PaleoTündér

Nem tudok elmenni szó nélkül a napokban hallott „fekália van a samponban” hírek mellett. És ha már a blog címe Életmódváltoztatás – Paleón innen s túl…, akkor ennek a témának bele kell férnie a „… s túl…” részbe…

Már csak azért is, mert nálunk az életmódváltoztatás nem most kezdődött. Úgy mondanám, hogy nagyjából egy 7-8 éve kezdtünk el az önismeret útján elindulni, mindenféle pszichológiai, spirituális, önmegismerős úton. Persze ehhez nagyban hozzájárultak a sorsunk történései is. Így ennyi idő távlatából viszont gyönyörűen összeáll egy út, aminek meggyőződésem, hogy még csak az elején állunk…

Amikor a gondolkodásod elkezd változni, akkor valahogy jön az igény arra is, hogy ezt fizikai szinten is alkalmazd. Nálunk az igény végülis formát öltött, mert nagyjából másfél éve volt az a pont, amikor azt mondtam, hogy én bizony kitanulom a szappan- és kencekészítést.

Nő vagyok. Ráadásul bevallom, imádom a csajoskodásokat, jelentse ez itt azt, hogy mindenféle illatos, magadra kenhető kencézést, túl a napi alap tisztálkodáson is. Aztán egyszer magamra csodálkoztam, hogy te jó ég, mennyi kemikáliát kenek én magamra össze-vissza, még jó, hogy semmiféle bőrproblémám nem alakult ki.

Úgyhogy belevágtam, és hát a kezdeti botladozások után, most már csoda dolgok kerülnek ki a kezem alól. Gyakorlatilag másfél éve csak a magam által készített szappanokkal fürdünk, fürdőbombát, fürdősót csinálok, így nullára csökkentettük a testünk kőolaj-, parabén-, meg még ki tudja hányféle kemikália szennyezését.

Testápoló tömb, arckrém – ezeket szeretem a legjobban csinálni. És hát az igazán nagy dolog az, hogy pontosan tudom, hogy mi kerül a bőrünkre, a szervezetünkbe, és nem vagyunk kiszolgáltatva a nagy multik nem túl korrekt hozzáállásának. A bőrünk egyébként meghálálja, nálunk legalábbis érezhető változásokat hozott.

Egyébként a tapasztalatom az, hogy nagyon sokan elkezdtek ezzel foglalkozni, biztosan mindenki környezetében van valaki, aki ismer valakit, akinél hozzá lehet ezekhez a termékekhez jutni. És neked is jó érzés, hogy még egy dologgal tettél valamit az egészséged, a jól-léted felé.

Nekünk innen már csak egy lépés volt, hogy akkor figyeljünk arra is, hogy mi kerül a testünkbe az étkeink által…

Nem vagyok egy gyakorlott méregtelenítős fajta. Mielőtt elkezdtünk paleozni – azaz kábé két és fél hónapja – csináltam egyet, írtam is róla, ez volt a Dr.Steinberger féle kúra. Akkor is inkább csak önmagam megnyugtatására csináltam, hiszen egy antibiotikum kúra után voltam.

Egyébként mélyen nem értek egyet azzal, amikor az emberek teljesen átgondolatlanul, esztelen módon kezdenek valamilyen léböjt, vagy akármilyen kúrába méregtelenítés címén. Eszembe jutott, hogy Dr. Zacher Gábor nyilatkozta azt, hogy „kizárólag az a folyamat nevezhető méregtelenítésnek, amely során valódi mérgeket, például fagyálló folyadékot, vagy a vesebetegek szervezetében a kiválasztó vese rossz működése miatt felhalmozódó mérgeket klinikai megoldásokkal távolítanak el.” Persze azt mondom, ne lovagoljunk a szavakon. Nekem a vége tetszett a cikknek: „szerintem, ha valaki erőt vesz magán, és életmódot vált, teljesen fölösleges ilyen elvonulásokra (léböjttábor, méregtelenítő tábor) járnia.” Én bírom a pasit, jó fejnek tartom.

Szóval hogy mégis miért kezdtem bele ebbe a kúrába? Mert én nem méregtelenítésnek, hanem feltöltésnek szántam. Igazából a fogyás csak plusz pozitív mellékhatás, de én konkrétan jobban akartam érezni magam, vagy ha úgy tetszik újraindítani a szervezetem.

A 9 nap két részből áll: 1-2.nap nincs szilárd táplálék, viszont egész napra be van osztva megfelelő mennyiségű aloe vera gél, és por meg bogyó formájában megfelelő rost, protein, aminosav. A 3-9.nap egy étkezés (ebéd vagy vacsora) 600 kalóriás ételből állhat, de itt is van aloe vera gél, shake (csokis vagy vaníliás) meg táplálékkiegészítők. Korrekten összeállított kis dobozt kap az ember, minden teljesen egyértelműen van benne, kis füzet is jár hozzá, amiben mindenre választ kap az ember, és még fel is jegyezheted benne a fontos dolgokat.

Nagyon fontos a testmozgás közben, és a minimum 3 liter víz naponta. Alapvetően úgy ajánlják, hogy mindenki személyre szabottan kezdje el, mert például van, aki hízni szeretett volna, annak is megvan a módja.

És figyelem! Férfiak is meg tudják csinálni… Ezt csak azért mondom, mert én sem egyedül csináltam, hanem FÉRJjel, egyem a szívét. Érdekes egyébként, hogy nem kellett rábeszélni, az tény, hogy egy pár hónapig toltuk ezt a projektet, de aztán kiböktünk 9 olyan napot, amikor úgy tűnt, hogy belefér, és megadta a zöld utat. Jelzem, hogy kedvvel állt neki!

Azért a 9 nap történései megérdemelnek két posztot, és mivel még csak a 3. napon vagyunk túl, nem akartalak benneteket élménybeszámoló nélkül hagyni.

Tehát első két nap: hű, de hű… Nyilván marha nagy önbizalommal álltunk reggel a konyhapultnál, amikor meg kellett inni az 1,2 deci aloe gélt, még koccintottunk is. Hát vasárnap este már nem koccintottunk vele, képzelhetitek.

Félelmetes, hogy minden fejben dől el. Azt is elmondom miért. Nem voltunk éhesek, de frankón, a testünk, a gyomrunk nem volt éhes. Na de az agyunk. Te jó ég! Azért azt a skizofrén állapotot, amikor az agyad úgy viselkedik mint egy duzzogó 4 éves, hogy „ADJÁL ENNI!”… Hát mit mondjak, érdekes élmény. Volt, amikor röhögni is tudtam rajta. Alapvetően maga a cselekvés hiányzott, hogy eszel.

Ezt a két napot hétvégére időzítettük, és úgy, hogy ne kelljen menni sehova, már csak a 3-4 liter folyadék következményei miatt sem. Én féltem a fejfájástól, mert fejfájós típus vagyok, és nekem ez be is jött, pedig esküszöm nem vonzottam. Mindkét nap este éreztem, de egyáltalán nem volt elviselhetetlen, csak ott futott a háttérben, hogy úgy mondjam: „éreztem, hogy van fejem” típusúan.

Nagyban megkönnyítette a dolgunkat, hogy mindketten lefoglaltuk magunkat valami olyan tevékenységgel, aminél csak úgy röpül az idő. Én nyilván nem főztem, helyette magamhoz vettem egy jó kis könyvet, és olvastam. FÉRJ pedig mint kütyümániás, a számítógép előtt ült, ilyenkor hadd ne mondjam elég nehéz elvonni a figyelmét… Hát ez most kapóra jött!

Délelőtt beiktattuk a fél óra mozgást is, ez még jól is esett. Szerintem így, hogy ennyi paleozás a hátunk mögött van, könnyebb volt az első két nap. Én személy szerint sokkal rosszabbra számítottam. Vasárnap este már azért – legyünk őszinték – mindketten hisztisebbek voltunk, de akkor már az volt, hogy „Nyuszika, már a második nap végén járunk!”, úgyhogy ezen is túllendültünk.

Így három nap után máris centikben és kilókban mérhető fogyást tapasztaltunk mindketten. Közben mégis azt érezzük, hogy a testünk fel van töltve egészséggel, nehéz ezt megfogalmazni másképp.

Harmadik nap végén vagyunk, ez már tényleg könnyedén ment. Dél körül beszéltünk egymással az urammal, és megegyeztünk, hogy ezt a pillanatot, amikor két, szilárd táplálék mentes nap után az első falatot ebédnél bekaptuk, soha nem fogjuk elfelejteni…

Folytatása következik…

Ugyan írtam már régebben egy posztot az első bevásárlásról, egy életmódváltás előtt álló ismerősömmel való beszélgetés azonban rávilágított arra, hogy ez is nagy félelem általában, mielőtt belevág valaki. A „hol” kérdése, és a „de sokkal drágább, én tudom” kérdése.

A két és fél hónap alatt, amióta így élünk, nálam is beálltak viszonylag a szokások, az elején vettem olyan dolgokat, amik végülis nem kellettek, vagy nem fogynak annyira. De ez szerintem mindenkinél így van.

A „sokkal több pénzbe kerül” kérdéskörnél nem fogok szándékosan forintösszegeket írni. Mindenki különböző összegből takarékoskodik, és nyilván mindannyiunk kosarába más kerül egy átlagos háztartás vezetéséhez szükséges bevásárlás során is. Tehát teljesen értelmetlennek tartanám az „én egy hónapban 18.652,-Ft-ot költök ételre hagyományosan, paleoval pedig 18.738,-Ft-ot” típusú összehasonlítgatásokat.

Az arányoknál mindenki vegye azért figyelembe, hogy például a mandulatej lehet, hogy 790,-Ft egy liter, de abból nem fogy annyi, mint a tehéntejből. A bolti zsemlét lehet, hogy megveszed 50,-Ft-ért darabját, de az uram szokta mondani, hogy ráversz egyet és veszít egy dimenziót. Tehát gyakorlatilag a levegőért adsz pénzt. Az általam sütött kenyér lehet, hogy drágábbnak tűnik, de abból egy kis szelet is bőven elég, mert abban van anyag, arra hiába ütsz rá, nem fog összemenni. A kókuszzsírt szintén mindenki felrója rosszallóan, hogy de hát mennyivel drágább mint a napraforgóolaj. Az lehet, de ebből szintén nem fogy annyi, ráadásul ennek minden cseppjét felhasználod, mert nem büdösödik ha sütsz benne, akkor sem. És azt már nem is említem, hogy a napraforgóolajat, ha hevíted műanyagot csinálsz, nem véletlenül büdös meg habosodik… És ez most csak három példa a rengetegből.

Összességében én azt mondanám így két és fél hónap után, hogy a havi költségeink nem ugrottak meg, viszont teljesen átalakultak aszerint, hogy ezt a pénzt mire és hol költöm el.

Eddig én is a bevásárlásokat egy nagy áruházláncnál tudtam le, és azért tegyük a szívünkre a kezünket, onnan azért nehéz úgy kijönni, hogy csak 1-2ezer forintot költesz. Pláne, ha nagybevásárlást csinálsz, mert ugye olyankor beugrik a kosárba több minden. Na, hát nálam ez változott meg most nagyon.

Az áruházláncnál gyakorlatilag csak a zöldég és gyümölcsfélét veszem meg. Igen, tudom, hogy egy szép ideális világban az lenne a módi, hogy azt írom a piacon szerzem be ezeket, de nem hazudok nektek, nálam nem így van. Az én lakhelyemhez közelebb van az egyik nagyáruház, nekem időtakarékosabb, ha oda ugrok be. Másrészt manapság a piacokon sem biztos, hogy háztájit kapsz, ők is nagyrészt a nagybaniról szerzik be a cuccot, akkor meg nem mindegy?

Egyből nem engedek csak, hogy a savanyúságot, savanyú káposztát csak és kizárólag a piacról egy bácsinál szerzem be, mert tudom, hogy ő nem használ cukrot. Mindenesetre ez volt az első kiakadásom, amikor elkezdtem figyelni a rejtett cukrokra, hogy a boltban kapható előre csomagolt savanyú káposztánál az összetevők között ott volt a cukor. Hát kérdem én, mi a fenét keres a savanyú káposztában a cukor???

Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy a városunkban van egy speciális igényeket kielégítő bolt, le is írom a nevüket, megérdemlik: Kalendárium Gastro Galéria Tehát az étkezésünk nagy részéhez szükséges alapanyagokat innen szerzem be. Többek között tartósítószermentes kolbász, szalámi, paleo speckós cuccok, cukorhelyettesítő, Cocomas, ToTu, lisztek. Ha éppen valamiből nincs, felírják, megrendelik, nagy köszönet nekik, hogy vannak.

Ráadásul értékelem, hogy képben vannak, hasonló életmódot folytatnak, ezért teljesen hitelesen tudnak nekem ajánlani újdonságokat. Az elején például ott kaptam tanácsot a cukorhelyettesítőre, amit azóta is használok.

Szeretek betérni általában hetente egyszer, mert amellett, hogy barátságosak, nekik tényleg a vevők és az igényeik számítanak, és próbálnak ahhoz igazodni. Minden héten találok valami újdonságot, utoljára sült teát vettem, ezt még nem próbáltam, de biztosan írok majd róla.

Tehát ezek az én szokásaim, remélem sikerült eloszlatni egy pár félelmet és sorvezetőként tud szolgálni azok számára, akik még csak kacérkodnak a az életmódváltoztatás gondolatával…

Két és fél hónap paleozásnál tartunk a férjemmel. Nem szeretem a diéta szót használni, mert ez minden tekintetben inkább életmód. Ezért szoktam felhúzni a szemöldököm, amikor megkérdezik, hogy „És akkor ez most meddig fog tartani?” vagy hogy „És akkor ezt meddig csináljátok még?”, meg az „Akkor most, hogy lefogytatok, már minek csináljátok?” . Azta… Na hát erre most mit válaszolsz kultúráltan? Ugye?

Tehát nem, nem tudom meddig csináljuk, számunkra ez tényleg nem diéta, hanem életmódváltás. Ami nem azt jelenti, hogy fanatikus, elvakult keményvonalasok vagyunk, csak annyit, hogy törekszünk ezek szerint az alapelvek szerint étkezni. És most figyeljetek, nekünk is vannak gyengéink. Például van egy kávézólánc, akiknek megdöglök a latte-jáért, és bizony azt tehéntejből csinálják. Persze felárért lehet kérni mandulatejből, de ebből azért nem engedek, ha már latte, akkor legyen abból, amiből… Lehet belőle kicsit, közepeset és nagyot kérni, hát én mindig egy lavórral kérek… Persze nagyokat röhögnek, amikor mondom, hogy egy lavór lattét szeretnék…

Amit ki akartam ebből hozni, hogy ez alatt a két és fél hónap alatt volt egy – két alkalom, amikor bizony elcsábultam erre a tejeskávéra, de nem éreztem belerondításnak az életmódomba. Akkor és ott megengedtem ezt magamnak. Más kérdés, hogy volt amikor megfájdult tőle a hasam, hiába no, el vagyok szokva a tehéntejtől.

De egy nagyon kedves ismerősöm mondta, és milyen igaza van, hogy törekszünk a száz százalékra, de azért nem esünk kétségbe ha becsúszik egy-egy paleonak nem mondható dolog…

Mindenesetre ez most eszembe juttatott egy jelenséget, amin én személy szerint felhördültem. Néha háttérként megy nálunk az országos zenetévé, és most nem a Muzsika Tv-re gondolok, hanem a másikra, ami a fiataloknak szól. Minden negyed órában a reklámokban mondjuk 8-ból 6 valamilyen gyógyszerről vagy egészségügyi készítményről szól. Ez már önmagában felháborító, hogy így próbálják szocializálni a fiatalokat, de aztán nemrég elkezdett egy gyógyszergyár nyomatni a tejcukor allergiára valamilyen gyógyszert.

El tudom képzelni, ahogy egy irodában összeült a marketingcsoport, hogy „hú, gyerekek mindenki elkezdett egészségesen étkezni, gáz lesz, találjunk ki erre valamit… Hmmm… Mit is? Hú, csináljunk akkor egy olyan bogyót, amit a fiatalokat megcélozva fogunk értékesíteni, hogy ha kávézás előtt bekapják, akkor majd nem fog fájni a hasuk…” Jesszus, de tényleg! Nézzétek nem vagyok orvos, sem egészségügyi dolgozó, de azért a józan paraszti eszemmel is durvának tartom, hogy ilyen nyilvánvalóan kiforgatják az egyértelműt a gyógyszergyárak. Mert hogy allergiás vagy a tejre, laktózra, akkor könyörgöm ne bogyót vegyél be, hanem tedd rendbe az étkezésed…

Egyébként húsvét előtt tele volt minden olyasfajta reklámokkal is, amik a gyomrot rakják rendbe, éppen csak ki nem mondták, hogy zabálj, zabálj, majd bekapsz egy Bilagit-ot, aztán minden rendben. Hát nem nonszensz?! Komoly bajok vannak itt a gondolkodással, de tényleg… Mindenesetre ha már egyvalakit sikerül meggyőznöm, hogy gondolkodjon másképp, már megérte…

Akartam egy posztot szánni ennek is, gondolom sokakat érdekel, hogy hogyan lehet paleo-san megoldani az ünnepeket, például a húsvétot. Van egy jó hírem: könnyedén. A rokonság meg is jegyezte, hogy azért ez így még nagyobb piszkosság, hogy nem elég hogy lefogytunk, még jól is érezzük magunkat és egyáltalán nem jelent kínlódást, hogy mást választasz az asztalról, mint eddig… Tehát értitek: fogyás = kínlódás = rosszul érzed magad közben = elcsábulsz. Hát ezt mi most megcáfoltuk.

A legjobb dolog ebben az életmódváltásban, hogy nem kínlódásként éljük meg. De ez nyilván azért van, mert nem is éhezünk. Soha. Eddig én próbáltam olyan diétát, hogy öt után már nem ettem semmit, napközben is csak keveset, én olyan éhes voltam, hogy konkrét házisárkánnyá váltam otthon azokban a napokban, hetekben. Most meg azért van, hogy este nyolckor is lelkifurdalás nélkül eszem egy pár szelet sonkát mondjuk olajbogyóval…

Visszatérve a húsvétra, mivel az összejövetel nálunk volt, ezért én előző nap csináltam egy adag fűszeres cukkinit, meg brokkolis kosárkákat. Ezek másnap melegítve is jók, szóval príma megoldás. Teljesen hagyományos menü volt, mert rajtunk kívül mindenki azt szereti, vagyis húsleves, rántott hús, krumpli, rizs többek között.

Na most, húsleves tészta nélkül zöldségekkel tök rendben van paleosoknak is, nálunk volt még halászlé, aminél a helyzet ugyanaz. A főételnél nyilván nem csak rántott hús volt, hanem natúr szelet is, meg köretként zöldsalátát és csalamádét is lehet választani. Gyakorlatilag választás kérdése, vagy inkább elkerülés kérdése az egész.

Jó, igen, tudom ha te mész vendégségbe rázósabb ügy, bár szerintem hagyományosan is mindenki csinál valamilyen salátát vagy kitesz az asztalra valamilyen savanyúságot. És alapvetően nem rondít bele senki étkezésébe, ha ezen az egy napon csöppet megengedőbb. Itt mondjuk nem a krumpli – rizs kombóra gondolok, hanem ha valahol rántott hús van, akkor nyilván nem állunk neki lefejtegetni a panírt róla, merthogy mi paleozunk…

A legcsábítóbb a desszert, bár most úgy vagyunk már vele, hogy nem is kívánjuk az édes hagyományos sütiket. Én azért csináltam aranytartaléknak előző nap Cocomasból csokis habot, nekem az teljesen jó volt. Annyi „bűnözésem” volt, hogy a csokis mignon-nak nem tudtam ellenállni, megkóstoltam, de nem kattantam már rá, mint régen, amikor kettőt-hármat is simán bevágtam belőle. Sőt, szinte zavart, hogy annyira édes… De tényleg!

Úgyhogy a lényeg, hogy ne parázzunk rá, paleosan is lehet vendégséget is tartani, meg vendégségbe is menni, csak okosan kell választani, és némi megengedés is beleférhet ezekben az esetekben…

Ez a leves megint csak megengedőnek bizonyult, mert van benne egy marék kukorica és egy marék zöldbab is. Ezt viszont bármivel helyettesíthetitek. Klasszikus kertész leves – az óvoda óta tudjuk – akkor jó, ha minél többféle zöldségből készül. Persze tudjuk azt is, hogy ott mindig a maradék zöldségekből készítették, olyan is volt az íze…

Tehát egy gyors „mindentbele” leves és TúróRudi gombóckák lett a mai ebéd. A leves a koriandertől hihetetlenül finom lett, a gombóckák pedig nagyon gyorsan elkészíthetőek és semmiféle konyhai tudást nem igényelnek, összekevered a hozzávalókat és kész.

Kertész leves Sárgarépát, vöröshagymát és egy fél karalábét összevágtam, kókuszzsíron megfuttattam, majd mehet rá a pirospaprika, és víz. Utána mehet a többi zöldség, nálam egy kis brokkoli, kelbimbó, zöldbab és kukorica, hát így pont elég színes és ízes lett. A férjem miatt került bele egy kis karikákra vágott paleo debreceni is, miattam meg egy marék paleo tészta. Fűszerek: só, zellerpor, bio fokhagyma granulátum, őrölt koriander. Felforralod, forrás után nagyjából 20 perccel kész is.

TúróRudi gombóckák Két kis doboz ToTu-t édesítettem cukorhelyettesítővel, egy citrom reszelt héja, egy kis citromlé, vaníliakivonat ment még bele. Szándékosan nem írok arányokat, mert a család szája szerint készül szerintem mindenkinél, szóval bátran kóstolgassatok közben és hagyatkozzatok az ösztöneitekre. Ha ez megvan, annyi krémes ToTuval keverjétek össze, hogy gombócokat lehessen formálni belőle. Nálam ez nagyjából két evőkanál volt, de szerintem túltoltam, mert gombóckákat csak nagy nehezen sikerült belőle formálni, annyira szétfolyt. A végén eritrites 70%-os étcsokit olvasztottam és a tetejét megcsorgattam vele. Hát ízre nem a tökéletes TúróRudi, de illúziónak tökéletes lett ez is!

Ez a hét már a húsvét előtti teendők jegyében telt. Vendégváró nőknek ezt nem kell elmagyarázni… Ha már húsvét, meg tavasz – az időjárás tréfája ellenére is – akkor tavaszi nagytakarítás meg ablakpucolás. Plusz munka, plusz bevásárlás a hétvégi vendégseregre, akiknek nagy része naná, hogy nem paleos, hanem hagyományos táplálkozású. Locsolkodókat nem várok, de a hagyományos családi összejövetel nagyjából 13 fővel most nálunk lesz.

Na hát ember legyen a talpán, aki mindezek mellett új receptet próbált volna ki. De mivel az én blogom elsősorban a férjem és az én életmódváltoztatásunkról szól, ezért kötelességem a heti táplálkozásunkról is szólni, avagy hogyan oldd meg paleosan a hajszás heteket.

Természetesen voltak igazi született feleséghez nem méltó megoldások, fúj… Például rögtön első nap, hétfőn voltam bajban, hiszen hétvégéről nem maradt meleg étel, nem gondolkoztam előre, és későn is értem haza. Úgyhogy aznap az esti étkezést hidegből dolgozva oldottuk meg. Ha sütök kenyeret, azt én mindig felszeletelve lefagyasztom, gyakorlatilag sosem fogy ki, mert erre azért odafigyelek. Teljesen önző okokból, mert ilyen esetekben életmentő lehet. Szóval kenyér szeletek ki a fagyasztóból, füstölt sonka, kolbász ki a hűtőből, kis olívabogyó, paprika, paradicsom a megengedőknek.

Másnap szintén hihetetlenül megúszós voltam, mentségemre szóljon, hogy egész nap tavaszi nagytakarítottam. Ebédre egy gyors rántottát ütöttem össze, vacsorára pedig rendeltünk. Grillezett zöldségek, friss saláta és csirkemellcsíkok, FÉRJnek pedig csirke helyett pisztráng, de ugyanezekkel a köretekkel. A jó hír az, hogy ezzel szerintem sikerült egy tökéletesen paleo választást abszolválni.

Szerdán már főztem, de túl sok időm most sem volt, és mivel zöldborsóm volt itthon (fagyasztott), gyorsan felraktam egy levest. Tudom, tudom, paleosoknak a hüvelyesek nem férnek bele, nekem viszont igen. Mellé kisütöttem egy pár szem palacsintát, ebben azért csaltam, mert előre elkészített paleo lisztkeverékből dolgoztam, hihetetlenül megkönnyítik az ember dolgát. A töltelékkel trükköztem, ugyanis a biokakaóporos eritrites megoldás a múltkor annyira nem jött be, most meg volt még egy doboz krémes ToTu-m, abba tettem egy evőkanál paleo csokis mogyorókrémet, egy kis édesítőt, és egy fél banánt. Hát ez valami istenien sikerült így…

Némi szót az édesítőről, ha már megemlítettem. Mostanában Dia Wellness 1:4 arányú cukorhelyettesítőt használok, elképesztően gazdaságos. Jó az íze, és én sem hittem el, hogy kábé feleannyi elég belőle mint az eritritből, ezért aztán kénytelen voltam egy bögre kávét az elején halálédesen meginni. Nem baj, tanultam belőle, de tényleg alig kell belőle használni.

Mára még maradt a tegnapi levesből, sőt a palacsintából is, úgyhogy még egy nap kipipálva. Holnapra szerintem bevetek egy könnyű tonhalas salátát, és elmondhatom, egy hetet sikerült paleosan végigcsinálni úgy, hogy az ételkészítésbe nem kellett megszakadnom… Ne szégyelljük, van az úgy, hogy nincs kedvünk/időnk/energiánk játszani a tökéletes háziasszonyt. Nincs ezzel baj, a tanulság, hogy paleos megoldás ilyenkor is mindig van…

Nem tudom kinél hogy szokták, a mi családunkban a hurka – kolbászt anyukám mindig karikára vágott krumplival egyben sütötte meg. Én is ezt a hagyományt követtem, ma pedig mindezt paleosítottam is. Ez most nagyképű kijelentés volt, ugyanis rém egyszerű az egész…

Hurka-kolbász paleosan, zellerrel, savanyú káposztával Jó kis háztáji hurkát, kolbászt sikerült beszerezni, ami a mélyhűtőben várta jó sorsát. Egy tepsibe szépen elrendezgettem, krumpli helyett pedig egy jó nagy zellert felvagdostam vékony szeletekre, megsóztam, és köré rendeztem. Majd megkoronáztam az egészet savanyú káposztával. 200 fokon sütöttem, majdnem másfél órát, félidőben megfordítottam a hurkát, a kolbászt. Fontos, az elején ne felejtsétek el villával megbökdösni!

Újabb gyöngyszem került az utamba. Menet közben vettem azonban észre, hogy a megadott alapanyagokból van olyan, amiből nincs éppen itthon annyi, amennyi kellene, de nem esünk ilyenkor kétségbe, hanem helyettesítünk. Így tettem én is, szóval leírom az eredeti receptet, meg hogy én mit mivel helyettesítettem, és látni fogjátok, hogy a végeredményen ez nem változtatott semmit.

A recept úgy szól, hogy fontos, hogy csak akkor szeleteljük fel, ha már teljesen kihűlt. Tartsuk magunkat ehhez, és nem, a langyos sem elég… A tápiókakeményítőről azt írják, hogy megváltozhat az állaga ha fagyasztjuk a pékárut, ezt még nem tudom, de majd írok róla, ha tényleg így van.

Saját felelősségre mindenki olvasson utána, hogy belefér-e a táplálkozásába a nyílgyökérliszt vagy a tápiókakeményítő, sok ellentétes nézetet olvastam, hogy magas a szénhidráttartalma meg hogy az autoimmun betegeknek kifejezetten tilos. Nálam nyilván mértékkel, de belefér az étkezésembe.

Paleo ToTu-s kenyér

Hozzávalók:

200 gramm Totu
2 evőkanál folyékony kókuszzsír
100 gramm kókusztej

6 tojás
2 teáskanál só
fél teáskanál szódabikarbóna
1 teáskanál almaecet

110 gramm szezámliszt (nálam ez szezámliszt és dióliszt keveréke lett)
30 gramm kókuszliszt
100 gramm nyílgyökérliszt (nálam ez nyílgyökérliszt és tápiókakeményítő keveréke lett)

Az első három összetevőt összeturmixoljuk, majd jöhet a második fázis, ezzel is turmixoljuk. A végén adjuk hozzá a liszteket, én itt már turmixról átváltottam kézi dagasztókaros mixerre az állaga miatt. Mehet bele az őzgerincformába, 190 fokon 60 percre, aztán hagyjuk kihűlni, majd szeleteljük.

Régóta kerülgettem már ezt a karfiolrizs nevezetű köretet, és úgy látszik a hiba az én készülékemben van, mert nekem tökre nem olyan lett, mint amit írnak róla mindenhol. Mindenesetre rossznak nem mondanám, csak vannak ezzel kapcsolatban is tapasztalataim, úgyhogy mindenképpen megosztom ezt veletek.

Tehát a nagykönyv szerint „élő” karfiolból (értsd: nem fagyasztott) készítve, olajon megpirítva, majd felöntve vízzel, pergős, rizs állagú lesz. Hát jól van. Nálam már ott bukott a mutatvány, hogy nem volt élő karfiolom, viszont volt egy csomag fagyasztott. Mivel ezt persze sehol nem írják, hogy ezzel hogy működik a dolog, hát gondoltam, majd én kitapasztalom. (Csendben jegyzem meg, hogy amióta egyszer egy élő karfiolból készített egész fazék levest ki kellett öntenem olyan vegyszeríze volt, azóta fenntartásaim vannak az élővel. Fagyasztottban még sosem csalódtam.)

Szóval zacskót kivettem úgy két órával korábban, szétterítettem a karfiolt, hogy kiolvadjon. Majd elővettem az aprítómat, aztán szépen 3-4 rózsánként gondoltam felaprítom rizsszem nagyságúra – ahogy a receptek írják. Aha, persze. Hát most vagy én nem vagyok normális, vagy egyszerűen fagyasztottból nem működik, de vagy 20 percig aprítgattam egy csomag karfiolt. Kínlódás volt, na… Nyilván ugye még jeges volt, más ilyenkor a víztartalma, értem én, de akkor is kész voltam tőle. Komoly káromkodás közepette végülis meglett.

Aztán folytatódott, hogy ugye olajon pirítsuk meg, hát ugye, inkább pürésedett mint pirult, ahogy a jeges karfiol kezdett olvadni. Megsóztam, pici vizet öntöttem még rá, aztán hagytam puhulni. A végeredmény rizsre kicsit sem hasonlító, inkább közelebb a püré állaghoz, de összességében egy egész jó ízű valami lett. Valószínűleg tényleg abban van a hiba, hogy nem szabad fagyasztottal próbálkozni, elhatároztam, hogy ki fogom próbálni élővel is majd, nem fogom feladni, és akkor majd jövök annak a tapasztalatával is.

A bolognai ragu viszont isteni lett:

Bolognai ragu

Egy hagymát és egy répát aprítóba tettem, majd mehet egy kanál olajon egy edénybe, sóztam, fokhagymát tettem bele, fűszereket – oregánó, bazsalikom, kakukkfű. Darált pulykahús, és egy 140 grammos Kecskeméti sűrített paradicsom meg egy löttyintésnyi víz ment még bele. Kábé fél órát rotyogott fedő alatt és kész is volt.