PaleoTündér

Az új zsemlerecept kapcsán vadászom azokat az ötleteket, ahova a maradék tojássárgákat fel lehet használni. Újból zsemlét sütöttem, és olvastam valahol a banánpalacsinta receptjét, amihez viszont kitűnően működik a maradék. Feltéve, ha…

Tehát a recept állati egyszerű: banán és tojás kell hozzá. Az eredeti recept az 1 banán és 1 tojás arányokat ajánlja, de én úgy vagyok vele, hogy egyszer élünk, merjünk bátrak lenni, meg különben is hát azért sütöm meg, hogy elfogyjanak a tojássárgák, szóval nálam ez így alakult: 1 banán, 1 egész tojás és nagyjából 4 maradék tojássárgája. Ezeket kézi mixerrel habosítottam össze, a banánt előtte egy villával azért szétnyomkodtam, de nagyjából egynemű tésztát kell kapjunk.

Viszont a sütéshez jönnek a tippek, trükkök, praktikák, tudnivalók. Nevezetesen:
– ne legyen nagyon forró a palacsintasütőd, mert pillanatok alatt leég.
– cuki kis formákban gondolkodj, eszedbe se jusson nagy méretű palacsintát sütni belőle, mert az istennek se fogod tudni megfordítani.
– ha túl folyós a tészta, márpedig az lesz, a cuki kis forma – légy felkészülve – valamilyen amőbaszerű képződmény lesz, mert úgy el fog folyni a serpenyőben a nyers tészta mint egy gyors hegyi patak vize.
És ha úgy jársz mint én, hogy hirtelen ott találod magad a serpenyő fölött káromkodva, mert nem hogy nem tudod megfordítani, de kábé összekaszaboltad az egészet a francba, akkor légy kreatív, töltse el arcodat egy angyali mosoly, és mondd azt, hogy ez bizony nem palacsinta, hanem császármorzsa. És szándékosan így akartad, hogy kinézzen. Pont.

Egyébként utólag azt mondom, hogy a lágy tésztán opciósan lehet mondjuk egy kanál valamilyen magliszttel sűríteni, nem próbáltam, de akár még működőképes is lehet.

Szóval a képen prímán láthatjátok a fázisokat. Jobb oldalon van a „még nem forró palacsintasütőben sütött, viszonylagosan elfolyó, de azért még meg tudtam fordítani” állapotot. Nagyjából a középső sorban vannak a „már túl forró sütőben sütött, és emiatt hamar odakapott, és már nem nagyon lehet megfordítani szépen” verziót. És a bal oldalon a kedvencem, az összekaszabolt és éppen ezért császármorzsának fantasztikusan elfogadható fázis.

Hát így. Viszont ettől függetlenül a receptet bátran ajánlom, mert nagyon finom. Porrá őröltem cukorhelyettesítőt a tetejére, és xilites baracklekvárral, valamint paleo mogyorókrémmel ettük. Egy erős leves után jolly joker második fogásnak.

Hétvégére készülvén még bőven van idő beszerezni a hozzávalókat, egyébként pedig ez amellett, hogy iszonyú gyorsan megvan, és persze paleo-s, alapvetően az „izmos reggeli” és a „light-os ebéd” közé helyezném, ha kategorizálni kellene.

A történet igazából nagyon egyszerű, szombaton egy vacsorára voltunk hivatalosak, ahol tudtuk, hogy jól tele fogunk lakni, de azért valamit mégiscsak kellett volna dél körül ennünk. Hát ez lett belőle…

Felsorolás jellegűen:
– minden idők legjobb paleo zsemléje
– friss saláta tökmagolajjal (vagy balzsamecettel)
– cukormentes paleo mustár
– bacon (én ezt a sütőben sütöm, egyszerűen tepsire helyezem a szeleteket és kábé 10 perc alatt kész 200 fokon)
– fűszeres sült cukkini (hámozva, karikára vágva, cayenne borssal megszórva, 200 fokon 20 perc alatt megvan)
– tojásmuffin (muffin mélyedésbe egy-egy karika csípős kolbász, majd egy-egy tojás ráütve, megsózva, 200 fokon 20 perc alatt megsütve)
– sült koktélparadicsom.

És akkor következzen kis segítség, hogy hatékonyak is legyünk és tényleg gyorsan végezzünk:
– először megsütöttem a zsemléket, (azért fontos, hogy ezzel kezdjünk, mert itt maradni fog tojássárgája, ráadásul a zsemléknek hűlniük is kell)
– aztán betettem a bacont, és az alatt a 10 perc alatt, amíg elkészült, előkészítettem a cukkinit,
– mehet be a cukkini 20 percre,
– addig elő tudjuk készíteni a muffinsütőt, benne a tojásokkal (itt el lehet használni a zsemléből maradtakat), a többi mélyedésbe pedig nagyjából 4-4 szem koktélparadicsom került, ez is mehet be a cukkini után a sütőbe.

Szóval néha nem árt átgondolni a főzés lépéseit a hatékonyság érdekében. Időt spórolunk vele, az egész nagyjából 1 óra alatt tényleg megvan. És most ebben az esetben még egy plusz, hogy a zsemlesütésből maradt tojás sárgákat is fel tudtuk használni.

A kenyérsütés nálam heti feladat, ugye ezt már írtam, hogy hétvégén megcsinálom, felszeletelem, lefagyasztom és egész héten tök jól elvagyunk vele. Az elején persze voltak nagyon csúnya félrenyúlások, például a szezámliszttől keserű lett, de ezek nagyon jó kis tapasztalatok tudnak lenni.

Mindenesetre egy ideje főleg dió alapú kenyeret csináltam, meg nem receptből, hanem érzésből, erről is írtam már egy bejegyzést.

Most azonban úgy döntöttem itt az ideje Szafi új lisztkeverékét kipróbálni, mégpedig a szénhidrátcsökkentő lisztkeveréket, és zsemlét sütöttem belőle, ami nála hamburger zsemle néven fut. Hát, én nem hamburgernek használtam, hanem csak úgy szendvicsnek, reggelire, de kedves olvasóim, azta és hűha. Úgy érzem belefutottam minden idők legjobb paleo zsemléjének receptjébe. Ja, és FÉRJ mércéjén is bőven átment, azt mondta soha többet másból ne süssek kenyeret vagy zsemlét…

A recept egyetlen hátránya, hogy egy adagnál (kábé 4 kis zsemle) 3 tojás sárgája megmarad, de ha mondjuk egyet le is számítolunk belőle, amivel megkened a kis zsemlék tetejét, hogy szép fényesek legyenek, még akkor is marad kettő.

Persze nem lehetetlen küldetés elhasználni, csak gondoltam felhívom rá a figyelmet, mert esetleg érdemes előre gondolkodni és valami olyat főzni kenyérsütés előtt/alatt/után, amibe el tudjátok használni a maradék tojássárgáját. Felhasználási ötletek, amik most így gyorsan eszembe jutottak: rántotta (persze plusz egész tojással), vagy a színes tükörtojás tetejére, vagy ha valami olyan levest főztök, akkor abba is bele lehet csurgatni, aztán utána mehet a közelharc, hogy ki fogja megtalálni a végén az egész tojássárgákat a tál levesben.

Minden idők legjobb paleo zsemléje

50 g Szafi Fitt CH csökkentő lisztkeverék
30 g Szafi Fitt sütőliszt
1 tojás
3 tojásfehérje
1,5 g szódabikarbóna
1 nagy csipet só
100 g langyos víz
A száraz hozzávalókat összekevertem és ráöntöttem a folyékony hozzávalókat, majd összegyúrtam. 5 perc pihentetés után a tésztát én 4 egyenlő részre osztottam, mert cuki kis apró zsemléket szerettem volna. Érdemes kicsit laposabbra formázni, mert meg fog nőni a sütőben! Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem őket, a tetejüket lekentem tojássárgájával, végül megszórtam szezámmaggal. Előmelegített 220 fokos sütőben 15 perc, majd 200 fokon még 25 perc.

Aztazúristenitneki, most látom csak, hogy megint milyen régen jelentkeztem. Akkor legyen úgy, hogy ez a poszt most két részből fog állni, egyrészt lesz egy kis betekintés az elmúlt hetek étkezésébe, másrészt pedig egy megengedős paleo leves receptet is hoztam.

Namármost, egy pár hónapja új munkahelyen kezdtem dolgozni, ami csak azért érdekes, mert az étkezésünket két dologban érintette: nem egy adott helyszínen vagyok minden nap, tehát az ebéd kiszámíthatatlan hogy hol fog érni, a másik pedig hogy fejből főzök, nagyon ritkán tudok új receptek után nézni.

Alapjáraton tök örülök neki, hogy immár egy éve átálltunk erre az életmódra, mert valahogy annyira belém égett ez a fajta bevásárlás, mint másodikban a szorzótábla. Úgyhogy otthon nem kúsztak be a tiltólistás alapanyagok, ugyanúgy üresnek látom a szupermarketeket, inkább csak a zöldség és gyümölcs beszerzést intézem ott. És továbbra is súlyozottan válogatok a kedvenc paleo boltomban, innen is csók nektek Kalendárium Gastro Galéria.

A reggelem továbbra is tejeskávéval indul, kapszulás fajta, szóval nem kifejezetten paleo, viszont cserébe magtejet öntök hozzá, úgyhogy így azért máris jobban néz ki. Azért fényezem ezt most annyira, mert gyónnom kell nektek, az elmúlt hetek nagy elhajlása az, hogy amikor a kollegák kávéznak, akkor alkalomadtán én is beszállok – mert ugye ki tud ellenállni a friss kávé illatának, meg valahogy ennek közösségi élménye is van, és hát új munkahely, közösségi élmény, ne maradjunk már ki. Viszont tehéntej szokott belekerülni, mert feketén én nem szeretem, egy héten 1-2 alkalom ez, de feltett szándékom, hogy ezt nagyon lecsökkentsem valahogy, mert közben meg érzem, hogy a tehéntej nem tesz jót nekem.

Akár utazom éppen, vagy akár az irodában vagyok egész nap, a délelőttöt átvészelem valamilyen gyümölccsel – mondjuk az más kérdés, hogy most már fokozottan tele a micsodám a téli kínálattal, megdöglök már egy jófajta friss eperért. Vagy őszibarackért. Vagy dinnyéért. Vagy akármiért, csak ne a banán – kiwi – alma kombót kellene tolni. Igazából szeretem, nincs is ezzel semmi baj, de nekem már annyira kellene a tavasz… De hát gondolom sokan vagyunk így.

Elkalandoztam. Tehát délelőtt mondjuk egy banán, egy joghurt (Hideg Nyalat paleo joghurt, eldobom magam tőle, annyira finom), meg mondjuk ha utazok, akkor mindig van nálam egy zacskó majomkenyer.hu-s paleokeksz. Nem, egyik cég sem fizet nekem a reklámért (sajnos – és most érezzétek a kikacsintást), viszont azért írom le ilyen részletesen, hátha segít valakinek, ha tanácstalan a válogatásnál.

Itt megint kitérnék arra, hogy ha vásároltok, első körben valószínűleg elájultok, ha a paleos cuccok árára néztek. Nos, hangsúlyozom, ha teljesen átálltok ilyen étkezésre, egyszerűen nem fogtok enni annyit, mert nem lesztek farkaséhesek. Például itt van ez a keksz téma, nincs is benne túl sok, drága is mint az arany, de cserébe állati sokáig elég. Nálam kifejezetten elsősegély miatt van, ha csúszik az ebéd megbeszélések miatt mondjuk, akkor van nálam valami a tarsolyban, és mégsem valami olyanért nyúlok, ami nem megengedett ebben az étkezésben. Egyébként ilyen jolly joker lehet még az aszalt gyümölcs is.

Na de következzen az ebéd: ebben azért az utóbbi hetekben bőven megengedő voltam, mármint paleos szempontból. Van az ételfutáros megoldás, nálam most nem játszik a több helyszín miatt. Viszont menüztetős étteremben a legritkább esetben tudsz paleosat választani, meg merem kockáztatni, hogy egyáltalán nem. Ellenben ha úgy esik, hogy így tudom megoldani az ebédet, akkor nem játszom az eszemet, azt választom, amihez a nagyobb kedvem van, legyen ez főzelék akár, vagy krumplis tészta. Meggyőződésem, hogy nem ezen fog múlni…

Aztán elérkeztünk az estéhez, amikor vagy főzök valamit, inspirálódok saját magam által, vagyis felcsapom a RECEPTKÖNYVEM, aztán választok valamit. A másik megoldás, és most tök őszinte leszek ismét, hogy van olyan, hogy felmentem magam a főzés és minden alól, aztán rendelünk valamit. Jó, mondjuk én alapjáraton szeretem a cézár salátát, ez nekem benne van a top3-ban rendelés szempontjából, de ha éppen pizzát kívánunk vagy tésztát, akkor jöhet az is.

Úgyhogy összességében változott valamelyest az étkezésünk, jobban megengedősebb lett, és ennek érezzük is hátrányát, viszont ez az időszak most ilyen, ebből pedig megpróbáljuk a legjobbat kihozni.

A recept, amit pedig ígértem, szintén egy megengedős paleo leves, a kukorica tekintetében. Viszont az elkészítés, és a kukoricán kívül minden, paleo alapanyagból van.

Kókusztejszínes kukoricaleves
Sárgarépát, vöröshagymát és két szem édesburgonyát megpucoltam és felvágtam darabokra, elkezdtem kókuszzsíron pirítani. Amikor már a hagyma üvegesnek tűnt, akkor felengedtem vízzel, raktam bele fagyasztott kukoricát és fűszereztem: só, őrölt koriander került bele. Forrástól számított 10 perc múlva paleo tarhonyát raktam bele, ezzel még 10 percet lobogott. Amikor lezártam, félrehúztam, és az 1 doboz Cocomast (kókusztejszín) akkor kevertem bele, amikor már kicsit kihűlt a leves.

Nem mondok új sztorit azzal, hogy ismét halál éhesen estünk haza este. Ilyenkor azért hajlamos lenne az ember nagyon – nagyon megengedő lenni, ha csak úgy fogyózna és diétázna, és nem pedig életmódot váltott volna.

Nálunk ez utóbbi történt meg immár egy éve, és az igényünk erős, hogy még ilyen nagyon éhes állapotban is valami egészséges, finom, gyorsan elkészíthető, lehetőleg paleonak megfelelő étket együnk. Tehát hazaestünk, hűtő ki, benne kaliforniai paprika, tojás többek között, és én, akinek nincs kedve ott álldogálni a konyhában. Ebből jött létre a színes tükörtojás.

Színes tükörtojás
A három féle színű kaliforniai paprikát felvágtam apró darabokra. Csorgattam rá egy kis folyékony állapotú kókuszzsírt és megsóztam. Fűszereztem japán öt fűszer keverékkel, de igazság szerint ez tökre ízlés függő, bármit használhattok, ami éppen otthon van, nem kell túlgondolkodni, majd beleraktam egy kerámia piteformába. 200 fokon a sütőben kábé 20 – 30 percet sütöttem.

Kivettem és öt tojást csak úgy egyben ráütöttem a tetejére, majd ezzel még visszatoltam a sütőbe. Innentől szintén személy- és ízlésfüggő, hogy ki hogy szereti a tükörtojást, én hülyét kapok, ha folyik a közepe, úgyhogy bő 10 percig hagytam. A végén még melegen megszórtam egy kis cayenne borssal, mert ugye FÉRJ nagyon szereti a csípős cuccokat.

Oké, a lencse nem paleós. Én viszont úgy vagyok vele, hogy a borsóval és egyéb hüvelyesekkel egyetemben nem tudok lemondani róla, csak mondjuk nem gyakran esszük. Újévkor meg amúgy is kötelező, mégiscsak ki merné felvállalni, hogy esetleg nem eszik január elsején, aztán tényleg nem lesz pénze azon az éven… Na ugye…

Ezért, hogy rá is segítsünk még januárban bőven erre – nehogy már ezen múljon a család pénzügyi helyzete – csináltam egy lencsefőzeléket, curryvel.

Úgy tűnhet, hogy mostanában mi csak curryvel fűszerezünk, az utolsó két receptemet nézve mindenképpen. Ez valahol igaz is, bár én inkább úgy mondanám, hogy újra felfedeztem és kísérletező kedvemnek engedve egy csomó hagyományos fogást is megbolondítok vele.

A főzelék rántás nélkül készült, kókusztejszínnel sűrítve és curryvel fűszerezve. Príma lett… A húsgolyók hozzá most időspóroló módon Ikeás zöldség- és húsgolyók lettek. És ha már időspórolás: a lencse vöröslencse, mert az kábé 15 perc alatt kész van.

Currys vöröslencse főzelék
Egy kis fej vöröshagymát feldaraboltam apróra, pici kókuszzsíron elkezdtem üvegesre pirítani, közben a vöröslencsét megmostam, és rá is dobtam a hagymára. Pici vízzel felöntöttem, sóztam és kábé 10 percet hagytam főni. Akkor beleöntöttem egy kis dobozos Cocomas-t (kókusztejszín) és megszórtam curryvel. Ezzel hagytam még egy 5-10 percet puhulni, és kész is volt. Közben pedig a hús- és zöldséggolyókat 200 fokon 20 perc alatt megsütöttem egy tepsiben a sütőben.

Még volt a fagyasztómban két szép darab kacsamell, viszont káposzta meg nem volt otthon. Elő a kreativitást, mi lehet még jó a sült kacsamellhez? Volt itthon zeller meg sárgarépa, így köretként sült zellert csináltam és currys sárgarépát. És tudjátok mit? Marha jó lett a húshoz…

A kacsamellnél én személy szerint hülyét kapok, amikor „rozé” elnevezéssel gyakorlatilag sületlenül nyersen eléd teszik, márpedig általában így járnak el éttermekben vagy trendi recepteknél. Persze értem én, hogy pillanatok alatt kiszáradhat, ha túl van sütve, de nekem akkor se hozzák oda rózsaszínűen. Úgyhogy a receptnél és a képnél vegyétek ezt figyelembe, nálam egy kacsamell így néz ki, átsütve és kész.

Kacsamell sült zellerrel és currys sárgarépával
Annyiban kell előre gondolkodni, hogy reggel (vagy sütés előtt pár órával) a fagyasztóból kivettem a kacsamellet. A bőrös felét kicsit bevagdostam, száraz serpenyőben elkezdtem először a bőrös felével lefelé kisütni belőle a zsírt, aztán megfordítottam, és kicsit úgy is megpirítottam.

Ezután áttettem egy tepsibe, kacsazsírt öntöttem köré (ez külön is kapható a sertészsírok környékén a boltokban), majd betoltam a sütőbe 200 fokra. Nyilván ez hús fajtájától függ, hogy mennyi idő alatt lesz kész, bátran nézegessünk rá 20-30 percenként, és akkor nyilvánítsuk késznek, amikor az ízlésünknek megfelelő állagú. (És ezzel azt akarom mondani, hogy elfogadom, ha valaki rozé módon szereti, én speciel frászban vagyok tőle.)

Amíg sült, kókuszzsírt hevítettem, és mintha csak sült krumplit csinálnék, kisütöttem a zellerkockákat. A sárgarépákat megtisztítottam, lereszeltem, és fedő alatt kábé 10 perc alatt kis folyadékkal (víz vagy kókusztej) megpuhítottam. Sóztam, curry port szórtam bele és egy kis kókusztejszínt (Cocomas) is öntöttem hozzá. (Egyébként ez utóbbi elhagyható, dob rajta ízben, az biztos, de egyáltalán nem alapfeltétel.)

Arról még nem írtam, hogy a Hideg Nyalat, akiknek a paleo fagyikat köszönhetjük, beszállt a joghurt business-be is. És milyen jól tették, Isten áldja a kezüket! Tavaly kóstoltuk először a kókusztejből készült joghurtjaikat, és apáááám, hát elájultunk tőlük Férjjel egyetemben. Konkrét függőséget okoz. Még úgy is, hogy sosem szerettem a joghurtokat, na ezt adjátok össze.

Úgyhogy mostanság mindkettőnknél ez a reggeli, és azt kell mondjam, teljesen kibírod vele délig. Én még élvezkedek is pluszban, mert teszek bele PaleoLét Paleo Granola elnevezésű csokis cuccot is. Ez meg aztán végképp a non plus ultra.

Szóval kedves „újévkor életmódváltoztatást fogadó és azóta be is tartó” illetve már régóta ezen az úton járó olvasóim az a helyzet, hogy el vagyunk kényeztetve. Ilyen cuccokkal tényleg nem nehéz étkezési szokásokat váltani és egészségesebben élni…

Na mármost két dolgon vagyunk túl úgy össznépileg: az egyik a karácsonyi trakta, a másik pedig az újévi életmódváltoztatásra vonatkozó fogadalmak. Hát akkor ennek jegyében következzen egy paleos húsmentes ebédötlet.

A karácsonyt szerencsésen átvészeltük az eddig is bevált két alapszabállyal, vagyis mértékkel és válogatva. Hús azért alapvetően mindenhol volt az ünnepek alatt, és szerencsére valamilyen saláta vagy savanyúság is. A krumplit, rizst általában kerültem, és milyen érdekes, mégsem maradtam éhen… Persze a desszerteknek azért lehetetlen volt ellenállni, de én ezt az elhajlást most megengedtem magamnak. Habár a házi cukros – habos költeményeket alapvetően nem is kívántam, úgyhogy idén azért ez a süteményből bezabálós vonal is elég minimális maradt.

Ennek ellenére azért most a könnyebb ételekre vágytunk, úgyhogy lett először is egy karfiolleves sok zöldséggel és sárga fűszerekkel (sáfrány, kurkuma, curry). Aztán pedig egy málnás – csokis bombasztikus lepény. Eredetileg ebből is kis cuki táskákat akartam csinálni, de menet közben meggondoltam magam, és így egészben sütöttem meg.

A karfiolleves receptjét már megosztottam veletek egyszer, azt a recepttárban a levesek alatt megtaláljátok. Annyi változtatás volt, hogy több zöldség került bele és még curry is, valamint nem tarhonya, hanem paleo orsó tészta. A lepény is ismerős lehet, mert alaprecept Szafi nyújtható lisztkeverékéhez.

Csokis – málnás lepény
230 gramm Szafi nyújtható kelt tészta lisztkeveréket 140 gramm Cocomas-szal, 120 gramm vízzel és 50 gramm kókuszolajjal összekevertem, kézzel összegyúrtam. Kettészedtem, majd a két bucit szilikonos sütőpapír között kinyújtottam nagyjából azonos kör alakra. A maradék Cocomast (2 kis dobozosból amennyi marad) összekevertem kis cukorhelyettesítővel, kakaóporral, ezt kóstoljátok finomra, itt azért nem mondok arányokat, mert van aki édesebben szereti.

Az alsó körlapot ráfektettem a tepsire egy szilikonos sütőpapírra, megkentem a csokis töltelékkel, majd a fagyasztóból jó két marék málnával (nyilván ez bármilyen fagyasztott gyümölccsel működik). A másik körlapot ráfektettem és a széleit kicsit összenyomkodtam, sütőben 200 fokon kábé 35 perc alatt kész. Bármennyire csábító, várjunk vele míg kihűl, és utána szeleteljük!

Valahogy úgy esett, hogy a csillagok együttállása is jó volt, meg a szerencse is velem volt, szóval a nagy hajtás közepette ki tudtam próbálni egy most bevezetett terméket, sőt még le is tudtam fotózni. Nagy szó ez az utóbbi hetek tükrében…

Szafi sós nyújtható kelt tészta keverékéről van szó. Nem titok, szeretem a lisztkeverékeket, elkényeztetve érzem magunkat (paleosokat) általuk, megspórol nekünk időt és még pénzt is, úgyhogy jöhet. Amikor megvettem tisztán láttam magam előtt, hogy ToTu-val lazított spenóttal fogom megtölteni, de aztán…

Kinyitottam a hűtőt, ránéztem egy zacskó (még tavasszal lefagyasztott) medvehagymára, és nem is volt kérdés, hogy én akkor most egy kis tavaszi ízt fogok megidézni. Hát így születtek a medvehagymás táskák. (A spenótos pedig tervben van, egészen bizonyosan meg fogom sütni, lehet hogy pont a két ünnep között.)

Medvehagymás táska
240 gramm Szafi sós kelt tészta lisztkeveréket, 70 gramm olvasztott kókuszzsírt, 280 gramm meleg vizet és 2 tojás fehérjét összekevertem. Először kanállal, aztán ne féljünk bepiszkolni a kezünket, dagasszuk át a kezünkkel. Pár perc múlva szépen összeáll a tészta.

Én kettészedtem, mindkettő bucit nagyjából azonos méretűre nyújtottam, két sütőpapír között. Hát nem egy mértanilag tökéletes téglalap lett, de mondjuk rá, hogy nagyjából.

A töltelék nálam a következőképpen alakult: egy kis dobozos ToTu-t (100 gramm) beleöntöttem az aprítóba, megsóztam, egy löttyintésnyi kókusztejet raktam bele, plusz a két tojás sárgáját, átpörgettem, amíg egynemű nem lett, aztán belekevertem a medvehagymát.

Elővettem egy tepsit, rátettem egy sütőpapírt, ráfektettem az egyik kinyújtott tésztát, felvágtam hat részre (úgy ahogy egy téglalapot vágnál egyenlő részekre), majd mindegyik közepére tettem a töltelékből. Közben a másik kinyújtott tésztát ugyanúgy felvágtam hat részre, és ráfektettem a töltelékesekre. Kicsit összenyomkodtam az oldalukat, a tetejüket bevágtam, mert állati pofás lesz tőle. Mehet a sütőbe, 200 fokon fél órára.

A tojás sárga a töltelékbe nem muszáj, csak nem akartam kidobni, most már úgy csinálnám, hogy az egyiket beleraknám a töltelékbe, a másikkal meg megkenném a táskák tetejét, hogy szép fényes legyen. De ez már csak a tipp része a dolognak…

Egyébként ez egy nagyon jó kis alaprecept, azért fejben már pár variációját megcsináltam: bolognai szószosat, húsosat, zöldségkeverékeset, és így tovább… Ha ténylegesen sor kerül rájuk, akkor pedig hozom a képet és a receptet!

Nem, nem hagytam abba a főzést. Az év végi hajsza, mint kifejezés szerintem mindenkinek ismerős, hát velem is most ez esett meg. Ez nem jelenti azt, hogy abbahagytuk volna a paleozást, vagy már nem főznék, csak éppen új receptek nem kerültek kipróbálásra, ötletekben abból gazdálkodtam, ami már fent van az oldalon, nézzétek ezt el nekem.

Az újabb inspirációt azonban az élet szülte, ezért mindenképpen meg akartam ezt osztani veletek. FÉRJ újabb kiküldetésen volt, ezúttal Ázsiában, amit gasztronómiai szempontból kifejezetten élvezett. Zöldségek és hús általában, ezek mindenféle variációja, bár láttam képeket, amik egy piacon készültek és szépen felhalmozva egymásra lárvák láthatók rajta. Meg béka. Meg kígyó. Meg valamilyen rovar. Na mindegy, ezen lépjünk is túl hamar, éppen elég, hogy nekem beleégett a retinámba… De megesküdött, hogy ilyet még csak kóstolni sem kóstolt, „Nem vagyok én hülye!” felkiáltással, elég meggyőzően.

A garnélarákkal nekem egészen távoli a viszonyom, életemben egyszer kóstoltam, hát állatira nem győzött meg. Mindenki azt mondja, hogy csirkeízű, hát szerintem meg rákízű. Vagy hal. Vagy tenger. De semmiképpen nem csirke. (Ez pont olyan, mint amikor a vérvételre azt mondták gyerekként nekem, hogy olyan mint a szúnyogcsípés, mert el akarták fogadtatni. Nem, nem olyan. Szóval ne kamuzzunk, nem csirkeíze van és kész.) Fura az állaga és egyáltalán, szóval nem lettünk barátok. Meg hát nem is egy olcsó fogás, úgyhogy jó ideig békén hagytuk így egymást, nagy örömömre. FÉRJ viszont alapvetően szereti, étteremben evett, ha evett, most viszont ahogy hazaért, imigyen szólt: „Nyuszika, arra gondoltam, hogy csinálj nekem rákot, mert annyira szeretném megkóstolni, hogy Te hogyan készítenéd el. Olyan Te-ízűt…” Hát Nyuszika meg mit reagálhatna erre, mint hogy – szemforgatva ugyan, félve a kudarctól, de azért „Nem ígérek semmit, de legyen így…”

Összességében állati gyorsan elkészíthető, mutatós. Nagyon hamar megvolt, úgyhogy ez ismét „dolgozó nő” kompatibilis, én is egy esti vacsinak csináltam. Ízre pedig azt mondanám, hogy kezdünk közeledni egymáshoz – mármint én és a rák. El tudom már képzelni vele a kicsit közelebbi kapcsolatot, ez pedig azért nagy szó nálam… De ami mindennél többet ért, hogy FÉRJ kábé másfél perc alatt eltüntette a tányér tartalmát és ahogy rámnézett…

Ázsiai rák – paleosan

Egy zacskó garnélarákot úgy fagyott állapotban beleöntöttem egy tálba. Locsoltam rá olívaolajat, citromlevet, és megszórtam fokhagyma granulátummal (nyilván ez helyettesíthető igazi fokhagymával, nekem éppen nem volt, ezért lett ez a megoldás). Aztán így hagytam kábé másfél órát, néha átkevertem. (Saját hatáskörben azt mondanám, hogy ha nincs másfél óránk, akkor szerintem fél óra is elég lehet neki. Amikor hazaérsz, gyorsan összekevered, utána még elpakolászol, stb, és már lehet is sütni.)

Amikor letelt a pácolási idő, egy darabka vajon megsütöttem szép ropogósra. Közben feltettem a zöldségkeveréket, ami jelen esetben Frosta Thai zöldségkeverék volt. Ebben az volt most a csavar, hogy eleve ízesített szójaszósszal, így nem kell fűszerezni, ellenben 10 perc alatt megvan, ami nagyon jól jön, amikor éhesen hazaesik az ember.