PaleoTündér

Mielőtt rátérnék a bagelsütéssel kapcsolatos tapasztalatokra, néhány gondolatot akartam még megosztani veletek a pazar paleo kenyérrel kapcsolatban. Írtam, hogy nagy kedvenc lett, de aztán pár nap után lekerült a listáról.

Lefagyasztottam a friss kenyeret, szeletekben, ahogy szoktam, és pár nap után már olyan keserű volt, mint az epe. Azt gondoltam, hogy valamit én szúrtam el, de aztán beszéltem másokkal is erről, és kiderült, hogy a szezámliszt lehet az oka.

Ezt csak azért tartottam fontosnak elmondani, mert egyrészt ebben a blogban ugye írok a rossz tapasztalatokról is őszintén, másrészt pedig a most következő bagelnél is szezámlisztet használtam és ugyanaz történt, pár nap múlva megkeseredett. De ez nem vette el a kedvemet, mindkét receptet jónak tartom, csak legközelebb kiváltom a szezámlisztet valamilyen másik liszttel, most éppen mandula- vagy zöldbanánlisztben gondolkodom. Úgyhogy a projekt folytatódik, hozom majd a képet és a tapasztalatot.

De most jöjjön a bagel első verziója! A recept a következő, ebből az adagból nekem 6 darab lett:

Paleo bagel
Hozzávalók: 3 tojás, 10 dkg szezám, vagy mandulaliszt, 2 dkg kókuszliszt, 5 dkg tápiókakeményítő, 3 dkg őrölt útifűmaghéj, 1 teáskanál konjak liszt, 1 teáskanál só, 1 evőkanál kókuszzsír, 1 teáskanál cukorhelyettesítő, 1 kávéskanál szódabikarbóna, 2 evőkanál almaecet, 2 dl langyos víz
Száraz összetevőket összekevertem, majd ment a tojás, zsír, almaecet, víz keverékébe. 20 percig hagyjuk pihenni, közben egy nagy lábasban tegyünk fel vizet forrni egy evőkanál cukorhelyettesítővel. Formázzunk a tésztából kis karikákat, az ujjunkkal a közepét átlyukasztva. A forró vízbe tegyük bele őket, és hagyjuk addig, amíg fel nem jönnek a tetejére. Akkor szűrőkanállal átemeljük egy sütőpapírral leterített tepsibe, megszórjuk magokkal és mehet 180 fokra a sütőbe, kábé 20 percre.

Csütörtök van, vagyis kispéntek. Gondolatban már készülhetünk a hétvégi menüre, még időnk is van beszerezni hozzá mindent. Én ezt a múlt héten vasárnap sütöttem, szóval kipróbált recept. Amit jó tudni róla, nem kell sokat álldogálni a tűzhely mellett, lehet közben mást is csinálni, ami aranyat ér egy vasárnap délelőtt, maximum néha kell ránézni, meglocsolgatni, fordítgatni.

Először a husival kezdünk, mert annak azért kell 2-3 óra. Ez nálam most vadhús volt, ne kérdezzétek, hogy melyik része, előzmény itt: https://paleotunder.cafeblog.hu/2015/06/11/vadporkolt-paleos-korettel/ Ránézésre a gerinc melletti rész, de ugyebár ezt is helyettesíthetitek bármilyen egybesütésre alkalmas hússal, amit éppen a hentesnél kaptok.

A húst jól bemasszíroztam dijoni mustárral és vad fűszerekeverékkel, aztán hagytam állni egy órát. Addig három fej vöröshagymát megpucoltam és felvágtam nagyobb szeletekre.

Itt még volt időm megcsinálni gyorsan a paradicsomsalátát is: koktélparadicsomokat félbevágtam, a vöröshagymából kivettem egy keveset, apróbbra vágtam, összekevertem, 2 evőkanál málnaecettel meglocsoltam, ez mehet a hűtőbe, hadd érjenek az ízek.

A hagymákat szépen elrendeztem egy tepsiben, majd mehet rá a hús, mangalicazsírt és vajdarabkákat dobáltam bele, lefedtem és 180-200 fokon elkezdtem sütni. Nekem a hagyma rengeteg levet eresztett, amíg le volt fedve, de sebaj, azt is felhasználtam később. Kábé 1,5 órát hagytam párolódni, aztán levettem az alufóliát a tetejéről, és jöhetett a sütés. Na, itt még elment megint egy 1,5 óra, kábé félóránként lehet locsolgatni a levével, meg fordítgatni, hogy minden oldala szép ropogós legyen.

A végén leöntöttem róla a levet, ami maradt, szűrőn át, tehát a hagymadarabok nélkül, és ezt egy fél teáskanál konjac liszttel besűrítettem. A paleosok ismerik ezt a csodalisztet, szószokat, pudingot lehet vele csinálni, hőre sűrít, és mivel nekem a húslé amúgy is forró volt, csak egy tálban elkevertem, és pár perc múlva szósz lett belőle.

Az őszi zöldségek menet közben kerültek be a sütőbe, a hús sült felül, a zöldségek alul kábé egy bő órát. Édesburgonyát, sárgarépát és sütőtököt vágtam megközelítőleg azonos nagyságú darabokra. Beletettem egy mély tálba és megöntöztem kókuszzsírral és sóval. Jól átkevertem, hogy mindenhova jusson, majd szépen elrendeztem egy lapos tepsin, sütőpapíron. Rozmaringágról letépkedtem a leveleit, és azzal megszórtam.

A rozmaringhoz még egy gondolat: nekem vannak lefagyasztva a hűtőben egy zacskóban fűszernövények. Aki nem olyan szerencsés, hogy házban lakjon és mondjuk legyen szép konyhakertje, az így tud mégis „élő” fűszernövényeket az ételbe csempészni. Szépen konyhakészen, megmosva lefagyasztod, ilyenkor meg elő és már mehet is az ételbe, ételre.

A végeredmény hadd ne mondjam… Elképesztő lett. A hús omlós, a sült hagyma édes és puha, a zöldségek pikánsak, és a szósz tette fel a koronát minderre. Bátran ajánlom, próbáljátok ki, igazi ünnepi ebédnek való, és még csak melózni sem kell vele sokat…

Ma egy rövid, velős posztra futja, avagy hogyan lehet pár perc alatt egy fánkhoz hasonlító képződményt csinálni, paleósan, ráadásul úgy, hogy isteni legyen?

Szóval az úgy volt, hogy olvastam ezt a receptet valahol, a hozzá tartozó képen pedig gyönyörű fánkok voltak, nekem meg volt még egy kis maradék paleos baracklekvárom. Aztán amikor kezdtem kisütni már láttam, hogy ez minden lesz, csak nem fánkszerű, úgyhogy elneveztem paleo placsninak. Ami egyébként tökéletesen kifejezi az állagát.

De ez azért jó, mert mint láthatjátok ismét nem esünk kétségbe, legfeljebb más nevet adunk neki, és máris sokkal jobban fest a dolog. Fánkversenyt ugyan nem nyerek vele, az tuti, de a leggyorsabban elkészíthető finomságért még talán indulhatok…

Paleo placsni
Elő a kézimixert, két tojást verjünk fel vele, majd adjunk hozzá 3-4 púpos evőkanál Szafi süteménylisztet, azzal még keverjük egy kicsit és utána – mint egy fánkot – kanalanként süssük át mindkét oldalát forró kókuszzsírban. Odafigyelős ez a része, mert elég hamar kész lesz! Aztán a sütésnél majd meglátjátok, hogy nektek sikerül-e a fánkforma…

Ez persze az alaprecept, én élből azt ajánlom, hogy dupla adaggal kezdjetek, mert lehetetlen abbahagyni. Aztán lehet vele még parádézni, például fahéjas porcukorral, vagy paleo mogyorókrémmel, ha éppen nincs otthon lekvárunk…

Kérem szépen meghívást kaptam az Édes Napok rendezvényére. Én. A bevallottan is csokifüggő. Még paleosan is. Hát olyan volt ez nekem, mint az eminensnek az év végi könyvjutalom…

Kicsit féltem azért, hogy látván a rengeteg csokoládét elegánsan eszemet vesztem és paleo ide vagy oda mindent, de mindent megkóstolok. Aztán nem így lett. El is mondom miért. Meglepően nagy mennyiségben voltak „mindenmentes” kiállítók, és akár hiszitek, akár nem előttük ugyanúgy kígyóztak a sorok. Merthogy állati finom cuccokkal jöttek ki.

Az elmúlt időszakban érezhetően ráálltak a vállalkozások az ételallergiásokra, és ez itt is nagyon érezhető volt, úgyhogy örült a lelkem. Nagyon jó volt látni, hogy még azok, akiknek nem ez az igazi profiljuk is kínálnak ilyen – olyan mentes termékeket. És nem kellett nagyon visszafognom magam, én is ugyanúgy kóstolgattam mint mások, és valami őrületesen finomakat. Még vásárfiát is hoztam magammal, egy új terméket, de arról majd később.

Ez a beszámoló rendkívül szubjektív lesz, igazából engem az alábbi cégek, standok fogtak meg, virtuális piros pont jár nekik. A sorrend az útvonalamat mutatja, nem a helyezést a listámon… Mindenhol rá tudtok kattintani a cég oldalára, ott nézelődhettek és további információkat találtok róluk, vagy akár a webshopukból rendelhettek is.

1. Dia-Wellness termékek forgalmazója – én személy szerint a cukorhelyettesítőjüket használom és tökéletesen meg vagyok elégedve vele, a standnál a szóróanyaguk egy recept katalógus is volt egyben, nagyon jó ötlet! Többek között paleo liszteket, lisztkeverékeket és cukorhelyettesítőket kínálnak.

2. Cavalier és Almitas termékek forgalmazója – nagyon hű, volt kóstolójuk, nyereményjátékuk, fantasztikus kínálatuk a paleos csokikból. Nekem újdonság volt az étcsokoládé pasztillájuk, amit nyugodtan lehet muffinhoz, sütikhez, tortákhoz, fagylaltba használni.

3. Édes Élet cukrászda – mindenmentes sütemények, torták, és kóstoltam ez nem megy a minőség rovására, sőt! Fontos infó, hogy hivatalos tanúsítványuk van a Budai Allergiaközponttól, hogy gluténmentesek a termékeik.

4. Lilipop natúr fagyi – alapjáraton minden termékük adalékanyagmentes, és elérhető gluténmentes, laktózmentes és vegán fagyi is.

5. CsoKiss – igazi csokoládé manufaktúra szemet gyönyörködtető bonbonokkal és csokoládékkal, ők is gondoltak az ételallergiásokra, kínálatukban megtalálhatóak glutén- és laktózmentes finomságok is.

6. Delicia – glutén-, laktóz- és cukormentes prémiumsüteményeket csinálnak. Imádtam az egész hangulatát, nekem nagyon bejön az arculatuk is ezzel a levendulaszínű pöttyös dologgal…

7. HELLO PALEO – a webshop ugyan még csak most fog indulni, de több mint 300 paleo termék lesz majd található náluk, amihez az üzletükben már most hozzá lehet jutni.

A vásárfia, amit meg nem hagyhattam ott, a mákkrém az Almitastól. Tudom kicsit hülyén hangzik, de az íze, hát az valami elképesztő… Egyből elkezdtem kattogni, hogy milyen süti- vagy tortakölteményt fogok belőle csinálni, ha letisztul a projekt – egyenlőre zsongás van a fejemben az ötletektől – akkor természetesen hozom a receptet, fotóval…

(A kép csak illusztráció)

Nemrég egy blogger társamnál olvastam, hogy ételintoleránsként mennyire nehéz neki beülnie egy kávézóba a barátnőivel és hogy ott gyakorlatilag a citromos vizen kívül nem sok alternatívája marad a választásra. És azért ez így nem jó. Pláne, hogy manapság rengeteg ilyen – olyan ételallergiás van.

Az emberek többsége egyébként még mindig kétféleképpen reagál: vagy úri huncutságnak tartja, ha valaki a betegségének megfelelően válogat ételek és italok között, vagy pedig szánakozik, hogy jaj, szegény, de a következő percben már túl is lép rajta. Nem gondolom, hogy azért mert ételintoleráns vagy, esetleg glutén- vagy laktózérzékeny, akkor a négy fal közül már ki sem mozdulhatsz.

Azért vannak jó kezdeményezések, attól függetlenül, hogy teljesen ellene vagyok a gyorséttermeknek, nemrég a McCafé bevezette a mindenmentes málnás tortáját, ami egyébként – teszteltem – nagyon is rendben van. Aztán kis utánajárással megtudtam, hogy a beszállítójuk a Cake Shop nevezetű kisvállalkozás. Úgyhogy nagy hála nekik ezért az igazi kézműves finomságért.

A nagyobb kávézóláncok azért törekszenek arra, hogy kávéik elérhetőek legyen laktózmentes tejekkel, vagy akár magtejekkel. Jó lenne, ha mindezek a kis utcai kávézóknál is mindennaposak lennének, bár úgy tűnik, hogy vannak vállalkozások, amik felismerték ezt az igényt és ki is használják.

Például a napokban nyílt Fat Mo’s kávézó is ilyen, ahol amellett, hogy prémium minőségű Lamborghini márkájú teákat, forró csokikat és kávékat lehet kóstolni, gondoltak az ételintoleránsakra is, úgyhogy kávéikat különféle magtejekkel is lehet kérni, valamint a házi szörpök is cukormentesen készülnek. Bízzunk benne, hogy egyre több hely fog ilyen kínálattal csábítani minket…

Mondjuk én személy szerint piros pontot adok még azért az odafigyelésért, ahogy a kávét elkészítik. Eleve a kávégép már egy jövőbemutató technológiát képvisel, de a levegő páratartalmára is külön kell reagálni, mert befolyásolhatja az elkészült kávét. Ahogy utánaolvastam Magyarország első háromkaros SanRemo Opera gépe ez, már akit a technikai része érdekelne. Másrészt pedig a hozzáállás is elképesztő, hogy egy sima espressot is lefőznek akár háromszor is, csak az olyan legyen, amilyennek a nagykönyvben lennie kell.

A fantáziámat izgatják még ezek a kávéalapú koktélok, amiket kínálnak, úgyhogy azokat még tuti ki fogom próbálni…

Kezdjünk kicsit felkészülni a hidegebb időre, ezért a tárkony, viszont még egyensúlyozunk kicsit a nyár határán, ezért a citrom. Így született meg ez a paleo csirkeleves, ami akár egytálétel is lehet, ha elég sűrűre csináljuk.

Citromos – tárkonyos paleo leves

Kókuszzsíron szépen elkezdjük megfuttatni a csíkokra vágott csirkedarabokat, a feldarabolt vöröshagymát, répát és édesburgonyát. (Mennyisége attól függ, mennyire sűrűre szeretnénk.) Amikor már sistereg, és a hús nagyjából kifehéredett felöntjük vízzel és mehetnek bele a fűszerek: tárkony, koriander, fokhagymakrém, zellerpor, só. Én találtam még a fűszereim között dehidratált gombát is, gondoltam hát rossz ízt biztos nem ad neki, úgyhogy abból is raktam bele, de persze ez elhagyható.

Forrástól számított 10 perc múlva tegyünk bele egy marék paleo tésztát, én naná, hogy paleo tarhonyát tettem bele, majd ezzel még 10 percet főzzük. Lezárjuk, és hagyjuk hűlni. Amikor már langyosnak tűnik, mehet bele a citromlé (ha van élő citromunk, az a legjobb, de bio citromlével lehet helyettesíteni simán, mértéket azért nem mondok, mert ez is az a kategória, amikor finomra kell kóstolgatni. Minden család másképp szereti, ugyanúgy ahogy például az ecet mennyiségét is mondjuk egy lencselevesbe.) A végén keverjünk el benne még egy doboz Cocomas-t (kókusztejszín).

Bármilyen meglepő ez még mindig elsősorban egy gasztroblog, nem a női lélekről szól, így a cím sem rám utal, hanem egy süteményre. Ez egy régi klasszikus házi sütemény, remélem sokaknak rémlik.

Amikor még nem paleoztunk, egyszer sem csináltam, ez a nővérem kipróbált receptje volt, de most úgy gondoltam, hogy minden hozzávalóját ki lehet paleo alapanyagokkal váltani, hát miért is ne ugranék neki a projektnek?

A végeredmény nem lett 100%-os, de ez csak az én hülyeségem volt, úgyhogy tanuljatok belőle, és Ti már villantani tudtok vele akár a család, vagy akár vendégek előtt. Természetesen azon csúsztam el, ami a legfontosabb része ennek a sütinek. Igen, a hab. Valószínűleg a képen is látszik, hogy nem lett olyan, mint amilyennek a nagykönyvben meg van írva. És akkor most jöjjön a magyarázkodásom.

Tehát: nem először csinálok már ilyen habot, a Pavlova torta receptje is ebből áll, szóval nem is értem a saját hülyeségemet sem, hogy miért is nem úgy csináltam. A habnak a tetején egy vékony réteg frankón gumiszerű lett, hát így jártam.

Paleo női szeszély
A piskóta a szokásos módon készítendő: 210 gramm Szafi süteménylisztet, 35 gramm kókuszolajjal, 0,8 dl vízzel és 6 tojássárgájával elkeverünk, közben 6 tojásfehérjét felverünk kemény habnak. A hab felét belekeverjük a lisztes egyvelegbe, majd a maradék habot már lassú mozdulatokkal. Ha jól csináltuk szép habos piskótatésztánk lesz. 200 fokon kábé egy fél órát sütjük. Fontos, ne legyen teljesen készen!

(Én alapvetően agyvérzést kapok azoktól a receptektől, amikben az van, hogy úgy háromnegyedig legyen kész a tészta, mert könyörgöm, ha először csinálod, honnan tudod hol van időben, állagban a háromnegyede. Nyilván nem gondol senki arra, hogy kezdő háziasszonyok is csinálhatják a receptet. Na de sajnos én sem tudok okosabbat mondani, szóval ránézésre, amikor olyan háromnegyed állapotban van. Nagyjából azután, hogy elkezd barnulni és szilárdulni a teteje.)

Kivesszük és azon melegében megkenjük baracklekvárral. Jó vastagon, hogy csak úgy tocsogjon. És mehet rá az 5 tojásfehérjéből és egy kis cukorhelyettesítőből keményre felvert hab. Na és akkor most jön a lényeg.

Le kéne venni 150 fokra a sütőt, így még egy 15-20 percet sütni kéne a sütit habostól, kábé kezdjen el barnulni a hab, majd lekapcsolni a sütőt és szépen hagyni benne kihűlni a süteményt. Ha minden jól megy, akkor így olyan habunk lesz, hogy csuda.

Na hát én meg az alábbi klasszikus hibákat vétettem: 180 fokon sütöttem 20 percig, majd szépen kivettem hűlni. Ennyit erről! Mindenesetre nem esünk pánikba, felverünk egy doboz Cocomast (kókusztejszínt), és azzal remekül palástolható a kinézet. Mert egyébként az ízzel nem hogy nem volt baj, sőt…

Imáim meghallgatásra találtak és a gyártók a piaci rést kihasználva megalkották a paleo tarhonyát. Isten áldja őket! Ez mondjuk lehet, hogy csak az én kattanásom, de én nagyon szeretem. Lecsóhoz, pörkölthöz, levesbetétként, gyakorlatilag bárhogy. Nekem ez nagy érvágás volt, hogy paleo-ban ezt nem tudtam használni… Na de most!

Akár rizs helyettesítőként is gondolhattok rá, mert teljesen ugyanúgy is készíthető el. Én így csinálom:

Paleo tarhonya
Egy bögre tarhonyát egy kanál kókuszolajon elkezdek szárazon pirítani. Amikor már illata van, akkor két bögre forró vízzel felöntöm, sisteregni fog, de semmi baj. Sózom, megkeverem, és fél órára beteszem a 200 fokos sütőbe. Nem kevergetem, nem nyitogatom, ennyi az egész, gyönyörűen felszívja a kétszeres vízmennyiséget és pont jó állagú lesz a tarhonya.

Ma egy tökös – virslis ragut csináltam hozzá, ami szintén rém egyszerű. Egy vöröshagymát felkockáztam, kókuszolajon megpirítottam, majd pirospaprikát és vizet öntöttem rá. Ez eddig egy pörkölt alap, mehetnek rá a fűszerek: fokhagyma, őrölt bors, kis chillikrém. Közben a tököt kockára, a virslit pedig karikákra vágom. (Ha már paleo, tartózkodjunk a tartósítószerekkel megtömködött virsliktől, keressünk „mentes”-et, ma már egyre több helyen lehet kapni, én Püski terméket használok.) Mehet a tök a raguba, nagyjából 10 perc rotyogás után a virsli is. Ezzel még 10 perc és készen is van.

Most sem üres kézzel jöttem haza a paleo klubból, kenyér ügyben inspirálódtam, és kaptam egy pazar receptet, köszönet Évi! Szenzációs lett a végeredmény, imádom, ez az új kedvenc. Állati gyorsan megvan a „munkás” része, mindössze 5 összetevős, úgyhogy akinek az előző kenyérrecept nem volt annyira bejövős, hajrá, ez most tuti az lesz…

Ja, és a megszólalásig hasonlít a „rendes” kenyérre, úgyhogy ez legyen az első, amivel tesztelitek a rokonságot és a barátokat, aztán gyűjtsétek be a meglepett pillantásokat, hogy jé, paleos meg mindenmentes, és mégis lehet finom…

Pazar paleo kenyér
Négy szobahőmérsékletű tojást felverünk habosra kézimixerrel. Aztán kimérünk 16 dkg szezámlisztet, 2,4 dkg útifűmaghéjlisztet (vagy őröljük meg az útifűmagot lisztszerűre), 6 gramm sütőport (egyébiránt leteszteltem szódabikarbónával, ugyanolyan remekül működik), 1 csipet sót. Ezek a száraz összetevők mehetnek a felvert tojásba, keverjünk rajta egyet a kézimixerrel, majd az egészet öntsük nyakon 3 dl forró vízzel. Ezt is átkeverjük és mehet a sütőpapíros őzgerincformába. 180 fokon 60 perc, ízlés szerint magokkal is meg lehet hinteni.

A képen nem tűnik túl sűrűnek ez a leves, de ez pusztán csak optikai csalódás, a tarhonya ugyanis a tányér aljára süllyedt. A lényeg egyébként amúgy is a fűszerezés – a nyaralás alatt egy gasztroblogger mit is újíthatna be, ha nem fűszereket, így került a konyhámba Egyiptomból a sáfrány és a kurkuma.

Először vöröslencse leveshez használtam, gyönyörű színe, illata és legfőképpen íze lett. Fantasztikusan harmonizált a vöröslencsével, és most a karfiollal is. A lencse ugye nem teljesen paleos, a karfiol azonban már igen.

Paleo sáfrányos karfiolleves
Sárgarépát és vöröshagymát vágtam darabokra, egy löttyintésnyi kókuszolajon megpirítottam, majd egy teáskanál pirospaprikát adtam hozzá és felöntöttem vízzel. (Természetesen egyéb zöldség is mehet bele, hogy minél teltebb legyen az íze, zeller, fehérrépa, karalábé, én bevallom pironkodva, hogy nálam most ennyi volt fellelhető a hűtőben.) Mehetnek bele a karfiolrózsák, só és forrás után 10 perccel az őrölt sáfrány és az őrölt kurkuma. Egy jó marék paleo tarhonyát öntöttem bele, még egy 10 percet hagytam lobogni, és kész is volt a leves.