PaleoTündér

Nagy félelmem volt, hogy a csokifüggőségemet hogyan fogom tudni kezelni a paleo étkezés során. Jelentem egy hónap után, hogy könnyedén…

Egyrészről a hűtőben mindig tartok paleo csokis aszalt gyümölcsöket, bármelyik paleo boltban beszerezhető, nekem elég ha kettőt bekapok belőle, és a csokiigényem ki is van elégítve. Ennél is érvényes, hogy megváltoznak az étkezési szokásaid, vagyis egyszerűen nem kívánod, hogy az egész zacskóval befald, vagy mondjuk egy egész tábla csokit megegyél.

Másrészről keresem a paleo édesség recepteket, így bukkantam erre a gyönyörűségre is. Nem egy kifejezetten gyorsan összedobható édesség, de garantálom, hogy megéri a befektetett idő.

Paleo Pavlova torta Bármilyen gyümölcs mehet a tetejére, én most a fagyasztóból vettem elő egy zacskó erdei gyümölcsmixet. Azért írom ezt a recept elején, mert amíg elkészül a torta, szépen ki is olvadnak a gyümölcsök. A sütőt melegítsük elő 125 fokra.

Közben 3 tojás fehérjét kezdjünk el felverni, amikor már majdnem kész tegyünk hozzá 10 dkg eritritet, 1 teáskanál tápióka keményítőt, egy fél teáskanál vaníliakivonatot és egy fél teáskanál citromlevet, ezzel is verjük még egy kicsit. Egy lapos tepsire sütőpapírt teszek, és kókuszzsírral bekenem kör alakban a közepét, majd ráhalmozom a felvert tojásfehérjét, és kanállal kör alakúra igazítom. Mehet be a sütőbe70 percre. Fontos: nem szabad nyitogatni az ajtót, ha letelik az idő, kapcsoljuk le, és az a legjobb, ha hagyjuk bent kihűlni. Ez itt a hosszú várakozás ideje, eltart egy pár órát.

A torta tetejére megcsináljuk a krémet, ami egy doboz Cocomas (200ml), fél evőkanál tápióka keményítővel felverve. A Cocomast az utolsó pillanatban vegyük ki a hűtőből, és akkor szépen felverődik. A végén, amikor már majdnem kész, tegyünk még bele 2,5 dkg eritritet. Én ezt így visszatettem még a hűtőbe, amíg kihűlt az alap.

Jöhet az összeállítás: a sütőpapírról szépen levesszük a torta alját, rákenjük egy spatulával a habot, minél rusztikusabb, annál jobb, a tetejére mehetnek a lecsöpögtetett gyümölcsdarabok, és aztán én még meglocsoltam egy kis felolvasztott 70%-os paleo étcsokival.

Városunkban működik egy paleo klub, ami egy kóstolással egybekötött beszélgetős, receptcserélős, történetmegosztós, kötetlen program. Meghívást kaptam rá, mindenképpen élni szerettem volna ezzel. És milyen jól tettem…

Az még hagyján, hogy egy nagyon jó hangulatú élménnyel tértem haza, de egy olyan kenyér- és pogácsarecepttel is, hogy elájultam. Természetesen ott meg is kóstolhattam, a recepthez beszereztem még, ami nem volt itthon, és nekiálltam pár nap után… Egyszerűen nem hittem el, hogy ezekből az alapanyagokból ilyen csoda születik…

Én most azt mondom, hogy ez a kedvencem, a másik bucireceptjeimet egy kicsit a parkolópályára állítottam. A férjem kész van tőle teljesen, pozitív értelemben, úgyhogy remélem fel vagytok már csigázva a receptre:

Isteni paleo kenyér 180 gramm natúr darált mandula (vagy kesudió/dió/kókuszchips), 20 gramm szezámmagliszt, 50 gramm szezámpehely, 50 gramm nyílgyökérliszt (tápióka keményítő), 6 evőkanál folyékony állapotú kókuszolaj, 40 gramm kókusztej, 4 db tojás, fél teáskanál só, fél teáskanál szódabikarbóna, 1 teáskanál almaecet Ezt így összekeverni, aztán sütőpapírral kibélelt őzgerincformába beletenni, 200 fokon 35 perc nagyjából.

Tényleg próbáljátok ki, elképesztően finom. Én éppen szeletelt mandulát kaptam, azt daráltam össze az aprítógépben. Annyi tapasztalatom van, hogy még apríthattam volna, legközelebb tovább csinálom, majdnem liszt állagúra. De egyáltalán nem voltak zavaróak az apró darabkák sem, azt kell mondjam…

És ebből a receptből lett továbbgondolva egy pogácsa féle, amit én muffin tepsiben sütöttem ki. Kábé négy darab lesz ebből az adagból.

Paleo pogácsa 50 gramm natúr darált mandula (vagy kesudió/dió/kókuszchips), 12,5 gramm szezámpehely, 15 gramm nyílgyökérliszt (tápióka keményítő), 1 evőkanál folyékony állapotú kókuszolaj, 25 gramm kókusztej, 1 db tojás, fél teáskanál só, negyed teáskanál szódabikarbóna, fél teáskanál almaecet Ezt így összekeverni, ha nem szilikonos muffin formával dolgoztok, akkor kicsi kókuszzsírral átkenni a mélyedést, négyfelé osztottam, 200 fokon, 15-20 perc.

Úgy gondoltam érdekes lehet egy kis összefoglalás arról, hogy milyen változásokat tapasztaltunk egy hónap paleo étrend után. Hangsúlyozom, nem azért kezdtük el, mert betegek vagyunk, így nem is számítunk keményvonalas paleosoknak.

Nálunk megengedhető volt a sajt, a paradicsom, a hüvelyesek. Az alapszabály itt is a mértékkel volt, vagyis ezekkel az alapanyagokkal megengedő voltam, de ez nem jelenti azt, hogy például sajttálat vacsoráztunk. Ez csak annyi, hogy néha-néha ha rakottast csináltam, akkor reszeltem sajtot a tetejére.

Nagyjából már egy hét után érezhető volt a jobb közérzet. Elmúlt az a hasat feszítő érzés egy-egy étkezés után, ami addig jellemző volt. És nem azért, mert csak cicaadagot ettünk, ez fontos! Tény, hogy kevesebb is elég az ételekből, egyszerűen azért, mert más az étel összetétele. Nem vagyok orvos, sem táplálkozási tanácsadó, úgyhogy tartózkodnék ennek hátterének tudományos megmagyarázásától, én csak a tapasztalataimat írnám le.

Egy hónap után a férjem mínusz 6 kilónál, én mínusz 5 kilónál tartok. Persze itt is a mihez képest számít, egyikőnk sem volt elhízott vagy túlsúlyos, átlagos testalkatnak mondanám, de így 30 év felett már felugranak az emberre a plusz kilók, amiktől nem tud megszabadulni, vagy csak nagyon nehezen. Most úgy tűnik mindketten beálltunk egy ideális súlyra, innen nem nagyon akar mozdulni, de igazából elégedettek vagyunk vele.

Neki kellene állni mozogni, jelen pillanatban az időhiány, a lustaság és a kifogások most erősebbek, bevallom őszintén. Ha beépítjük a testmozgást is, meggyőződésem, hogy még egy pár kiló simán leugrik.

Önbizalom – elképesztő erőt tud adni, hogy életmódot változtattunk. Érdekes látni, hogy az emberek hogyan reagálnak rá, ha valahol beszélünk róla. Egy része simán hülyének néz minket, csak úgy süt a negatív hullám, hogy „Ezek nem normálisak!”. Elgondolkodtató, hogy vajon ha komoly betegek lennénk, és azért kellett volna életmódot változtatnunk, akkor is így reagálnának? Akkor már elfogadható? És az, ha felelősségteljesen próbálsz megelőzni betegségeket az étkezéseddel, miért veri ki a biztosítékot az embereknél?

És ugye jönnek a roppant jóindulatú bekérdezések, ezt azért írom le, mert ezzel rendszeresen találkozom: hogy ja, de hát milyen drága már egy ilyen étrendet betartani! Tervezek majd egy olyan posztot írni, amiben összehasonlítok majd egy „normális” bevásárlást mondjuk egy hónapra, meg egy „paleo”-sat, de így most annyit mondanék a tapasztalataimról, hogy egyáltalán nem tűnik több kiadásnak. Eleve megváltoznak a főzési szokásaid, például nem csinálsz kelt tésztát egy kiló lisztből, ergo a „drága” gesztenye- és egyéb lisztből sem fogsz egyszerre egy kilót elhasználni.

Vagy előszeretettel hasonlítják össze a mandulatej árát a tehéntejével. Mondjuk pont jónak mondják, mert én nagyon szerettem a tehéntejet, de itt is megváltozott a szokásom, vagyis nem iszom meg egy nap mondjuk fél litert. Az meg, hogy mondjuk a reggeli tejeskávédba belelöttyintesz a mandulatejből, nem mennyiség, tehát sokkal tovább fog tartani belőle 1 liter. És ez most csak kettő alapanyag.

Azon morfondírozok, hogy ez a dolog igazából akkor lehet „drága”, ha a család nem miden tagja vevő erre az életmódváltoztatásra. Merthogy akkor fenn kell tartani egy „normális” háztartást, meg egy paleo-sat is.

Persze van az embereknek egy másik része, aki támogató és jóindulatú. Ha elkezded felkutatni az alapanyagok lelőhelyeit, vagy recepteket, bele fogsz egy csomó hozzád hasonló gondolkodású emberbe futni, akár a boltokban, akár egy paleo klubban. És ez nagyon jó.

Ide tartozik még, hogy az is önbizalmat tud adni elég erősen, hogy rájössz milyen kreatív is vagy. Például rájössz, hogy nem nagy mutatvány saját házi készítésű péksüteményt az asztalra tenni, és még csak kenyérsütő gép sem kell hozzá. Vagy rájössz, hogy pár alapanyagból is össze tudsz dobni valami finomat, ha véletlenül úgy adódott, hogy nem tudtál bevásárolni. És ez még csak az út kezdete…

Negatívumok – amik azért annyira nem is negatívumok, avagy a világ a nem normális, vagy te? Mindjárt megértitek mire akarok ezzel utalni… Bármennyire sokan is indultunk el az egészségesebb étkezések felé, ez még mindig egy kiaknázatlan terület, főleg az éttermekre, vagy szórakoztató helyekre gondolok. Megváltozott az a szokásunk, hogy csak úgy elindulunk hétvégén reggel, aztán majd bekapunk valahol valamit. Az egy hónap alatt konkrétan két olyan eset volt, ami végül gyomorfájással ért véget.

Szép fővárosunkba mentünk egy plázába, és hát ott ért minket az éhség. Tanakodás indul, mit együnk. Nyilván paleo-t nem tudsz enni, de rossz hírem van, még ha bármilyen ételallergiás lennél, akkor sem találnál magadnak semmit. Jött a kompromisszum, együnk salátát. Persze a salátát leöntötték valami szósszal, és hát úgy 15 perc múlva nekem olyan gyomorfájásom volt, hogy ihaj.

A másik eset az állatkertben történt, ahova az unokahúgomat vittük el egy szép szombati napon. Mindenre gondoltunk, csak arra nem, hogy az ott fellelhető büfék és éttermek sokaságában nem fogunk olyat találni, amit jó szívvel elfogyaszthatnánk. Még a menzai színvonalat sem érte el az a hely, amit végülis választottunk. Mindegy, túl vagyunk rajta, de a gyomorfájás itt is megérkezett egy kis idő múlva.

Egyetlen olyan cukrászda volt, ahol kifelé menet megpihentünk egy kicsit, ami gondolt az ételallergiásokra is, és gluténmentes meg cukormentes kínálata is volt. Nagy piros pont jár nekik ezért!

Engem azért mindez elgondolkodtatott és felháborított. Főleg az állatkertes dolog. Nem magamra vagy a többi felnőttre gondolok, lépjünk túl azon, hogy azért mert én mondjuk paleozok, akkor legyen olyan étterem vagy büfé, ahol van megfelelő kínálat, és vágják magukat hanyatt tőlem. De azért lássuk be, elég sok ételallergiás gyerek van, az állatkertbe meg ugye azért elég sok gyerek megfordul. Tényleg olyan nagy kérés lenne, hogy legyen legalább egy olyan hely, ahol ők is megfelelően tudnak enni? Merthogy értem én, hogy gondoskodjon róluk az anyukájuk, ha már egyszer ilyen problémával küzdenek, de most komolyan nem érné meg egy ilyen speciális igényekre szakosodott büfét fenntartani? Bár nincsenek kérdéseim azok után, hogy egy óvodába vagy iskolába is neked kell bevinni a gyerek ebédjét, ha ételallergiás… Hát ugye, egy ideális világban…

Ha esetleg mégis van az állatkertben olyan hely a cukrászdán kívül, ahol kielégítik a speciális étkezési igényeket is, akkor most kérek elnézést… Bár őszintén szólva keringtünk nem kevés időt, és nem találtunk erre utaló jelzést sehol sem…

Tehát összességében azt mondhatom, hogy ez az életmód többet hozott, mint amit vitt. Jobban érezzük magunkat minden tekintetben, és bár vannak kihívások benne, azért egész jól elboldogulunk vele. Nem járt nagy lemondásokkal, inkább csak a rossz szokások átalakításával. Izgatottan várom a továbbiakat, mert ez még csak a kezdet…

Nem mindig van kedvünk vagy éppen időnk főzni, ugye kedveseim? Szóval most hoztam egy ebéd vagy vacsiötletet, amivel nem kell órákat pepecselni a konyhában. A recept attól volt ma különleges számomra, hogy életemben először használtam ToTu-t. Aki paleozik az tudja, aki nem, annak mondanám, hogy ez tulajdonképpen egy tojásfehérjéből készült túró. Tökéletes mása a megszokott túrónak, bárhova használható helyettesítőként. A következő projektem a túrós palacsinta lesz, az tuti. ToTu-ból vettem egy rendes állagút, tényleg úgy néz ki, mint a túró, és vettem egy krémesebb állagút, az meg olyan mintha tejföl lenne.

Nagy receptleírást ne várjatok, annyit csináltam, hogy egy doboz ToTu-hoz kevertem egy pár kanállal a krémesebb állagúból, kicsit sóztam, friss kaprot vágtam bele, és citromot facsartam. Pontos mennyiségeket nem mondok, nyilván ízlés szerint. Aztán egy zacskó füstölt lazacot felbontottam, és a kis lazacszeletekbe betöltöttem ezt a krémet. Ha valaki nem szereti a füstölt lazacot, vagy nem kap a boltban, akkor szerintem vékonyra szeletelt füstölt sonkával is ugyanúgy működhet a dolog.

Annyit csaltam csak, hogy most idő hiányában nem tudtam igazi paleos bucit sütni, ezért vettem gluténmentes, tej- és lisztérzékenyeknek való bagettet. Felszeleteltem, és egy 10 percre betoltam a sütőbe, hogy szép barna legyen. Hát ennyi! Ugye, hogy nem egy nagy mutatvány… Viszont feltétlen híve lettem a ToTu-nak, a túrós palacsintán kívül is vannak ötleteim, hogy miket készítenék belőle. Hozom majd a próbálkozások leírásait, kövessetek továbbra is…

Hétfői ebédnek valami gyorsan összedobhatót szerettem volna, két rohanás között. Nem egészen úgy alakult, ahogyan azt terveztem, de erről majd később… Tehát a húsgombócleves tiszta sor, nincs túl sok mosogatnivaló utána, egy fazékba mehet minden kis időcsúsztatással.

Magyaros paleo húsgombócleves

Sárgarépát karikáztam, karalábét vágtam kockára, és egy fej hagymát is összevágtam. Egy kanál mangalicazsíron megfuttattam, majd mehet bele a pirospaprika, és lehet felönteni vízzel. Fűszereztem sóval, tárkonnyal, szárított metélőhagymával, meg egy evőkanál szárított gombával. Darált pulykamellből közben gombócokat formáztam, én nem raktam hozzá semmi mást són kívül most, pici szezámlisztbe forgattam be őket, hogy mégis egybe maradjanak a forrás közben. Úgy tűnik működött, mert szépen megmaradtak, forrás után öt perccel raktam a levesbe, és még egy jó negyed órát lobogott a leves. Az utolsó 10 percre egy marék paleo tésztát dobtam hozzá.

Másodiknak egy ismerősöm ajánlott egy receptet, sajtos zellergolyó a becsületes neve. Hát, nálam ezt golyónak nevezni jó erős túlzás lenne, úgyhogy megmaradt sajtos zeller néven.

Sajtos zeller

Aprítóba beledobtam egy darabka sajtot, majd feltettem egy darabokra vágott zellert főni. Amikor megpuhul, forrón ráteszem a sajtra az aprítóban, ráindítom, sózom, fokhagymát teszek bele. Ragacsos massza lesz, ebből kell golyókat formálni sütőpapírra, lekenni zsiradékkal, aztán be a sütőbe és megpirítani picit.

Valószínűleg nálam az arányokkal lehetett a gond, vagy igazából nem is tudom, ragacsosnak ragacsoslett, de én formázni marhára nem tudtam, inkább evőkanállal csináltam halmokat belőle a sütőpapírra. Na és hát képzeljük el, ha mindezt beteszed a sütőbe, akkor a sajt még jobban elfolyik, tehát nekem golyó helyett ilyen kis mini lepénykék lettek, de egyébként ízre elképesztően finom. A másik nagy tanulság az volt, hogy ha sietünk, akkor ne ezt a receptet vegyük elő, az aprítóba úgy beleállt a forrón megolvadt sajt, hogy a mosogatása maga volt a rémálom. Most azt gondoltam, hogy legközelebb úgy fogom megcsinálni, hogy a zellert külön aprítom, és a reszelt sajttal egy másik tálban fogom összekeverni, amit kicsit könnyebb lesz talán elmosni a végén… Viszont még egyszer hangsúlyozom, az íze nagyon finom lett, annak ellenére, hogy kicsit hülyén néz ki.