PaleoTündér

Szeretek FÉRJjel főzni. Dumálunk, röhögünk, és általában megpasizza az ételeket. Hogy mit jelent az, hogy megpasizza? Hát például kitalálja, hogy márpedig a bacon az köret. Vagy hogy a hamis paleo lasagne mit sem ér a tetejére rakott kolbászkarikák nélkül… Mit mondhatnék erre? Hát imádom…

Persze azért óvatos vagyok ebben a kérdésben, most úgy engedtem meg neki ezt a marhaságot, hogy csak a lasagne felére rakhatta a kolbászkarikákat (a képen látható módon). Az ő felére. Aztán naná, hogy megsülve ellopkodtam tőle… Mert isteni lett!

Hamisnak pedig attól hamis ez a lasagne, hogy nem tésztalapokkal rétegeztem a ragut, hanem egészen konkrétan paleo csuszatésztával. Ilyet is lehet kapni ugyanis, kérem szépen! Ki gondolta volna? És azt is, hogy remekül működik akár egy lasagne-ben is.

Paleo hamis lasagne

Egy-két szál répát és egy vöröshagymát megpucoltam, és késes aprítóban összedaráltam, nem pépesre, darabosra. Egy kanál kókuszzsíron elkezdtem pirítani, majd egy 140g-os Kecskeméti sűrített paradicsomot zuttyintottam rá és annyi vizet, hogy olyan híg ragus legyen. Ebbe belekockáztam két cukkinit és fűszereztem (só, oregánó, bazsalikom).

Éppen, hogy csak felforraltam, majd elkezdtem a rétegezést egy üveg tálban. Fontos, hogy alulra ragu kerüljön, mert a nyers tészta így tudja megszívni magát és megpuhulni. Tehát alulra ragu, majd csuszatészta elrendezve (még egyszer hangsúlyozom a tészta száraz állapotban, nem kell előfőzni), majd került rá tartósítószermentes virsli karikázva, aztán megint ragu, megint tészta és ismét ragu.

Aztán opciósan jöhet rá a pasis befejezés: konkrétan kolbászkarikák. Végül pedig felhasználtuk a maradék növényi sajtunkat is, azt csíkokra vágva tettük rá. 200 fokra be a sütőbe fél órára.

Ezt a receptet is beemelhetitek a repertoárba, mint jolly joker, mert bármikor előhúzható és aszerint alakítható, hogy éppen mit találunk a hűtőben. Ha van, akkor darált hússal, ha nincs, akkor padlizsánnal vagy bármilyen kockára vágott zöldséggel, esetleg virslivel, kolbásszal…

Az úgy volt, hogy egy utolsó pillanatban beesett program miatt, nagyjából két órám volt az ebédet kitalálni, megfőzni, megenni és elmosogatni. Ez utóbbi opciós volt, de mivel olyasfajta nünükével vagyok megáldva, mint a rend- és tisztaságmánia, gondolhatjátok, hogy nálam ez is szempont volt.

Ja, és persze legyen paleo-s is. Csak úgy habként a tortán… Mindenesetre jelentem, küldetés teljesítve. Nem mondhatnám, hogy borzasztóan átgondolt egy összeállítás, de bármilyen agyamentnek tűnik a lazac – spenót – répa – tükörtojás kombó, megfelelő fűszerekkel állati jól működik.

Szóval akkor sorrendben, szintidőkkel így alakult ez az ebéd:

• sütő begyújt 200 fokra, közben egy hőálló tálba olívaolaj locsolás, két szelet fagyasztott lazac elhelyezése, sózás és „Halak” feliratú fűszerkeverék bő használata, majd sütőbe be, és időzítő beállítása 30 percre
• 2 doboz friss bébispenót megmosása, egy edénybe sóval és szárított fokhagymával rétegezése, majd kábé 5-10 perc alatt megfonnyasztása
• 4-5 sárgarépa megpucolása és lereszelése (a képen is jól látható, hogy kezem védelme érdekében, és mert siettem, nem akartam önmagamat belereszelni, szóval a végét mindegyik szálnál már csak belekarikáztam), löttyintésnyi vízzel felrakni párolódni, pici sóval, curryvel, párolás 10-15 perc
• a két köret bőven megvan, amíg a lazac kész lesz, amikor kivettem, kiemeltem a halszeleteket, és még azon melegében a megmaradt olajba beleütöttem két tojást és visszatoltam 5-10 percre a forró sütőbe.

Hát ennyi! Most nem azért mondom, de állati elégedett voltam magammal, mert kutyajó időt futottam, tempósan, de nem idegbeteg módjára, FÉRJ jóllakatva – nem utolsó szempontként, és bőven volt időm azt a három edényt és két tányért elmosogatni, ami menet közben keletkezett. Bizonyíték a kép, mert hogy még képet is sikerült lőnöm róla, hát ennyire okos és gyors fogás ez…   

A húsvéti sonkához, tojáshoz beszerzett mézes mindenmentes torma még ott árválkodott a hűtőben. Mostanában újabb adag sonkát nem terveztem venni, ez a szerencsétlen bontott üveg meg ne álljon már ott a hűtőben, amíg meg nem punnyad. Szóval gondolkodtam, gondolkodtam és ez a prímaság sült ki belőle… Szó szerint.

Mézes-tormás kacsamell

Két szép szelet kacsamellet zsírjával lefelé borítva elkezdtem sütni. Amikor már egész jól kisült belőle a zsír, akkor megfordítottam, és itt is pici kérget sütöttem rá. Az egész művelet pár percnél nem tartott tovább.

A melleket kivettem és felvágtam nagyobb darabokra, nem akartam a sütőben hosszan sütni ugyanis, mert nem tudtam, hogy a rákent mézes torma hogyan fog viselkedni, mennyire ég vagy nem ég.

A visszamaradt zsírba belekanalaztam a mézes tormát, és egy kicsit hevítettem, hogy átmelegedjen, folyóssá váljon, majd a tepsibe helyezett kacsadarabok köré öntöttem. Egy rozmaringágat tépkedtem még rá, és mehetett be a sütőbe. Nem kell túlsütni, 200 fokon kábé fél óra alatt jó lehet.

A köret ezúttal párolt kelbimbó volt, amit egyszerűen megszórtam sóval és japán hétfűszer keverékkel, egyébként amennyire hülyén hangzik, annyira meglepően finom lett. Valamint édesburgonyát és vöröshagyma karikákat sütöttem ki kókuszzsírban.

A képen egyébként nem a kész állapotot látjátok, hanem a sütés előttit, aminek nagyon egyszerű magyarázata van. Zűrzavaros napon készült ez az ebéd, és sütés előtt még pont volt 2,5 percem, hogy beállítsam és vállalható képet csináljak róla. Sütés után viszont villámgyorsan elfogyott az egész, így amikor feleszméltem, hogy te jó ég, képet kellett volna róla csinálni körettel együtt, addigra már csak az üres zsír árválkodott a tepsi aljában.

Ja, jut eszembe: a maradék zsírt utolsó cseppig – benne a mézes tormás pörcös darabokkal kiöntöttem egy üvegtálkába, azóta esténként arra járunk rá FÉRJ-jel. Persze mi mással, mint paleo zsemlével fogyasztva…

Nos, több aktualitása is van a most hozott receptemnek. Egyrészről továbbra is vadászom azokat a lehetőségeket, ahol a zsemlekészítésből maradt tojás sárgákat fel lehet használni. Másrészről vadászom azokat a megoldásokat, amik egy reggelire elcsomagolva jók lehetnek. És hát ne feledkezzünk meg arról sem, hogy lassan jön az EPERSZEZON!!!

Istenem, mennyire várom már! Addig meg marad a fagyasztott verzió, jobb híján… A recept Szafi lisztből készült, kuglófnak nevezték, de mivel nekem nincs kuglóf kinézetű formám, ezért egyszerű muffinsütőben sütöttem…

Epres kakaós muffin

15 gramm Szafi Fitt CH csökkentő lisztkeverék, 5 gramm cukrozatlan kakaópor, 15 gramm negyedannyi cukorhelyettesítő, csipet só, 1 gramm szódabikarbóna, 1 teáskanál citromlé, 35 gramm Cocomas (kókusztejszín), 100 gramm tojássárgája (5-6 db).

Szokás szerint nem vettem olyan halálosan komolyan a receptet, nem méricskéltem például a tojássárgákat, csak ami megmaradt a dupla adag zsemlesütésből, azt belelöttyintettem és kész. Valamint kezeljétek alapreceptnek az egészet, tehát ha kakaópor helyett paleo étcsokit olvasztotok belőle, vagy valamivel még dúsítjátok (például fűszerrel), akkor sem lehet elrontani.

A tojássárgákat a kókusztejszínnel és a cukorral kézi mixerrel dolgozzuk össze habosra. Keverjük össze a száraz összetevőket, majd elegyítsük a cukros tojással. Nekem egyszerű muffinsütőm van, nem szilikon, úgyhogy a biztonság kedvéért én a mélyedéseket kókuszzsírral kicsit átkenem. Ebből a mennyiségből 3 nagy muffin lesz. Elosztottam a tésztát a három mélyedésbe, majd egy-egy nagy szem epret nyomkodtam a közepébe… 180 fokos sütőben 20 perc alatt készen van.

És csak hogy fokozzuk az élvezeteket, én félbe szoktam vágni őket, és megkenem valami finomsággal. Amivel eddig próbáltam: paleo (Almitas) mákkrém, paleo (Almitas) mogyorókrém, de paleo baracklekvárral is isteni…