Paleo hamis lasagne

Szeretek FÉRJjel főzni. Dumálunk, röhögünk, és általában megpasizza az ételeket. Hogy mit jelent az, hogy megpasizza? Hát például kitalálja, hogy márpedig a bacon az köret. Vagy hogy a hamis paleo lasagne mit sem ér a tetejére rakott kolbászkarikák nélkül… Mit mondhatnék erre? Hát imádom…

Persze azért óvatos vagyok ebben a kérdésben, most úgy engedtem meg neki ezt a marhaságot, hogy csak a lasagne felére rakhatta a kolbászkarikákat (a képen látható módon). Az ő felére. Aztán naná, hogy megsülve ellopkodtam tőle… Mert isteni lett!

Hamisnak pedig attól hamis ez a lasagne, hogy nem tésztalapokkal rétegeztem a ragut, hanem egészen konkrétan paleo csuszatésztával. Ilyet is lehet kapni ugyanis, kérem szépen! Ki gondolta volna? És azt is, hogy remekül működik akár egy lasagne-ben is.

Paleo hamis lasagne

Egy-két szál répát és egy vöröshagymát megpucoltam, és késes aprítóban összedaráltam, nem pépesre, darabosra. Egy kanál kókuszzsíron elkezdtem pirítani, majd egy 140g-os Kecskeméti sűrített paradicsomot zuttyintottam rá és annyi vizet, hogy olyan híg ragus legyen. Ebbe belekockáztam két cukkinit és fűszereztem (só, oregánó, bazsalikom).

Éppen, hogy csak felforraltam, majd elkezdtem a rétegezést egy üveg tálban. Fontos, hogy alulra ragu kerüljön, mert a nyers tészta így tudja megszívni magát és megpuhulni. Tehát alulra ragu, majd csuszatészta elrendezve (még egyszer hangsúlyozom a tészta száraz állapotban, nem kell előfőzni), majd került rá tartósítószermentes virsli karikázva, aztán megint ragu, megint tészta és ismét ragu.

Aztán opciósan jöhet rá a pasis befejezés: konkrétan kolbászkarikák. Végül pedig felhasználtuk a maradék növényi sajtunkat is, azt csíkokra vágva tettük rá. 200 fokra be a sütőbe fél órára.

Ezt a receptet is beemelhetitek a repertoárba, mint jolly joker, mert bármikor előhúzható és aszerint alakítható, hogy éppen mit találunk a hűtőben. Ha van, akkor darált hússal, ha nincs, akkor padlizsánnal vagy bármilyen kockára vágott zöldséggel, esetleg virslivel, kolbásszal…