A húsvéti sonkához, tojáshoz beszerzett mézes mindenmentes torma még ott árválkodott a hűtőben. Mostanában újabb adag sonkát nem terveztem venni, ez a szerencsétlen bontott üveg meg ne álljon már ott a hűtőben, amíg meg nem punnyad. Szóval gondolkodtam, gondolkodtam és ez a prímaság sült ki belőle… Szó szerint.
Mézes-tormás kacsamell
Két szép szelet kacsamellet zsírjával lefelé borítva elkezdtem sütni. Amikor már egész jól kisült belőle a zsír, akkor megfordítottam, és itt is pici kérget sütöttem rá. Az egész művelet pár percnél nem tartott tovább.
A melleket kivettem és felvágtam nagyobb darabokra, nem akartam a sütőben hosszan sütni ugyanis, mert nem tudtam, hogy a rákent mézes torma hogyan fog viselkedni, mennyire ég vagy nem ég.
A visszamaradt zsírba belekanalaztam a mézes tormát, és egy kicsit hevítettem, hogy átmelegedjen, folyóssá váljon, majd a tepsibe helyezett kacsadarabok köré öntöttem. Egy rozmaringágat tépkedtem még rá, és mehetett be a sütőbe. Nem kell túlsütni, 200 fokon kábé fél óra alatt jó lehet.
A köret ezúttal párolt kelbimbó volt, amit egyszerűen megszórtam sóval és japán hétfűszer keverékkel, egyébként amennyire hülyén hangzik, annyira meglepően finom lett. Valamint édesburgonyát és vöröshagyma karikákat sütöttem ki kókuszzsírban.
A képen egyébként nem a kész állapotot látjátok, hanem a sütés előttit, aminek nagyon egyszerű magyarázata van. Zűrzavaros napon készült ez az ebéd, és sütés előtt még pont volt 2,5 percem, hogy beállítsam és vállalható képet csináljak róla. Sütés után viszont villámgyorsan elfogyott az egész, így amikor feleszméltem, hogy te jó ég, képet kellett volna róla csinálni körettel együtt, addigra már csak az üres zsír árválkodott a tepsi aljában.
Ja, jut eszembe: a maradék zsírt utolsó cseppig – benne a mézes tormás pörcös darabokkal kiöntöttem egy üvegtálkába, azóta esténként arra járunk rá FÉRJ-jel. Persze mi mással, mint paleo zsemlével fogyasztva…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: