ez az időszak most ilyen, ebből pedig megpróbáljuk a legjobbat kihozni.

A recept, amit pedig ígértem, szintén egy megengedős paleo leves, a kukorica tekintetében. Viszont az elkészítés, és a kukoricán kívül minden, paleo alapanyagból van.

Kókusztejszínes kukoricaleves
Sárgarépát, vöröshagymát és két szem édesburgonyát megpucoltam és felvágtam darabokra, elkezdtem kókuszzsíron pirítani. Amikor már a hagyma üvegesnek tűnt, akkor felengedtem vízzel, raktam bele fagyasztott kukoricát és fűszereztem: só, őrölt koriander került bele. Forrástól számított 10 perc múlva paleo tarhonyát raktam bele, ezzel még 10 percet lobogott. Amikor lezártam, félrehúztam, és az 1 doboz Cocomast (kókusztejszín) akkor kevertem bele, amikor már kicsit kihűlt a leves.