Ezen a hétvégén egy bálba voltunk hivatalosak, úgyhogy tudtuk előre, hogy itt azért megengedőnek kell lennünk… Azért itthon még megtettük, amit meg lehet, ebédre egy könnyű salátát dobtam össze.
Könnyű saláta
Egy csomag madárbegy salátát, meg egy kis csomag vegyes salátát összekevertem, egy doboz koktélparadicsomot félbevágdosva rádobáltam. Ez volt az alap. Mivel én szeretem a tonhalkonzervet, az uram meg nem, ezért én az enyémre egy dobozzal még rászórtam, nekem ennyi volt. Az ő verziójára került még tökmagolaj, egy kevés hántolt szotyi, tökmag, meg egy kisebb paleo buci összecsipkedve.
Este jött a bál, hát kifejezetten nem paleo kajákkal, ezért itt egy vezérelv volt: mértékkel. Szerencsére az ilyen eseményeken is mindig van valamilyen vegyes zöldségköret, hús meg pláne, az összeválogatásnál kell ügyesnek lenni, de jelentem megoldottuk. Az egyetlen kicsapongás egy szelet csokis süti volt, de meg kell mondjam – és ilyet aztán soha, de soha nem gondoltam volna, hogy kiejtek a számon – nem esett jól… Gondolom cirka két hét után elég jól sikerült a szervezetemnek kiürítenie a cukrot, de konkrétan rossz érzésem volt utána, és nem a bűntudatra gondolok. Azt éreztem, hogy ezért nem érte most meg felfüggeszteni a diétámat…
Vasárnap paleosítottam egy régi családi receptet. Történt valamikor a ’80-as években, amikor a Sandokan sorozat menőnek számított a tv-ben, hogy a főszereplő Kabir Bedit meghívták valami műsorban, ahol főzött is valamit. Ilyen rakott típusú étel volt, az én drága anyukám meg átformálta a receptet a család szája íze szerint, de ez azóta, tehát cirka 30 éve Sandokan-csirke néven szerepel töretlenül a családi szókincsben. Nálunk ez nagy sláger volt/van/lesz, az eredeti verzió bacon, krumpli, husi, gomba, paprika, paradicsom, hagyma rétegezéséből áll. Hát ezt paleosítottam én a következőképpen:
Paleo Sandokan csirke
Bacont én most ebbe nem tettem alulra, mert továbbra is kerülöm a nitrittel kezelt cuccokat, aki megengedőbb az feldobhatja még vele a receptet. Egy tepsibe kókuszzsírt pötyögtettem, rákarikáztam egy zellert, két édesburgonyát, megsóztam, és garam masalás fűszerkeverékkel is megszórtam. Közben egy pár szem gombát lepirítottam, kis darabka gyömbérrel, sóval és fokhagymával. Ez azért fontos, mert ha nyersen raknánk bele, akkor nagyon sok levet eresztene a sütőben és inkább párolódna az étel, nem pedig sülne. Ha ez kész, akkor mehet rá a tepsiben a zöldségekre, Csirkemellet csíkokra vágtam, sóval és cayenne borssal fűszereztem, ez is mehet a tepsibe. Már nincs sok teendőnk, a tetejére egy paprikát felkarikázunk, kábé két paradicsomot szeletekre vágunk, és egy hagymát szintén rákarikázunk. Így be a sütőbe, 200 fokra 60 percre. Az utolsó öt percben cheddar sajtot reszeltem rá, de ez csak opciós.
Néhány gondolat az édesburgonyáról, soha nem vettem még, soha nem ettem még, de mivel a paleo engedi, gondoltam hát lássuk. Az ára horrorisztikus, szóval mindennapi étel nem lesz nálunk, az már egyszer biztos, viszont azt gondolom, hogy egyszer mindenképpen érdemes kipróbálni. Az állaga nekem inkább a zellerhez hasonlított, az ízében egy picit tényleg édesebb mint a sima burgonya. De nyugodtan számolhattok vele a sós ételeknél, mert ha befűszerezed, észre sem veszed az édességét. Sütési idő tekintetében hasonlatos a sima krumplihoz, kábé ugyanannyi idő alatt puhul meg. Ja, és amikor hámoztam, akkor egy ilyen érdekes ragacsos bevonat lett a kezemen, csak hogy ne lepődjetek meg, azért írom…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: