PaleoTündér

Tartozom még egy összegzéssel a hétvége ételeiről, és megoldásairól. Most ezt azért is tartom fontosnak, hogy ismét egy példát lássatok arra, hogy azért mert életmódot változtattunk még nem jelenti azt, hogy néha nem fér bele egy kis kilengés. Persze indokolt esetben. A fagyi világnapja pedig indokolt eset a javából… Legalábbis nekem.

Tegye fel a kezét, aki nem szereti a csavaros fagyit! Meg úgy általában a fagyit. Hát én nem látok feltett kezeket. Ugye, hogy ugye? Péntek, fagyi világnapja. Igen, tudom, hogy van paleos fagyi, szeretjük, van is itthon. De ha már bűnözünk, akkor csináljuk rendesen, úgyhogy pénteken elcsábultunk az idei első csavaros fagyinkra.

Aztán folytatásként barátaink szerveztek egy hétzárós, lazulós, leengedős kirándulást Agárdra, ami nem egy paleos étteremben végződött. Szerintem jól sikerült választani az étlapról, igaz, hogy a kőkemény paleosok sírva fakadtak volna a paradicsomleves, a kapros – juhtúrós galuska vagy a csokoládés desszert láttán. Említésre érdemes, hogy a csokoládés desszertet szerintem egy éve még gond nélkül betoltam volna, most viszont képtelen voltam rá. Hiába no, elszoktam már az ennyire édes ízektől…

A szombat is rendhagyóra sikerült, kis szülinapi romantikázós, Siófokon sétálgatós, szintén nem paleo étteremben végződős programmal. Szerencsére itt mindig nagyon minőségi alapanyagokból dolgoznak, most az eper vonult végig a kiemelt menün, nem volt nehéz választani.

Vasárnap paleo fesztiválon voltunk, erről már írtam összefoglalót, így este vacsorára dobtunk össze egy zöldséges rakottast a hűtőben talált alapanyagokból. Annyi lett, hogy még hétfőn is bőven megebédeltünk belőle.

Zöldséges rakottas 5.
Egy édesburgonya, két cukkini felkarikázva, egy zeller feldarabolva, egy sárgarépa és egy fej vöröshagyma felvágva, alulra kis kacsazsír, fűszerként só, garam masala, curry, friss gyömbér felkarikázva. Néhány szem koktélparadicsom a tetejére, kis kókusztejjel meglocsolva, mehet a sütőbe 200 fokra 45 percre. Ekkor még egy pár szem húsgombócot raktunk a tetejére, meg cheddar sajtot, ezzel még 15 perc és kész is volt.

Úgy tűnik nagyon rákaptunk a nyers ízvilágra, mert emellé is összeaprítottunk gépben zöldségeket. Remekül kiegészíti az íze a rakottast, és bőven meg tudjuk csinálni addig, amíg sülnek a zöldségek. Most ebbe – bármennyire is úgy tűnik a képen – nem cékla került, hanem lilakáposzta, egy kis sárgarépa, egy kis fej vöröshagyma, egy löttyintésnyi olívaolaj és só.

Vasárnap a RAM Colosseumban Paleo Fesztivált szerveztek. Naná, hogy ott volt a helyem FÉRJjel egyetemben… Egy kis szubjektív összegzés következik az eseményről, hangsúlyozom, ez csak arról szól, hogy én hogyan éreztem magam.

750,- Ft-os belépővel indul a dolog, nem vészes, pláne, hogy a kiállítóknál egy csomó kóstolásban is része lehet az embernek. Bár mi már ott elszúrtuk a dolgot, hogy reggeliztünk, így nem nagyon éltünk ezzel a lehetőséggel. Nagyon sok érdeklődő volt, ezt azért jó volt látni, bár az azért már annyira nem volt jó, hogy a népszerű standokhoz nehezen lehetett odaférni.

Amikor mi ott voltunk, Szafi standja volt a legzsúfoltabb, ez érthető, neki van szerintem az egyik legnagyobb rajongótábora. Süteményliszt és sütőliszt keveréke új dolog a piacon, be is szereztem most tőle kedvezményesen, kipróbálom, tapasztalatokról majd később írok. Itt éreztem egyébként azt, hogy azok tudnak a fesztiválon órákat eltölteni, akik egy ilyen rajongótáborhoz tartoznak, a sima érdeklődő – mint például én is – nagyjából egy bő óra alatt képes feltérképezni az egész fesztivált, nyilván azért ez nem egy gigantikus nagyságú rendezvény.

Voltak előadások is, amikre külön kellett regisztrálni a helyszűke miatt. Tehát regisztrálsz, beülsz, meghallgatod az előadást végig. Fel is hívták a figyelmet, hogy ha mégsem akarsz bemenni meghallgatni, akkor jelezd, hogy más beférjen. Ezzel nekem azért voltak problémáim, mert ugye mi van akkor, ha csak bele-bele akarsz hallgatni egy-egy előadásba. Aztán ha ott úgy látod, hogy ez a része nem érdekel, vagy mondjuk ne adj Isten nem szimpatikus az előadó, akkor otthagyod és mész tovább. De itt ezt nem lehetett. Az egész esemény alatt nekem ez az egyetlen fájó pont volt egyébként. Semmiképpen sem szeretném osztani az észt, ez csak egy észrevétel, de valahogy biztosan meg lehetett volna oldani, mondjuk egy nagyszínpadon, hogy ne kelljen külön regisztrálgatni egy előadás meghallgatásához. Bár azt nagyon értékelem, hogy utólag majd az összes előadás meghallgatható és megnézhető lesz YouTube videó formájában.

A fesztivál lényegi része a piactér volt, ahol a kiállítók voltak, kóstolással, szórólapozással, miegymás, minden ami ilyenkor szokásos. Magtej készítő gépekkel foglalkozó stand elég sok volt, én személy szerint megnéztem volna más gépeket is, például aprítókat vagy aszalót, ezek azért eléggé a barátaink a paleos életmódnál, ám ilyen kiállító nem volt egy sem. Volt viszont táplálékkiegészítős cég, meg natúr kozmetikumos, szalámis és fagyis, pékárus és még sorolhatnám.

Ami nagyon pozitív volt, hogy kedvezménnyel tudtál vásárolni, én is beszereztem egy-két dolgot, lásd a képen. A lisztkeverékek mellett étkezési parajdi só, most használom majd először, és vaddisznó rillette – kifejezetten FÉRJnek, ezt kóstoltuk már, szeretjük.

Ha jól tájékozódtam idén volt a második alkalom, hogy ilyen fesztivált szerveztek. Azt mondanám, hogy gyakorlatilag felölelt mindent, ami egy paleos életmódhoz kell. Aki már csinálja egy ideje – mi ugye már lassan 4 hónapja, annak olyan nagyon új dolgokat nem tudtak sem mondani, sem mutatni. Nagyjából ismered a márkákat, a termékeket. Pici hiányérzetem azért volt, nehéz ezt pontosan megfogalmazni. Így egy vidéki kisvárosból egyszerű érdeklődőként érkezve valahogy kívülállónak éreztem magam, nem volt törekvés, hogy én is a részese legyek ennek a mozgalomnak, hiába paleozok már 4 hónapja, a bennfentesség érzése valahogy körüllengte az egészet. Ennek ellenére alapvetően elégedetten jöttem haza, pláne a szerzeményekkel…

A héten is főztem, csak rutinból, fejből, ezért nem hoztam a recepteket. A hétfőt könnyen megoldottam hétvégéről maradt natúr husihoz egy salátát dobtam össze. Kedden, szerdán kertész leves volt, és csokis pohárkrémet csináltam hozzá. Ez azért kevésnek bizonyult, úgyhogy azért aszaltunk édesburgonyát egy kis mártogatóssal.

Ma viszont kacsamellet sütöttem, mellé kétféle lilakáposztát, és sült zellert csináltam. Finom lett nagyon, de hát nem én lennék, ha nem járt volna némi véráldozattal…

Paleo gyömbéres kacsamell
Két kacsamellet megmostam, szárazra töröltem, a zsírját beirdaltam apró kockásra. Egy tepsiben néhány perc alatt kisütöttem a zsírját, majd megfordítottam, és a húst is picit megkapattam. Egy kis darabka gyömbért ráreszeltem, körbelocsoltam még külön kacsazsírral, aztán mehetett be 200 fokra a sütőbe. Van, aki véresen szereti, én nem, szóval én hagytam egy fél órát, hadd süljön át jól. Menet közben megfordítottam, de ne hagyjuk sokáig sülni, mert kiszáradhat! Ha kész, kicsit hagyjuk pihenni, mielőtt felvágjuk.

Természetesen az enyém kiszáradt, de csak azért, mert menet közben eltörtem egy tányért, és a konyhát takarítottam, majd elvágtam a kezem a darabokkal, úgyhogy nem figyeltem az időre, így túlsült. Valami paranormális volt a levegőben, mert esküszöm valaki mintha kiütötte volna a tányért a kezemből, amin a reszelt alma volt. Hallgattam a jelre, szóval így nem került az alma a párolt lilakáposztába…

Kétféle lilakáposzta paleosan
A hagyományos párolt lilakáposztával kezdtem, kis fej vöröshagymát felvágtam és kis kacsazsíron megfuttattam. Rádobtam a felvágott lilakáposztát, sót, kis vizet, majd fedő alatt pároltam. Ráfigyelős a dolog, ha elfőtte a levét nem árt pótolni. A végén egy evőkanál málnaecetet és egy kis cukorhelyettesítőt tettem bele.

A másik egy nyers megoldás lett, ebbe úgy tűnik az égiek is támogatták, hogy tegyek almát, mert itt nem szóltak közbe tányértörésestől, vérző ujjastól. Tehát: egy darab lilakáposztát egy kis fej vöröshagymával és egy fél almával az aprítóba tettem, majd sóval és egy kevés olívaolajjal összedolgoztam.

Még hátra volt a sült zeller, egyszerűen a kockára vágott zellert kókuszolajon megsütöttem. Tökéletes sült krumpli helyettesítő.

Ha már háromnapos ünnep, az embernek több ideje van kísérletezgetni a konyhában. Ez nem jelenti azt, hogy olyan dolgokat csináltam, amik egyesével sok időt rabolnak el, tehát ezeket hétköznap simán össze lehet dobni. Most csak kipróbáltam őket, hogy aztán majd rutinból nyomhassam, amikor kevesebb időm van.

Nagyon szeretem a tócsnit, a rösztit, és nagy fájdalmam, hogy a krumpli mint olyan nem fér bele a paleo étkezésbe. De semmi gond, csinálhatunk bármilyen másik zöldségből tócsnit, az eredetivel teljesen megegyező lesz, csak egészségesebb. Én most padlizsánból és sárgarépából csináltam, kicsit majd javítanom kell a recepten, mert elfelejtettem a padlizsánt kinyomkodni, és túl lágy lett, ezért nem állt össze mindegyik darab. (Legyünk őszinték: széthullott mint a fene, amikor forgatni akartam.) Ízben egyébként állati jó lett, szóval ennek a próbának a végeredménye olyan, mint a reklámban: Ronda, de finom…

Padlizsános paleo tócsni Egy padlizsánt meghámoztam, és lereszeltem, majd hozzáreszeltem még két darab sárgarépát. Megsóztam, hagytam állni. El ne felejtsétek kinyomkodni! Mehet bele 1 tojás, fűszerek, nálam fokhagyma, egy kis fej vöröshagyma (aprítva), bors, aztán annyi liszt, amitől összeáll. Nálam éppen szezámliszt volt, de szerintem bármilyen magliszttel működhet a dolog, talán még szezámpehellyel is. Kókuszzsírt hevítettem, majd kanállal laposra igazítottam a kis lepénykéket, mindkét oldalon barnára sütöttem.

Ismét sütöttem egy pár kenyérnek valót, hogy a következő napokra lefagyasszam őket. Csak a szokásost, egy adagot előre összeállított lisztkeverékből, egy adagot pedig a paleo klubos recept szerint. És mivel az aszalt nyers kenyér nagyon bejövős lett nálunk, hát csináltam ebből is egy újabbat, csak most alma helyett cukkinivel és hagymával. Az eredmény: aztaaaaa…. Ezt mindenkinek kötelező megcsinálnia!

Cukkinis, hagymás nyers kenyér Először egy kávédarálóban megőröltem 20 dkg lenmagot lisztszerűre. Majd aprítóban kábé 5 dkg magvat, nálam ez most mandula és tökmag keveréke volt. Összeöntöttem őket, 1 teáskanál só, 1 evőkanál útifűmaghéj, 1 evőkanál folyékony kókuszzsír ment bele. Majd 1 darab salátacukkinit és egy kis fej vöröshagymát pépesre turmixoltam, és hozzáöntöttem a száraz összetevőkhöz. Ne féljünk összepiszkítani a kezünket, ezt bizony össze kell gyúrni. Ha úgy látjuk, akkor még egy löttyintésnyi víz mehet bele, de ezzel óvatosan! Amikor összeállt, szép kis laposra formáztam, mintha húspogácsákat csinálnék, és mehetett az aszalóba kábé 3 órára.

És ha már nyers kenyér, akkor két nyers kenyérrevaló kencét is csináltam. Te jó ég, ezek az ízek! Az egyik piros lett – kápiapaprikával és paradicsommal, a másik pedig zöld – cukkinivel és medvehagymával.

Kenyérrevaló nyers kencék Piros: aprítóval egy marék mandulát összevágtam, közben egy kápiapaprikát, 4 szem koktélparadicsomot, 2 szem aszalt paradicsomot, sót összeturmixoltam, a végén belekevertem a mandulát.

Zöld: egy salátacukkinit egy pár levél medvehagymával és egy-két gerezd fokhagymával, sóval összeturmixoltam.

Halálosan egyszerűek, bárhogy variálhatóak, biztosan fogok még csinálni majd többfélét és hozom a receptet.

Az időtakarékosság miatt ma két napra főztem, ezt általában egy jó nagy fazék levessel és valami édes másodikkal könnyen meg lehet oldani. A leves tiszta sor, semmi ördöngösség nincs benne, a palacsintát bevallom megint előre összekevert lisztkeverékkel csináltam, viszont a töltelékben lesz a csavar.

Paleo karfiolleves
Sárgarépát, hagymát összevágom, kókuszzsíron megfuttatom, paprika – víz mehet bele és a fűszerek. Most éppen só, szárított házi (anyukám által készített) zöldségkeverék, őrölt koriander, lestyán és metélőhagyma ment bele. Beledobtam a karfiolrózsákat, forrástól számított 10 perc után még egy nagy marék paleo tésztát, ezzel még egy 10 percet főztem, és kész.

Palacsinta töltelék ToTu-val
Két kis méretű ToTu-t összekevertem egy kis cukorhelyettesítővel és nagyjából egy fél doboz kis méretű krémes ToTu-val, ehhez kevertem még két nagy evőkanál paleo csokis mogyorókrémet. Ehhez még kell valamilyen gyümölcs, nálam éppen alma volt, azt darabokra vágtam és a palacsinta mellé rendeztem, de akár a töltelékbe is bele lehet keverni.

Tiszta jó ez az életmódváltás, mert úgy tűnik az uram is kedvet kapott ahhoz, hogy néha összeüssön valamit. Erre azért nem sűrűn volt példa az együtt töltött 16 évünkben. Úgyhogy én most ezt nagyon élvezem. Még úgy is, hogy természetesen a keze alá dolgozás, és a mosogatás is az én feladatom…

Persze ne gondoljatok valami bonyolult ételre, igazából csak együtt értünk haza nap végén, aztán amíg kibeszéltük a nap eseményeit össze is hoztuk ezt a gyors kaját. És hogy miért lett a neve „Férfi módra”? Hát a belekerült kolbász, szalonna, és a chillipehely miatt, gondolhatjátok nem az én ötletem volt…

Laskagombás tojás – Férfi módra Két maréknyi laskagombát megmostunk, felvágtunk csíkokra. Fokhagymával, sóval, borssal elkezdtük folyamatos ráfigyelés mellett párolni. Ment bele karikára vágott kolbász, felcsíkozott angolszalonna, amikor ez is összerottyant, akkor két szelet cheddar sajtot olvasztottunk rá, és mehetett rá a felvert tojás, ezzel egyidejűleg chillipehely.

Ennyi volt a nagy mutatvány, még volt aszalt nyers kenyerünk, és pár szem friss koktélparadicsomunk, ezzel egészítettük ki.

A másik király dolog ebben a paleozásban, hogy este tízkor is ehetsz lelkifurdalás nélkül. Az aszalt kenyér óta nem használtam az aszalómat, úgyhogy épp itt volt az ideje, hogy az esti filmnézéshez csináljunk valami nasit. Volt itthon édesburgonyánk, úgyhogy azt hajszálvékonyra szeleteltük és nagyjából 1,5 óra alatt megaszaltunk chips-szerűre. A chips meg ugye mártogatós nélkül nem is az igazi, úgyhogy csináltunk egy nyers zöldséges mártogatóst. Ezt az elején kell megcsinálni, hogy mire esszük összeérjenek az ízek. Semmi nagy átgondolás nem volt előtte, kinyitottam a hűtőmet és kivettem három olyan alapanyagot, ami éppen otthon volt, de olyan elképesztően jó lett, hogy legközelebb is ezzel fogom csinálni. Készüljetek a receptre, jegyzeteljetek, mert nagyon bonyolult lesz!

Nyers zöldséges mártogatós 1 db kis fej vöröshagymát, 2 db sárgarépát és egy kis darabka lilakáposztát beledobtam az aprítóba egy löttyintésnyi olívaolajjal, és jó sok sóval.

Ennyi! Mondtam, hogy bonyolult lesz…

Múlt heti Paleo Klubból is hoztam magammal haza valamit… A téma a nyers étkezés volt, kis előadással és kóstolással egybekötve. Le a kalappal Teca előtt ezúton is, aki tartotta és felkészült rá, köszönöm, nekem nagyon hasznos volt. Azt gondolom, hogy egy – két étekkel biztosan színesíteni fogom a mindennapjainkat, a legnagyobb királyság nekem a nyers kenyér volt, és ennek kapcsán az aszalás.

A jó hír az, hogy az aszalás sima sütőben is működik, talán még radiátoron is a téli időszakban, így egyáltalán nem kell beruházni egy aszaló gépbe. Egyébként ez szokott lenni az első kifogás az embereknél, akik nem akarnak még életmódot változtatni, hogy úristen, de hát akkor kéne vennem kenyérsütő gépet, meg aprítót, meg aszalót, meg ilyen ketyeréket. Ilyenkor mindig elmondom, itt is hangsúlyozom akkor most is, hogy nem, nem kell venni semmi ilyesmit. A kenyeret simán meg lehet sütni egy őzgerinc formában is, és lám az aszalás is működik sütőben is.

Ettől függetlenül én most beruháztam egy aszalóba, illetve a szülinapom közeledtén ezt kértem ajándékba, merthogy a Paleo Klub óta úgy rákattantam erre a témára, gyakorlatilag azóta fejben már mindent megaszaltam, még a kispárnát is… Elhatároztam, hogy mindent ki fogok próbálni a gyümölcsöktől a zöldségekig, meg hát persze a nyers kenyeret is. Hozzáteszem FÉRJ fejben már a kolbászt is megaszalta…

Úgyhogy aszalógép megvan, őrölt lenmag beszerezve, és nekiálltam szombaton nyers kenyeret csinálni. Vadásztam receptet a netről, de a következő az lesz, hogy Tecától fogom kérni az ő pontos kenyérreceptjét, mert az valami eszetlen finom volt. Az alaprecept, amivel dolgoztam: 40 dkg őrölt lenmag, 10 dkg dió, 1 reszelt alma, 1 teáskanál só, 1 evőkanál olaj, kevés víz, 2 evőkanál útifűmaghéj.

Állati bátor voltam, mert aztán nem pontosan tartottam magam a recepthez, egyrészt nem óhajtottam első körben 40 dkg lenmagot elhasználni úgy, hogy nem vagyok biztos a végeredményben, tehát ezt lecsökkentettem a felére. Aztán nem volt dióm, így mandulával helyettesítettem, viszont az 1 almát így is belereszeltem. Hát ez az egész mutatványom azt eredményezte, hogy egyáltalán nem akart összeállni a mixem, hogy azt fel is tudjam vágni, mint ahogy a recept írta.

NŐ kiakad, csapkod, megbán mindent – még az aszalógép megvételét is, és egyáltalán… Majd jön FÉRJ, Buddhai nyugalommal, a tapasztalt horgász. Sosem gondoltam, hogy a halaknak való etetőanyag (továbbiakban bojli) készítési tapasztalatai fognak kihúzni engem a csávából a konyhában. És mégis. Oltári nyugodt hangon közölte, hogy ez a cucc nem fog összeállni soha az életben, csak ha még darálom, és higgyek neki, mert a bojlinál is így van. NŐ persze szkeptikus, magában gondolja, hogy tudod ám hol használd a bojlis tapasztalataidat, de annál persze okosabb, hogy ennek hangot is adjon. Így aztán FÉRJ darál, NŐ meg nagyot néz, ugyanis jééé, tényleg összeállt. Megkövetem FÉRJet, és megígérem, soha többet nem piszkálom, amiért képes a garázsban órákat tölteni azzal, hogy megfelelő összetételű etetőanyagot keverjen össze.

Szóval cucc összeáll, lehet szeletelni, aztán mehet az aszalóba vagy a sütőbe. Kábé 45 – 50 fokot használjunk, és számoljunk legalább két órával. Én is még csak most tapasztalgatom, az én aszalómmal 3 óra volt. De mivel magának csinálja, kismillió másik dolgot lehet csinálni közben.

Amikor kész lett, ettük kolbásszal is, de kipróbáltam salátához is. Ami most nálam málnával készült. Nálam ez vékony jégnek számít, már az óvodában is értelmezhetetlen volt a marhahús – dara – meggyszósz kombó, tehát a sós meg az édes gyümölcs együtt. Nyilván a hiba az én készülékemben van, sokan szeretik a hawaii ananászos pizzát is, nekem ez is bizarr. De most – még mindig az új szerzemény málnaeceten rugózva – összeállt a fejemben egy saláta – málnával, málnaecettel. Őszintén szólva nem lett a kedvencem, inkább az az „egynek jó volt” kategória, de a ropogós nyers kenyérhez végülis jó választás volt.

Tehát Paleo Pavlova falatkák, ezzel hagytam abba az előző posztomat. Megküzdöttem vele, de rendesen… Pedig a recept totál ugyanaz, mint a tortáé, csak a torta alapját képező tojáshabot nem egyben terveztem megsütni, hanem apró muffin formákban. Tehát nem a rendes, átlagos muffinsütőben, hanem az egy mérettel kisebbekben. Jelen esetben ez azért volt fontos, mert a Paleo Klubba mégsem állíthatok be egy egész tortával, hogy „Na itt van, aztán tessék vele megküzdeni, ez már nem az én gondom…” Kultúrált falatozásra alkalmas formába kellett öltenem. De ez a muffinos mutatvány állatira nem úgy sikerült, ahogy én azt elterveztem…

Szépen felvertem a 3 tojás habját, a vége felé nagyjából 5 dkg cukorhelyettesítőt, 1 teáskanál tápiókakeményítőt, és 1 teáskanál málnaecetet tettem bele. A málnaecetet azért hangsúlyozom, mert írtam az előző posztban, hogy új beszerzés és rettentő büszke vagyok rá! A mélyedéseket szépen kókuszzsírral kikentem, aztán belekanalaztam a habot. Mehetett be a sütőbe. Na és itt jött a gond…

Merthogy erre vonatkozó követendő utasítást baromira nem találtam sehol. Konkrétan nyolc receptből nyolc mást – mást írt, vagyis onnantól elkezdve, hogy 100 fokon süsd 2 órán át, azon át, hogy 170 fokon süsd 10 percig, egészen odáig, hogy 220 fokos sütőbe tedd be, zárd le, és hagyd ott reggelig. Hát ezzel aztán ki voltam segítve… Agyrém!

Na, én meg gondoltam, hogy akkor csináljuk fokozatosan saját felelősségre, úgyhogy 150 fokon 10 percig, majd 100 fokon 10 percig, majd 50 fokon 10 percig sütöttem, szárítottam. Hát már az első ugrásnál összeesett a hab, ahogy a nagykönyvben meg van írva… Pedig nem nyitogattam, nem kukucskáltam, mert ugye a hideg levegő a hab halála.

Káromkodtam, magamba zuhantam, de ettől még nem volt megoldva a dolog. Amikor kivettem a formákból vattaszerű kis izék lettek. Egyáltalán nem az, aminek a fejemben elképzeltem… Azért elmajszolgattuk, nehogy már kidobjam.

De hát ugye nem adjuk fel, agyaltam, és a következőt találtam ki. Semmi szükség az apró muffin sütőre, helyette a jól bevált egybe sütést választottam, annyi csavarral, hogy a felvert habot kanalanként igazítottam egymás mellé, úgy, hogy összeérjenek, így könnyebb majd szétszedni. Maradtam az eredeti recept szerint 125 fokon 60 perces szárításnál, és … tadam… működik.

Gyönyörű lett, úgyhogy a szokásos módon befejeztem, egy doboz Cocomast felvertem fél teáskanál tápiókakeményítővel, egy kis cukorhelyettesítővel, aztán mehet a tetejére, végül málnával koronáztam meg. Így most már nyugodt szívvel indulhatok majd a klubba…

A mai délelőttöt főzős – kipróbálós – tesztelős napnak szántam. Hétfőn bolognai ragut csináltam, ennek a receptjét már leírtam egy korábbi posztban. Nem óhajtottam a karfiolrizzsel újabbat buktázni, úgyhogy paleo tésztát főztem ki mellé… Milyen érdekes egyébként, hogy ugyanannyit csináltam mint máskor, és két napig elég volt. Egyszerűen kevesebbet eszünk így a 9 napos kúra után…

Új dolgok kipróbálásánál meg kell még említenem a sült teát is, ígértem, hogy írok róla… Háááát, őszinte leszek, ahogy szoktam. Ajándékba vinni nagyon mutatós, meg nagy durranás lehet, de otthonra nem lesz belőle felhalmozva az tuti. Drága mint a gyémánt, és nem kiadós. Azt írták a kis üvegre, hogy másfél deci forró vízzel engedjük fel, hát másfél deci tea még arra se jó, hogy benedvesítse a szádat, úgyhogy én megküldtem kábé háromszor annyival, ha már egyszer teát iszunk, akkor az ne két korty legyen. Így viszont nyilván nem jött ki annyira az íze, úgyhogy nálam ez nem maradt meg a „jaj, de királyság” kategóriában. Másfél deci vízzel biztos nagyon intenzív az íze, de akkor sem éri meg szerintem, nekem legalábbis nem.

Tehát a mai napot először is kenyérsütéssel kezdtem, kifogyott a mélyhűtőből, úgyhogy rögtön hamarjában két félét is csináltam. Egy előre bekevert lisztkeverékből, ez a PaleoLét ropogós kérgű cipója, teljesen jó, mi szeretjük. A másiknak meg az isteni paleo kenyeret csináltam, ennek a receptjét szintén leírtam már korábban. A változtatás annyi volt benne, hogy kicsit átnéztem az alapanyagaimat és készletkisöprés (lisztek, dióvaj) mellett döntöttem, úgyhogy ilyenkor mindig variálok, hogyan lehetne elsütni – elfőzni ezeket.

Tehát az új receptem: 150 gramm darált mandula, 25 gramm mandulaliszt, 25 gramm makadámiadióliszt, 50 gramm szezámpehely, 50 gramm nyílgyökérliszt, 5 evőkanál folyékony kókuszzsír, 1 evőkanál dióvaj, 40 gramm kókusztej, 4 db tojás, fél teáskanál szódabikarbóna, fél teáskanál só, 1 teáskanál almaecet.

Teljesen jól működött így is, finom lett. Ezt csak azért írom, hogy bátorítsak mindenkit ismét, hogy kreatív legyen a konyhában, nem pánikolunk, ha valamiből nincs otthon, vagy variálunk, ha alapanyagunk marad meg, és nem akarjuk kidobni.

A kenyerek után nekiálltam az ebédnek, ami most figyeljetek: FÚZIÓS-ra sikerült. Állati vagányul hangzik, manapság trendi, ha valahol fúziós konyhát visznek. Na az enyém attól lett fúziós, (milyen nagyképű), hogy rakottast csináltam totál indiai fűszerezéssel, majd a végén – hogy hús is legyen benne és más ötletem hirtelen nem volt – IKEÁ-s húsgombócokat sütöttem a tetejére. ami meg ugye tudjuk, hogy svéd. Szóval egy frankó kis svéd – indiai rakottas lett a végeredmény.

Svéd – indiai paleo rakottas
Egy sárgarépát és két cukkinit felkarikáztam, ez ment alulra. Sóztam, és cayenne borssal szórtam meg, egy kis darabka gyömbért karikáztam még rá. Két darab karikára vágott édesburgonya következett, amit szintén sóztam és garam masalával fűszereztem. 8 nagyobb fej gombát sóval és fokhagymával feltettem párolódni, hogy kiengedje a levét, és később ne a sütőben úsztassa a többi zöldséget. Ha kész, ez is mehet a rakottasra. Két szál újhagymát és két fej paradicsomot (megengedős paleos) karikáztam még a tetejére, majd az egészet leborítottam egy öntettel, amit három tojássárgájából, curryből és kókusztejből csináltam önthető krémes sűrűségűre. Így betettem a sütőbe, 200 fokon nagyjából negyven perc, majd az utolsó negyed órában a tetejére dobáltam az IKEÁ-s húsgombócokat és cheddar sajtot.

Friss salátakeveréket adtam még hozzá, aminek az öntete olívaolaj és málnaecet(!) volt. Ez számomra is újdonság, sokat bizonytalankodtam, hogy megvegyem-e, de kijelenthetem, hogy megérte, mert úristen, milyen illata és íze van… Egy egyszerű salátát is simán feldobhattok vele!

És itt még nem volt vége a konyhában töltött időnek, mert holnap lesz egy újabb paleo klub, és gondoltam én is viszek a kóstolásra valamit. A Paleo Pavlova torta mellett döntöttem, mert az mindenki körében nagy sikert aratott, de sokat agyaltam, hogy hogyan tudnám kóstolásra alkalmas formába önteni. Hát így születtek meg a Paleo Pavlova falatkák, de erről majd következő alkalommal képpel együtt…

Hát eljött ez a nap is. Megcsináltam, megcsináltuk. Vége a 9.napnak. Az elkezdett beszámoló folytatása következik… Úgy láttam a visszajelzések alapján, hogy az első rész nagy érdeklődésre tartott számot, ezért most azzal kívántam megfejelni, hogy felkértem FÉRJet is, hogy írjon egy kis összefoglalót a saját tapasztalatairól, férfi szemmel…

Először azonban néhány gondolat tőlem. Az utolsó hat nap a kúra szempontjából viszonylag eseménytelenül telt. Most már lehetett délben egy 600 kalóriás ebédet enni, ami mindig a nap fénypontja volt. Az utolsó két napnál éreztem azt, hogy most már hiányzik a napi többszöri evés, a vacsora, az ízek, az illatok. Szeretek enni, be kell valljam. És bár nagyon jó volt, hogy 9 napig nagyon minimálisan kellett csak főznöm, de nekem a főzés, mint tevékenység is örömöt okoz, úgyhogy igen, hiányzott.

Én nem számolgattam a kalóriákat, nekem ehhez nincs türelmem, de igazából paleosan gyakorlatilag bármit lehetett enni ebédre. Grillezett zöldséget csirkehússal, tonhal salátát, egyik nap pedig lazacot sütöttem paleos tésztához egy kis kapros szósszal. És volt egy rohanós napom, amikor csak annyira volt időm, hogy egy rántottát dobtam össze magamnak. A hétvégi ebédek számítottak dőzsölésnek, paleo tojásos nokedlival és paleo pizzával.

Mozgás. Hát ezzel nekem még mindig bajaim vannak, olyan szempontból, hogy szerintem az én szervezetemből hiányzik az a boldogsághormon, aminek fel kéne szabadulnia a mozgástól. Nekem ez inkább nyűg, a legtöbb amit ki tudok hozni, az a „jól esik” érzése. De ez a ritkább. Viszont állati büszke vagyok magamra, mert betartottam és minden nap mozogtam 30 percet.

Így a kúra végén azt mondhatom, hogy nagyon örülök, hogy megcsináltam. Úgy érzem, hogy jobban működik a testem, energikusabb vagyok, tényleg újraindult. Nem mellesleg centikben és kilókban mérhetően könnyebb vagyok. Nyilván nem egyszerű végigcsinálni, de én rosszabbra számítottam. Nagyon átgondolt, többször kipróbált és biztonságos ez a 9 napos program, aki valami komolyabb méregtelenítésre vágyik, annak mindenképpen ezt ajánlom.

Én most megölelem magam, és meghúzom a tejeskávémat, ami a legjobban hiányzott a 9 nap alatt, és persze ami szigorúan csak mandulatejből készült… Közben pedig olvassuk hát a FÉRJ beszámolóját, ahogy ígértem.

Nekem soha nem volt újságírói vénám, mint az Asszonynak, de eleget teszek a kérésnek, klaviatúrát ragadok és megírom a tapasztalataimat. Szóval:

1. Előzmények
Azt gondolom nem vagyok egyedül a következő gondolataimmal. Mikor még „fiatalabb” voltam, igen gyakran sportoltam. Azt mondhatom, hogy ennek is köszönhetem a jelenlegi egészségi állapotomat és állóképességemet. Az idő múlásával azonban megjelentek ott és azok a jelek, amik a kor előrehaladtával megjelennek, de talán elkerülhető lenne. A háziorvosomnak vitt orvosi papíromon valami állt számomra idegen nyelven, amire a reakció csak ennyi volt: „kicsit zsíros a máj, ami a jólétet szimbolizálja”, majd mosolygott. Nem a világ omlott össze bennem természetesen, soha nem szeretném megérezni azt az érzést, amikor az orvos ennél sokkal rosszabb hírt közöl, de már itt is éreztem, valamit tennem kell. Persze a folyamatos munka és teendők mellett csúszott a projekt, de egy közös elhatározással elérkeztünk oda, ahonnan nem volt visszaút.

2. A kezdetek
PALEO. Ez volt a kulcsszó mindkettőnknek. Akár hiszitek, akár nem, mindent beleraktunk két vagy három szatyorba és átvittük anyósomnak. Ő nagy örömmel fogadott mindent, apósnak csak egy szava volt: ”Megbolondultatok?” Még aznap örömmel vettünk meg minden alapanyagot, mert tudtuk, hogy váltani kell és éreztük, hogy jó lesz.

3. Kezdeti sikerek
Férfi vagyok, és amikor a fogyókúráról van szó, akkor a nők mindig irigykednek. Nekem valahogy gyorsabban olvadnak a kilók, pedig fizikai munkát kevesebbet végzek. Az életmódváltozás után néhány nappal már jelentkeztek a jelek, hogy jó úton haladok. Kéthónapnyi paleo étrenddel összesen 6 kg „vegyi anyagtól” sikerült a szervezetemet mentesítenem… Éhezés nélkül, ez nagyon fontos!

4. A hab a tortán, avagy a folyamat koronája
6 kg „hulladékkisöprés” után azt gondoltam fel kell töltenem a szervezetem valami egészségessel. Nem gondolkodtunk igazából sokat, ismerve a Forever termékeket a C9 kúrát választottuk. A 9 nap nekem nem soknak tűnt első hallásra, de most már tudom, hogy AZ! 38 éves férfi létemre az evés folyamata és élménye beleégett a mindennapjaimba, meghatározó eleme volt az életemnek. Erre az első két napon jöttem rá. A paleo étrend sokat számított bemelegítésképpen ezt aláírom, de az evés élményét nem tudtam mással pótolni. Igaz megpróbáltam az agyamat kilőni, mégis rágtam volna mindent, mint az alien a vasrácsot. Szerencsére az asszony mindig megnyugtatott és jelezte a visszalevő napok számát. Ez ment is a második nap délelőttjéig, majd ezután hisztis rohamok között követeltem valami olyan összetételű étket, amint az egyik barátom szokta volt mondani: ”Csoki, ropi, zizi, szotyi, mogyi”
Szerencsére azért 2 nap nem nagy idő és az utána érkező 7 nap azért már enyhébb hangvételű volt. A napi egy 600 kalóriás étellel megmenekültem. Most, hogy véget ért, nagyon büszke vagyok magamra, csak a hisztis kitöréseimet takargatnám már így utólag.

5. Konklúzió
A C9 kúra 6-7. napján egy konferenciára voltam hivatalos. Az ebédet igyekeztem úgy összeválogatni, hogy ne haladjam meg az előírtakat. A két nap befejeztével azonban éreztem, hogy amit a szállodában kaptunk (a válogatás ellenére) az mégiscsak tartalmazott olyan anyagokat, ami nem esett jól a testemnek. Tehát most már jelez a szervezetem, ha nem jót adok neki.

Összességében azonban 10 kg-ot adtam le a nagyjából két és fél hónap alatt. Az a mindennapos éhségérzet, amit előtte éreztem teljesen elmúlt, sokkal egészségesebbnek és könnyebbnek érzem a testemet. Ami mindezek mellett még meglepő volt számomra, hogy érezhetően a szellemi munka is könnyebb volt a munkahelyen, több dologra tudtam és jobban koncentrálni.

De most már befejezem mert még hosszan tudnék írni, de a moderátor nem engedi. Lehet még visszatérek. Igény esetén. Annyi biztos, hogy nagy erőkkel készülök a csütörtöki paleo találkozóra, ahol valószínűleg mindenbe belekóstolok majd és megünneplem a dicsőségem.